Harmadik évadát éli a DunaTV tiniknek szánt sorozata, az Egynyári kaland. Követtem az első két évadot is, aztán ma rám tört a filmnézés és visszanéztem a harmadik évad eddig elérhető részeit.
Mit is mondjak… -mondom. Az első évad véleményem szerint elég normális volt, sőt én kifejezetten kedveltem. A második szerintem nagyon laposra sikeredett. A harmadik évad azonban mindennek a teteje. Két kérdés merül fel bennem, mindjárt az elején. Tényleg ennyire ez a trend vagy egyszerűen már nem lehet 10 percenként kihagyni egy sorozatból, filmből szex-jelenetet, mert ettől lesz majd eladható, szóval ez lenne a recept?
Az itt bemutatott fiatalok, párok, akik reggel még együtt vannak este már mással fekszenek le, aztán később visszafekszenek az előző partnerükhöz, fiatal középkorúval, középkorú fiatallal. Anya-komplexusos fiú, aki férfi akar lenni, kapcsolatot materializáló érett nő, sebzettségektől frusztrált, szeretetéhes lányok és srácok kavarnak, és ahol lehet élvezet vagy némi szeretet miatt pillanatok alatt dugnak. Nincs erkölcs, nincs romantika, nincs egy mélységében megélt szeretkezés (!). Ez lenne a mai fiatalok világa? – a sorozat ezt közvetítené.
De ez egy hazugság! Ez nem a valóság, mert ez csak a féligazság. Az Egynyári kaland című sorozat pontosan bemutatja azt, hogy miben szenved a társadalmunk. Igen, itthon mi magyarok, ahogyan nyugaton a többi nemzet –tisztelet a kivétel.
A fiatalok képtelenek egészséges kapcsolatra, hiányzik a gerincesség és a becsület. Ha pedig párkapcsolatról beszélünk, akkor abból hiányzik a beszélgetés, a minőségi idő, az egymásra figyelés, egymás tisztelete, a romantika. Igen, az Egynyári kaland ott ér véget, ahol egy pornófilm kezdődik. A negyedik évad a Szürke ötven árnyalata szintjeit fogja majd megütni? (Ugyanis információink szerint már forgatják a negyedik évadot.)
Célcsoportját tekintve abban megegyezhetünk, hogy a tévéfilm sorozat fiataloknak szól. Fiatalokhoz szól. És mit üzen? Azt hiszem ezt eléggé kifejtettem az előző sorokban.
E sorok írója is fiatal, huszonéves, keresztény. Nem zavar, ha más nem keresztényi módon éli az életét. De azért ne hitessük el az emberekkel, a fiatalokkal, hogy ennyi az élet fiatalkorban. Egynyári kaland az ideál vagy a keresztény magyar nemzetet több éve fertőző, sok katolikus által is nézett és dicsőített Éjjel-nappal Budapest.
Pál Feri, Csernus Imre, Gary Chapman és társaik ott vannak ellensúlyként. Nem szégyen segítséget kérni, ha valaki lelki terhet visel vagy megsebezte az élet. Lehet teljes életet élni újra, ha képes az ember szembenézni önmagával. Ha képes felnőni! Mert az Egynyári kaland karakterei gyerekcipőben járnak lelki és érzelmi szempontból.
De erről a tévés, filmes ipar fent jelzett példái és még megannyi más hallgat. A néző majd szűrje meg, ha még képes erre, miután már mindenhonnan ez folyik.
Ferenc pápa június 13-i katekézisében a következőt mondja:
Megannyi fiatal próbálkozik „élni”, de aztán csak elpusztítják magukat, mert mulandó dolgok után futnak. Némelyek azt gondolják, jobb kioltani ezt az ösztönt – az életösztönt –, mert veszélyes. Szeretném elmondani, főleg a fiataloknak, hogy a legveszélyesebb ellenségünk nem a konkrét problémák, bármennyire komolyak és drámaiak legyenek is: az élet legnagyobb veszélye egy rossz alkalmazkodási szellem, mely nem szelídség vagy alázat, hanem középszerűség, kishitűség. Egy középszerű fiatal rendelkezik-e jövővel, vagy nem? Nem! Egy helyben marad, nem fejlődik, nem lesz eredményes. Középszerűség vagy kishitűség. A mindentől félő fiatalok: „Nem, én ilyen vagyok…” Az ilyen fiatalok nem haladnak előre. Szelídség, erő, és semmi kishitűség, semmi középszerűség!
Kedves fiatal kortársaim,
Ferenc pápa után hadd hozzam Dr. Csernus Imre gondolatait is ide: merjünk férfiak és nem fiúk, nők és nem lányok, lenni. Legyünk őszinték önmagunkhoz és felebarátainkhoz, párunkhoz. Véleményem szerint csak így fogunk tudni teljes életet élni az evangélium tükrében.
