Egy a nyolcszázból… – élménybeszámoló az Egri Főegyházmegyei Ifjúsági Találkozóról
„Isten fiatal, bár Ő teremtett mindent,
Isten fiatal, és bennünk lángja ég,
Isten fiatal, hirdeti a Föld és az ég.”
(Egri Főegyházmegyei Ifjúsági Találkozó himnusza)
Május 18-án zajlott Egerben az Egri Főegyházmegyei Ifjúsági Találkozó, melyen majdnem 800 fiatal gyűlt össze, hogy Istent dicsérje. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Michael August Blume apostoli nuncius és Ternyák Csaba egri érsek. A találkozó „Isten fiatal” mottóval tartották.
A Redemptoris Mater Missziós szeminárium zenekara és az Egri Főegyházmegye papjainak, a Páterrock együttesnek koncertje meghozta a hangulatot, hiszen folyamatosan felcsendültek az ismerős dallamok, mindannyian hangosan énekeltünk együtt, és már a levegőben lehetett érezni, hogy egy tartalmas délután áll előttünk.
Lóczi Tamás atya humoros hangvételű tanítása teljes mértékben magával ragadott. Előadását az evangéliumból ismert vak Bartimeus meggyógyítására (Mk 10,46-52) alapozta, aki kész volt felhagyni addigi élethelyzetével, odaállt Jézus elé, és így megkapta a gyógyulás ajándékát. A tanítást hallgatva ráébredtem arra, hogy Jézus minden nap munkálkodni akar az én életemben is, de sok esetben nem lépek oda hozzá, és nem kérem tőle, hogy töltsön be fiatalságával. Gyakran belelkesedem, de nem jutok el odáig, hogy véghez is vigyem, mert közben elfogy belőlem a lendület. Meg kell tanulnom elindulni és haladni az úton, Jézus mellettem van, Ő kilendít a nehéz helyzetekből, újra és újra fiatallá tesz.
A tanúságtételek számomra mindig óriási tartalommal bírnak, hiszen ilyenkor személyes példákon keresztül kapok bizonyosságot arról, hogy Isten jelen van az életünkben. Ez most sem volt másképp, ugyanis minden tanúságtevő beszámolt arról, hogyan éli meg a kapcsolatát Istennel. Hallottunk nagy megtérésről, de állandóan kérdéseket felállító vagy hitben szilárd életútról is. Ezeket a tanúságtételeket hallva ráébredtem arra, hogy Isten az én életemben is munkálkodik, és bár lehet, nem mindig érzem jelenlétét, de Ő sohasem hagy magamra, a legkilátástalanabb helyzetekben sem. Nem szabad, hogy az elém tárulkozó akadályok megingassanak hitemben, hanem mindig bíznom kell az én Mennyei Atyám gondviselő szeretetében.
Az ózdi fiatalok előadásában Szent II. János Pál pápa életét bemutató színdarabot nézve megrendülve láttam, hogy mekkora alázat lakozott a szentéletű pápában, aki képes volt életét az Úr parancsai szerint élni, és képes volt megbocsátani annak, aki életére tört. Szeretet, ez az a szó, amit II. János Pál pápa életével felém is tükrözött. Elgondolkodtatott, hogy ez a szeretet mindannyiunk élethivatása, és a pápa nyomán rájöttem arra, hogy ez az út emberként is járható, csak mernem kell elindulni rajta.
A találkozó csúcspontja a Ternyák Csaba egri érsek főcelebrálásával bemutatott szentmise és a szentségimádás volt, melyek alatt megerősödött az az érzés bennem, hogy Jézus ott van közöttünk. Az érsek úr homíliáját hallgatva az egyik bibliai idézet jutott eszembe:
„A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek: az Úrnak szolgáltok.” (Róm 12,11)
Ráébredtem, hogy nem szabad hagynom, hogy a csüggedés erőt vegyen rajtam, hanem mindig haladni kell, egyre előrébb az Úr szolgálatában. A szentségimádásban, ahogy az én Megváltómat néztem a szentostya színe alatt, minduntalan azt mondogattam Jézusnak:
„Szeretlek Uram. Köszönöm az életem, köszönöm, hogy szeretsz!”
