„Életem célja, hogy mindig kapcsolatban legyek Jézussal” – szentté avatják a 15 évesen elhunyt Carlo Acutist

Ahogyan a Zarándok.ma már korábban tudatta olvasóival, Boldog Carlo Acutis és Boldog Pier Giorgio Frassati szentté avatására együttesen, szeptember 7-én kerül majd sor a Szent Péter téren. Carlo Acutisnak az eredetileg a Kamaszok Jubileumához kapcsolt, április 27-re tervezett szentté avatását Ferenc pápa halála miatt halasztották el, az új időpontot XIV. Leó pápának június közepén az Apostoli Palotában tartott első rendes konzisztóriumán határozták meg, és ekkor döntöttek úgy, hogy Boldog Pier Giorgio Frassati szentté avatása is ezen a napon történjen.

A 15 éves korában, 2006-ban meghalt Carlo Acutis lesz a millenniumi generáció első szentté avatott tagja. A fiatalok körében rendkívül népszerű, mélyen hívő kamasz fiú arra használta a modern technológiában való digitális jártasságát és programozói tudását, hogy az új kommunikációs csatornák felhasználásával evangelizáljon és terjessze a hitet. Ő napjaink egyik leginspirálóbb fiatal szentje, divatos elnevezéssel a valami iránt szinte megszállottan érdeklődő „kockák” (angol szóval „geek”-ek) védőszentje, akit gyakran neveznek „Isten influenszerének”, „az internet védőszentjének” vagy „digitális evangélistának” is.

Carlo élete

Carlo 1991. május 3-án született Londonban olasz szülőktől, Andrea Acutistól és Antonia Salzanótól. A jómódú család néhány hónappal később visszaköltözött Olaszországba, és Carlo a gyermekkorát Milánóban töltötte. Kiskorától kezdve mély vallásosságot mutatott. Hétéves korában lett elsőáldozó, és utána rendszeresen minden nap részt vett a szentmisén és elimádkozta a rózsafüzért. Egyfolytában a szentek életét olvasta, és bibliai történetekről szóló rajzfilmeket nézett. Vasárnapi iskolába is járt. Milánóban először egy jó színvonalú katolikus általános iskola, majd kevéssel halála előtt egy jezsuita középiskola tanulója volt. Családja később nyaralót vásárolt Assisiben, Szent Ferenc szülővárosában, amely Carlo második otthonává vált. Itt töltötte a legtöbb ünnepet és a nyári szüneteket.

Keresztényi magatartása mindenben megmutatkozott az iskolában és annak falain kívül is. Védte a kisebb gyermekeket a zaklatóktól, és segített kibékíteni a veszekedő társakat. Aggódott barátaiért, akiknek nehézségeik voltak a családi életben, és igyekezett őket támogatni. Nem félt attól, hogy megvédje Egyháza tanítását, ha osztálytársai vitatkoztak vele. Sok osztálytársa emlékszik arra, milyen szenvedélyesen védte egy abortuszról szóló iskolai vita során az emberi életet a fogantatás pillanatától kezdve. Már 14 évesen kisebb gyerekek hitoktatója lett. Játékokat adott a rászoruló gyerekeknek, de felnőtteken is rendszeresen segített: zsebpénzéből vett hálózsákokat ajándékozott hajléktalanoknak, beszélgetett velük és ételt vitt nekik.

Egyébként ugyanúgy viselkedett, mint bármely más gyerek. Szeretett játszani, vitorlázni, focizni, rajzolni, utazni, megtanult szaxofonozni. Szerette az állatokat, négy kutyájuk és két cicájuk volt otthon. És mindenekelőtt szeretett a számítógép előtt ülni. Sokat játszott videójátékokkal, szerette a Pókembert és a Pokémont, de … volt itt valami más is. Megtanulta az akkor használt alapvető programozási nyelveket, és eleinte imacsoportja, plébániája, iskolája számára készített honlapokat, hasznos programokat, majd 2002-ben megszületett a gondolat: készüljön egy digitalizált összeállítás az eucharisztikus csodákról, hogy az emberekben tudatosuljon az Oltáriszentség ereje, Krisztus jelenléte.

Ezt a projektet 2004 és 2006 között fejlesztette készre, és az egész családja segítette a munkában. A csodákat bemutató nagyszabású kiállítást, amelyet magyar nyelven is megnézhetünk, öt világrész több ezer plébániáján mutatták be azóta, és anyaga katalógus formájában is kiadásra került. Csak az Egyesült Államokban több ezer plébánián és száznál több egyetemen lehetett megtekinteni. A kiállítást számos püspöki konferencia támogatta, többek között a fülöp-szigeteki, az argentin és a vietnámi konferencia is. Eljutott Kínába és Indonéziába, és olyan neves bazilikák és kegyhelyek is otthont adtak neki, mint a fatimai Miasszonyunk kegyhely, Lourdes vagy Guadalupe. További kiállításainak, gyűjteményeinek, összeállításainak hivatalos weboldala 7 nyelven érhető el itt.

Hirtelen betegsége és halála

Carlo 2006 októberében lett egészen váratlanul beteg. Azt hitték, csak egy komolyabb influenzáról van szó, de olyan villámgyorsaságú lefolyású leukémia volt, amelyet nem lehetett semmilyen módon gyógyítani. Néhány nap leforgása alatt elvitte a kór: október 12-én, 15 évesen meghalt. Szenvedéseit a pápáért és az Egyházért ajánlotta fel. Sandro Villa atya, a Szent Gellért kórház lelkésze, aki feladta neki október 10-én a betegek szentségét és megáldoztatta, elmondta, milyen mélyen megérintette őt az a nyugalom és áhítat, amellyel Carlo a szentségeket a kórházi szobában magához vette.

Carlo a halála előtt megjósolta édesanyjának, hogy jelt ad neki az égből, és újra édesanya lesz majd. Ez be is következett, amikor az anya 2010-ben, 43 évesen, ikreknek adott életet.

A fiatal fiú halála után gyorsan terjedt a tisztelete. A kanonizációs folyamat már 2013-ban megindult. 2018 júliusában Ferenc pápa tiszteletreméltóvá nyilvánította, majd 2020-ban boldoggá avatták.

Milánó mellől, ahol eredetileg eltemették, a testét átvitték Assisibe, hogy teljesítsék azt a kívánságát, hogy közel lehessen Szent Ferenchez, akit különösen szeretett. A test nem volt romlatlan, de egyben volt, minden szerve megvolt. Arcán, melyet a halála előtti agyvérzés némileg eltorzított, igazítást kellett végezni ahhoz, hogy a mostani üvegkoporsóban testét kihelyezhessék a látogatók elé. Az ifjú ember teste Assisiban látható, hihetetlenül élethű formában, hétköznapi ruhában, kapucnis pulóverben, farmernadrágban, lábán Nike cipővel, kezében rózsafüzérrel. Csak 2024-ben több mint egymillió ember rótta le a koporsó előtt kegyeletét az assisi Santa Maria Maggiore templomban. Szívét egy külön ereklyetartóban őrzik az Assisiben található Szent Ferenc-bazilika ereklyetárában.

Kisugárzó személyisége

Carlo kisugárzása, hite, mosolya, vidámsága, meggyőződése és másokat meggyőző képessége sok ember életét változtatta meg. Templomba korábban alig járó szülei hitét is neki sikerült elmélyítenie, végül ő vitte el őket minden nap szentmisére, nem pedig fordítva, ahogyan lenni szokott, a szülők a gyermeket.

A fiatal fiú osztálytársai, barátai és családtagjai közül sokan tanúskodtak a Vatikán előtt arról, hogy neki köszönhetően hogyan kerültek közelebb Istenhez. Sokan megírták a Mauritiuson született Rajesh Mohur történetét (ld. A hindu, aki megtért, miután találkozott Carlo Acutis-szal), és videófelvételeken meg is szólaltatták a tanúságtevő férfit. Rajesh a legmagasabb hindu kaszthoz, a brahminok kasztjához tartozó hindu családból származott, édesapja pap volt és a mauritiusi Hindu Szövetség elnöke. Az apa halála után a család anyagi nehézségek miatt Olaszországba költözött. Rajeshnek ugyan fizikusi diplomája volt, de nem talált biztos állást. 1995-ben munkát kapott egy családnál, hogy segítsen a háztartásban és egy göndör, barnahajú kisfiú nevelésében, akit Carlo Acutisnak hívtak. Carlo megtanította Rajesh-t a rózsafüzér imádkozására, elmagyarázta neki Jézus szeretetét, a szentségek fontosságát és a hit egyéb igazságait. Rajesht meghökkentette a gyermek mások iránti nagylelkűsége és az, ahogyan a hitéről beszélt. „Szinte kívülről tudta a Katolikus Egyház Katekizmusát, és annyira ragyogóan magyarázta, hogy sikerült fellelkesítenie engem a szentségek iránt. Ahogyan láttam Carlo tetteit, tudják, egy kicsi gyermek (tetteit), ez volt az, ami megtérített engem” – mondta Rajesh, akinek életét teljesen megváltoztatta a Carlóval való találkozás. 1999-ben megkeresztelkedett, megáldozott és megbérmálkozott. Sőt, később, egy lourdes-i látogatás után édesanyja is felvette a keresztséget.

2023 októberében Carlo édesanyja az EWTN News Nightly c. műsorában elmondta, hogy Carlo gyakran kérdezgette, vajon miért van az, hogy az emberek órákon át kilométeres sorokban állnak, hogy bejussanak egy rock koncertre vagy egy filmre, de az Eucharisztiában jelen lévő Krisztus előtt sosem látni ilyen hosszú sorokat. A fiú azt mondta, az emberek nem tudják, mi hiányzik nekik, mert ha tudnák, a templomok úgy megtelnének emberekkel, hogy be se férnének. Szenvedélyesen ismételgette, hogy az Oltáriszentségben Krisztus éppúgy jelen van, mint 2000 évvel ezelőtt, az apostolok idejében; és akkoriban, ha valaki találkozni akart Krisztussal, bizony sokat kellett utaznia, ezzel szemben mi sokkal szerencsésebb helyzetben vagyunk, hiszen akármelyik közeli templomban megtalálhatjuk Őt.

Ferenc pápa megemlékezése egy apostoli buzdításban

Carlo az első 21. századi fiatal, aki szerepel egy pápai dokumentumban. Ferenc pápa Christus vivit (Krisztus él) kezdetű, 2019. évi apostoli buzdításának 104-106. paragrafusa név szerint említi őt.

„Igaz, hogy a digitális világ abba a veszedelembe sodorhat, hogy magadba zárkózol, elszigetelődsz, vagy üres élvezeteket hajszolsz. De nem szabad megfeledkezni arról, hogy vannak olyan fiatalok, akik ilyen környezetben is találékonyak, és néha zseniálisak. Itt van a fiatal Tiszteletreméltó Carlo Acutis.

Ő jól tudta, hogy a kommunikáció, a publicitás és a szociális hálók mechanizmusai fölhasználhatók arra, hogy elaltassanak, a fogyasztástól és a megvásárolható újdonságoktól függővé, a szabad idő megszállottjaivá, csupa negatív dolog rabjaivá váljunk. Ő azonban az új kommunikációs technikákat az evangélium továbbadására, értékek és a szépség közlésére tudta használni.

Nem esett bele a csapdába. Látta, hogy sok fiatal, bár látszólag különböznek egymástól, valójában egyformák lesznek, mert az után futnak, amit a hatalmasok dobnak eléjük a fogyasztás és a kábítás mechanizmusai által. Így nem engedik kibontakozni az Úrtól kapott ajándékokat, nem adják ennek a világnak azokat a személyes és páratlan képességeket, melyeket Isten ültetett mindegyikükbe. Ezáltal – mondta Carlo – történik meg, hogy „valamennyien eredetiként születnek, de sokan fénymásolatként halnak meg”. Ne engedd, hogy ez történjék veled!”

Két elismert csoda a szentté avatáshoz

Mint ismeretes, a boldoggá, illetve szentté avatáshoz szükség van egy-egy, az egyház által elismert, nagyon szigorú ellenőrzésnek alávetett esemény csodaként való elismerésére.

Az első csoda, amelyet Carlo Acutis közbenjárásának tulajdonítva elismertek, 2020-ban egy súlyos hasnyálmirigy-rendellenességgel született brazil kisfiú esete volt. A gyermek csak folyékony táplálékot tudott fogyasztani, mindent kihányt, rettenetesen lefogyott (négy évesen nem nyomott 10 kilót sem), és gyengesége miatt operálhatatlan volt. Mindezek ellenére orvosilag és tudományosan megmagyarázhatatlan módon felépült, miután egy pap, családjuk barátja, megáldotta és a hívekkel egy kilencedet imádkozott érte, testére pedig Carlo Acutis egyik ruhadarabját helyezték. Mindez Acutis halála évfordulójának napján történt, 2013-ban. Másnapra a gyermek szilárd ételt tudott fogyasztani, a hányás végleg abbamaradt, majd bekövetkezett a teljes gyógyulás.

A Carlo nevéhez köthető második csodát 2024 május 23-án ismerte el a Vatikán. Egy fiatal Costa Rica-i nő, Valeria Valverde, aki Firenzében tanult, 2022-ben rendkívül súlyos agyi sérülést szenvedett egy kerékpárbalesetben. Hat nappal később édesanyja Assisibe zarándokolt, hogy Carlo Acutis sírjánál könyörögjön halálán levő lánya gyógyulásáért. Még aznap a lány újra természetes módon kezdett lélegezni, másnapra már tudta mozgatni a felső végtagjait, sőt megszólalt, és hamarosan teljesen meggyógyult. Két hónappal később már ő maga is elzarándokolt édesanyjával Carlo Acutis sírjához.

Végezetül ismételten az olvasók figyelmébe ajánljuk azt a 30 perces filmet, amelyben Carlo Acutis szülei és barátai is közreműködnek, és a családja és saját maga által felvett videóanyagokat is láthatunk.

Elmélkedésre a leendő ifjú szent néhány mondását idézzük:

Azok, akik a napra állnak, lebarnulnak; azok, akik az Eucharisztia elé állnak, szentek lesznek.

Az Oltáriszentség az én autópályám a mennyországba.

A szomorúságban önmagunk felé tekintünk, a boldogságban viszont Isten felé.

Egyetlen dologtól kell valóban félnünk: a bűntől.

Egyetlen dolgot kell kérnünk Istentől imádságainkban: a vágyat, hogy szentté váljunk.

Derűsen halok meg, mert úgy éltem az életem, hogy egy percet sem pazaroltam olyan dolgokra, amelyek nem tetszenek Istennek.