Május a Szűzanya hónapja. Ferenc pápa idén külön kéréssel fordult minden hívőhöz. A Katolikus.ma szerkesztősége, élén Szénégető István atya mentorral, arra kérte néhány testvérünket, hogy tegyenek tanúságot a Szűzanyáról. Beszéljenek kapcsolatukról és tapasztalataikról. A cikkek végén egy Mária éneket is megosztunk, hiszen arra kértük a tanúságtevőket, hogy osszák meg velünk, akár énekelve, a kedvenc Mária éneküket. A rovat címe Tapasztalatom Máriával. Ha a Szűzanya hónapja május, akkor ne csak imáink szóljanak róla.
Tamás Barna a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz Plébánia plébánosának tapasztalata Máriával
Életre szóló élmény marad az egyik pünkösdi zarándoklatom. Fogarasban szolgáltam. Gyermekkori álmom volt, hogy egyszer gyalog jussak el Csíksomlyóra, a Szűzanyához. Abban az évben egy nagy döntés előtt álltam. Arra kértem Máriát, járjon közben értem, történjen minden úgy, ahogy Isten akarja.
Barátaimnak szokása volt, hogy egy távolabbi Mária kegyhelyről hazabicikliznek Csíksomlyóra, a pünkösdi búcsúra. Abban az évben az ausztriai Mariazellt választották. Amikor megtudták, hogy én gyalogos zarándoklatra készülök, úgy döntöttek, csak Fogarasig karikáznak, onnan csatlakoznak és együtt vágtunk neki az utolsó szakasznak. Öröm volt őket fogadni és azt érezni, nem vagyok egyedül. Nagy kérésemmel a szívemben útra keltem. Csodálatos volt a tavaszi erdőkön, mezőkön énekelve, imádkozva közeledni Csíksomlyó felé. Útközben sok emberi jóságot tapasztaltunk.
Hálás vagyok Istennek, hogy ilyen szép helyen adott nekünk életet. Hálás vagyok a Székelyföldért, Csíksomlyóért, amire azt mondhatjuk, a miénk. Számomra nincs szebb hely ezen a világon.
Csíksomlyóhoz sok szép élmény fűz, de a legszebb talán ez volt, úgy megérkezni a Szűzanyához, mint gyermekkoromban – a játékban elfáradva, koszosan, de végtelen örömmel a szívemben – édesanyám ölelő karjaiba.
