Barron püspök: Mit tanít a karantén az Egyházról?
„Életem egyik legnehezebb pillanata volt, amikor részt vettem a templomaink bezárását elrendelő döntés meghozatalában”
… írja Robert Barron püspök, akit – amint korábbi cikkünkben beszámoltunk róla – az internet püspökének is szoktak nevezni.
Barron püspök áprilisban a ’Word on Fire’ internetes oldalán megjelent írásában ekként vélekedik a karanténról:
Öröm volt az ürömben, ebben a különös és hátborzongató koronavírusos „üzemszünetben”, hogy végre lehetőségem nyílt visszatérni korábban háttérbe szorult munkáimhoz. Az egyik ilyen a Niceai Hitvallásról szóló könyvem, amihez hónapokkal ezelőtt fogtam hozzá, de csak lassan haladtam vele sokféle lelkipásztori és adminisztratív teendőim mellett. Az elmúlt hetekben viszont sikerült koncentráltan dolgoznom a könyvön, olyannyira, hogy mára az Egyházról szóló rész közepénél járok. „Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban.” Bevallom, az a különös mód, ahogy megélni kényszerülünk az egyházi életet a karantén ideje alatt, mély befolyást gyakorolt az Egyházról alkotott nézeteimre.
Az első meglátásom, hogy mélyen és szükségszerűen Eucharisztikus Egyház vagyunk. Püspökként életem egyik legnehezebb pillanata volt, amikor részt kellett vállalnom annak a döntésnek a meghozatalában, hogy bezárjuk a templomainkat és leállítsuk a hívőkkel közösen ünnepelt szentmiséket. Mindjárt hozzátenném: ez volt a helyes döntés. Határozottan nem értek egyet ugyanis azokkal, akik szerint a püspökök állami nyomásra egyeztek volna bele a korlátozásba. Ez ostobaság! Valóban léteznek nagyon is igazi feszültségek az Egyház és az állam között, és van, hogy határozottan ki kell állnunk elveink mellett – jó példa az ellenállásra itt Kaliforniában, amikor a törvényhozás megpróbálta ’feltörni’ a gyónási titok sérthetetlenségét. De a mostani helyzet egészen más. Ezúttal mi püspökök is egyetértettünk a világi hatóságokkal abban, hogy a templomokat zárva kell tartani éppen a hívek egészsége érdekében. Mindazonáltal a nyilvános misék felfüggesztése fájdalmas volt mindannyiunk számára – és a fájdalom fő oka az Eucharisztiáról való kényszerű lemondás, böjt.
Érzékelve ezt a hiányt, számtalan pap és püspök országszerte – mi több, világszerte – elkezdte élőben vagy felvételről közvetíteni a liturgiákat, szentmiséket Facebookon, YouTube-on vagy televízión. A hívők válasza a miseközvetítésekre elsöprő. Jól illusztrálja ezt, hogy a ’World on Fire’[1] internetes platformon a Szent Patrik napján (március 17-én) megkezdett miseközvetítésekbe máig (2020.04.28. a ford.) több mint 5 millió néző kapcsolódott be mintegy 200 országból.
Volt pap, aki a kihalt utcákon hordozta körbe az Oltáriszentséget, hogy a hívők megpillanthassák Őt az ablakokból, és volt olyan pap is, aki a monstranciát, benne a Szentséggel a paplak ablakába helyezte, hogy az arra járók leróhassák tiszteletüket, amikor gyalog vagy autóval elhaladnak előtte. Nemde az egész katolikus világot lenyűgözte, amikor Ferenc pápa az üres Szent Péter téren, az esőben állva áldotta meg a Várost és a Világot az Eucharisztiával a közösségi médián és a televízión keresztül?
Kétségtelen, hogy ezeknek az Eucharisztikus Jézus Krisztussal való „csökkentett” találkozásoknak egyike sem képes helyettesíteni a valódit – és éppen ebben rejlik a lényeg. Az Eucharisztiától való elzártság — ami stílszerűen a Nagyböjtben kezdődött — zsigeri vágyat ébresztett bennünk arra, amit a II. Vatikáni Zsinat „az egész keresztény élet forrásának és csúcsának” nevez. Talán túl sok keresztény vált közömbössé az Oltáriszentség iránt, amint azt a Pew Forum[2] egy friss tanulmánya is megállapítja, valójában fel sem fogjuk a legmélyebb jelentőségét, ezért e kényszerű böjtnek még jótékony hatása is lehet.
A második meglátásom az, hogy a papok mélyen szimbiotikus kapcsolatban vannak a hívekkel. Mindenki tisztában van vele, hogy a papság nagyon nehéz időszakot élt meg, olyan időszakot, amelyre nincs precedens az Egyház történetében. Az elmúlt 25 év botrányai, amelyek a McCarrick zaklatási ügyben[3] csúcsosodtak ki, közismerten sokakat a papság ellen hangoltak és egyúttal rendkívül sebezhetővé tették a papságot a klerikalizmus vádjával szemben.
Anélkül, hogy egy pillanatig is kétségbe vonnám e reakciók bizonyos mértékű jogosságát, szeretném ismételten hangsúlyozni, hogy a papság túlnyomó, aláhúzom túlnyomó többsége tisztességes, imádságos ember, aki egyebet sem szeretne, mint elvinni Krisztust az emberekhez. És ebben a meggyőződésemben a koronavírus karantén határozottan megerősített. A leállás idején egyházmegyém minden egyes papját magam kerestem meg telefonon, Skypeon vagy Zoomon. Mint mindenkit, őket is nyugtalanítja a tétlenség, a napi rutinjuk nekik is teljesen felborult. De ismételten arról számoltak be, hogy a zaklatottságuk legfőbb oka, hogy nem tudnak folyamatos kapcsolatot tartani a hívekkel. A papok ugyanis valóban elhozzák Krisztust a híveknek prédikációikban, jelenlétükkel és a szentségekben, és fordítva, a hívők is éltetik papjaikat, imáikkal és barátságukkal támogatva őket. A hívek elszakadása papjaiktól éppúgy rossz a híveknek, mint a papságnak, hiszen őket együtt rendelte Isten egy Misztikus Testbe.
A harmadik és egyben utolsó szempontom az, hogy az Egyház kitartó hittel vallja a megtestesülést. A katolikus gondolkodás középpontjában ugyanis az a meggyőződés áll, hogy Isten testté lett Jézus Krisztusban. Továbbá a katolikus tanítás szerint a feltámadt Krisztus jelenléte nem csak az Ige által, hanem fizikai jelekben – víz, olaj, kenyér és bor színében stb. – is nyilvánvalóvá válik, emberi kezek és az azokat kísérő gesztusok közvetítésével. A liturgiák során azért kell a híveknek egymás közvetlen fizikai közelségében jelen lenni, mert ez teszi lehetővé, hogy közösen, egyként imádkozzanak és énekeljenek, egymással egységben végezzék a cselekményeket, megöleljék egymást és teljes összhangban fejezzék ki hitüket. Mindez együttesen teszi jelenvalóvá a megtestesült Egyházat és fejezi ki konkrétan annak testi minőségét. És éppen emiatt volt oly nehéz a keresztények számára az elmúlt hat hét. Hitünk ugyanis elsősorban nem magánügy, nem olyasvalami, ami kizárólag az egyénre és a láthatatlan Úrra tartozik. Ellenkezőleg, éppen hogy fizikailag és nyilvánosan valósul meg, testek által. Tehát még egyszer hangsúlyozom, hogy csak remélni tudom, hogy az együttlét ezen hiánya, böjtje rávezet minket arra, hogy értékeljük hitünknek ilyetén testi mivoltát.
Ezért mi, katolikusok nem csüggedhetünk. Inkább használjuk ki a nélkülözés és megtartóztatás idejét arra, hogy szívünkben mélyebb szeretetet ébresszünk Egyházunk és annak Eucharisztikus, szimbiotikus és testté vált valósága iránt.
Forrás: Aleteia
Fordította és jegyzetekkel ellátta: Dr. Süle Katalin
[1] A ’World on Fire’ (Lángoló világ) online felültetet Robert Barron püspök, számos könyv szerzője, teológus és prédikátor alapította. A WoF egy internetes médiaplatform, amely podcastekkel, könyvekkel, videókkal, online szentmiseközvetítésekkel viszi el az Evangéliumot az emberekhez. Bemutatkozó filmje szerint „Egy szikrával kezdődött. A vágy szikrájával, hogy teljesítsük Krisztus nagy hívását. Az evangelizációt. Ez a ’Word on Fire’ küldetése.” (Azért jöttem, hogy tüzet hozzak a földre, és mennyire szeretném, ha már lángolna! Lk. 12,49. ford.) Az oldalról többet itt: wordonfire.org
[2] A Pew Forum egy pártatlan „Ténybank”, amelynek a tevékenysége arra irányul, hogy a híreket számokból vezesse le. 2013 közepén kezdte meg a működését, és védjegye a számzsurnalisztika. A „Ténybankot” olyan szakemberek „töltik fel”, akik a precíz kutatást ötvözik a színvonalas újságírással. Ezért a Pew Fórum munkája segíti olvasóit az országot és a világot formáló folyamatok könnyebb megértésében.
[3] Theodore McCarrick nyugalmazott washingtoni érseket szexuális visszaélésekkel vádolták meg 2017-ben. A 88 éves érseket 2018 júniusában felmentették a papi szolgálat alól, majd Ferenc pápa 2018. július 28-án megfosztotta a bíborosi címétől. A New York Times kiemeli, hogy Ő az első bíboros, aki szexuális zaklatás vádja miatt távozott tisztségéből. Az ítéletet 2019 januárjában hozta meg a bizottság, majd McCarrick fellebbezése után februárban megerősítette. Az ítélet végleges, Ferenc pápa is jóváhagyta. A Hittani Kongregáció szerint bebizonyosodott ugyanis, hogy Theodor McCarrick még New York-i papként az 1970-es években visszaélt a hatalommal és a gyónás szentségével, illetve vétkezett a 6. parancsolat ellen.
