Ferenc pápa a félelemmel küzdőkért imádkozott a csütörtök reggeli szentmisén
A félelemmel küzdőkért – a magányos idősekért, a biztos állással nem rendelkezőkért, azokért, akik most is bejárnak munkahelyükre dolgozni, illetve mindenkiért, aki fél a betegségtől – imádkozott a Szentatya a Szent Márta-ház kápolnájában március 26-án, csütörtökön reggel bemutatott magánszentmiséjén.
Ezekben a napokban sok a szenvedés és a félelem. Félnek az idősek, akik magányosan élnek az idősotthonokban, a kórházakban vagy otthonukban, és nem tudják, mi fog történni. Félnek azok, akiknek nincs biztos munkahelyük, és azon gondolkodnak, miként tartják el gyermekeiket; félnek, hogy nem tudnak enni adni nekik. Félnek a közalkalmazottak, hogy esetleg megbetegednek, mert ők továbbra is a munkahelyükön dolgoznak, hogy a társadalom tovább működjön. Aztán ott van mindannyiunk félelme. Imádkozzunk az Úrhoz, hogy segítsen nekünk bízni, és elviselni, legyőzni ezeket a félelmeket – buzdított Ferenc pápa a szentmise elején.
Homíliájában az olvasmány (Kiv 32,7–14) alapján arról elmélkedett a Szentatya, hogy a bálványimádás miként van hatással mindannyiunk életére. A választott nép úgy vált bálványimádóvá, hogy az emberek elvesztették türelmüket, míg várták, hogy Mózes visszatérjen a hegyről. Unatkoztak és eluralkodott rajtuk a bálványimádás iránti nosztalgia. Nem tudták, hogyan várakozzanak az élő Istenre.
A nosztalgia betegség – jegyezte meg a Szentatya. – Elindulunk a szabadság felé, aztán elkezdünk panaszkodni. Szelektívvé válik az emlékezetünk, mert csak a jó dolgokra emlékszünk, mint a választott nép: mi volt jó Egyiptomban. Azt elfelejtették azonban, hogy rabszolgák voltak. Az Istentől kapott minden aranyukat és ezüstjüket az aranyborjú létrehozására fordították. Ez velünk is előfordul: ragaszkodunk olyan dolgokhoz, amik eltávolítanak bennünket Istentől. Intelligenciánkkal, akaratunkkal, szeretetünkkel, szívünkkel más istent kreálunk.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
Tegyük fel magunknak a kérdést, hogy milyen bálványok rejteznek a szívünkben – kérte Ferenc pápa. – Melyek az én bálványaim? Hol rejtem őket? A bálványimádás hatással van az imánkra is. A választott nép a bálványt akarta imádni. Ennek ma az egyik módja az, hogy egy szentség megünneplését világi ünneplésre cseréljük le.
Kérjük az Urat, hogy életünk végén ne találjon minket abban a helyzetben, hogy azt mondja: „Elhagytad hitedet. Letértél az útról, amit kijelöltem neked. Leborultál egy bálvány előtt.” Kérjük az Urat, adja meg a kegyelmet, hogy felismerjük saját bálványainkat! – zárta csütörtök reggeli homíliáját a Szent Márta-ház kápolnájában a pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió via Magyar Kurír
