A Szent Péter és Szent Pál ünnepe alkalmából tartott szentmisén Ferenc pápa megáldotta az új metropolita érsekek palliumát. Homíliájában arról elmélkedett, hogy Isten népe hogyan kapta a meghívást Jézus követésére és az Evangélium hirdetésére.
Ferenc pápa június 29-én Szent Péter és Szent Pál ünnepén megáldotta az új metropolita érsekek palliumát, és vezette a Szent Péter-bazilikában tartott ünnepi szentmisét. A szertartáson mondott homíliájában Péter és Pál tanításaira összpontosított, akik megválaszolták az élet alapvető kérdését: „Ki számomra Jézus?” – tanítványaiként követve és az Evangélium hirdetése által. A pápa felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyháznak miként kell növekednie: „az Urat követve, állandóan és alázatosan keresve Őt”, illetve „az Evangélium hirdetésével a világban, és megnyitva az emberek szívét Isten jelenlétére”. A pápa arra hívta a híveket, hogy vigyék el Jézust mindenhová, „különösen is azokra a helyekre, ahol a szegénység, a hanyatlás és a peremre szorulás mélyen gyökerezik”. Szentbeszédét Péter és Pál életére és döntéseire emlékeztetve kezdte: „két apostol, aki szereti az Urat, az Egyház hitének két pillére”. A „Ki Jézus az életemben?” kérdésre válaszolva mindketten tanúságot tesznek és iránymutatást adnak arról, hogyan lehet egyházként növekedni.
Péter – magyarázta a pápa – Jézus kérdésére: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” (Mt 16,16) a következő szavakkal válaszolt: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia”. Ez a válasz „egy út gyümölcse”, amelyet az Úr követése, vele és mögötte járva tapasztalt meg egy ideig. Csak ezután érte el Péter azt a szellemi érettséget, amely a kegyelem által ilyen világos hitvallásra késztette. Péternek „mindent napról napra meg kellett tanulnia, mint tanítvány, Jézus követője, aki az ő nyomdokaiban jár” – mondta a pápa. „Péter azt mondja nekünk, hogy nem elég a „Ki számomra Jézus” kérdésre hibátlan doktrinális formulával vagy előre megalkotott elképzelésekkel válaszolni. Nem. Csak az Urat minden nap követve ismerjük meg Őt, csak azáltal, hogy a tanítványaivá válunk és hallgatjuk szavait, válunk a barátaivá és tapasztaljuk meg átalakító szeretetét” – tette hozzá. A Szentatya arra buzdította a híveket, hogy ne habozzanak és ne találjanak ki kifogásokat. „Óvatosnak is kell lennünk, mert bizonyos kifogásokat lelki jellegűnek álcáznak, mint például, amikor azt mondjuk: „Nem vagyok méltó”, „Nincs meg bennem”, „Mit tehetnék?”. A pápa szerint ez „az ördög egyik trükkje: megfoszt bennünket az Isten kegyelmébe vetett bizalmunktól azáltal, hogy elhiteti velünk, hogy minden a saját képességeinken múlik”.
Péter azt a feladatot állítja elénk, hogy „azonnal szabaduljunk meg a biztonság minden földi formájától, és kövessük Jézust minden nap megújulva”. „Arra hív bennünket, hogy legyünk „egy egyház, amely követi Őt”. Az Egyház csak akkor „képes mindenkivel párbeszédet folytatni, és elkísérni, a közelség és a remény helyévé válni korunk emberei számára, ha arra törekszik, hogy „az Úr tanítványa, az Evangélium alázatos szolgája legyen” – mondta a pápa.
Ferenc pápa a Szent Péter és Pál ünnepén tartott szertartáson a vatikáni bazilikában
A pogányok apostoláról szólva a pápa emlékeztetett arra, hogy ha Péter válasza Jézus kérdésére az volt, hogy követte Őt, akkor Pál válasza az Evangélium hirdetése volt. Miután Pál találkozott a feltámadt Jézussal, és felfedezte az üdvösség misztériumának beteljesedését, „életét annak szentelte, hogy bejárja a szárazföldet és a tengert, a városokat, figyelmen kívül hagyva a nélkülözéseket és az üldöztetéseket Jézus Krisztus hirdetése érdekében”. „Ha Pál életét nézzük, szinte úgy tűnik, hogy minél többet hirdette az Evangéliumot, annál jobban megismerte Jézust. Azáltal, hogy másoknak hirdette az Igét, mélyebben betekinthetett Isten misztériumának mélyére” – mondta a pápa. Az apostol azt tanítja nekünk, hogy „amikor evangelizálunk, mi magunkat is evangelizáljuk” – mondta Ferenc pápa.
Bármennyit is adunk másoknak, mi magunk még többet kapunk – mutatott rá a pápa Lukács evangéliumát idézve, és megjegyezte: „ez az Egyház számára is szükséges napjainkban: az igehirdetést kell helyezni a középpontba, hogy olyan egyház legyünk, amely soha nem fárad el annak ismételgetésében: „Számomra az élet Krisztus” és „Jaj nekem, ha nem hirdetem az Evangéliumot!”. „Egy olyan egyház legyünk, amelynek olyan szükség van az Ige hirdetésére, mint nekünk az oxigénre a légzéshez.”
Emlékeztetve a híveket, hogy Pétert és Pált ünnepeljük, akik Jézus követésére és az Evangélium hirdetésére hívnak bennünket, a pápa felhívta a figyelmet, hogy az Egyháznak is hasonlóan kell növekednie. „Jó, ha olyan Egyházzá válunk, amely egyben kifelé irányuló, nem a világ dolgaiban lel örömet, hanem abban, hogy az Evangéliumot hirdeti a világnak, és megnyitja az emberek szívét Isten jelenlétére.” Alázattal és örömmel kell elvinnünk az Úr Jézust mindenhová: „Rómába, a családunkba, a kapcsolatainkba és a szomszédságunkba, a civil társadalomba, az egyházba és a politikai életbe, az egész világba, különösen is azokra a helyekre, ahol a szegénység, a hanyatlás és a peremre szorulás mélyen gyökerezik.”
A Szentatya megemlítette, hogy ezen az ünnepnapon számos érsek kapja meg a Palliumot, „a római egyházzal való közösség jelét”. Ezt mondta nekik: „Legyetek apostolok, mint Péter és Pál. Legyetek tanítványok az Úr követésében és apostolok az igehirdetésben. Vigyétek el az Evangélium szépségét mindenhová Isten egész népével együtt.”
A pápa végül köszöntötte az Ökumenikus Patriarchátus küldöttségét, amelyet Bertalan pátriárka küldött Rómába. „Köszönjük a jelenléteteket! Haladjunk együtt az Ige követésében és hirdetésében, miközben növekedünk a testvériségben. Péter és Pál kísérjen minket és járjon közben értünk.”
Forrás: Vatican News
