Böjte Csaba ferences rendi szerzetes kíséretében érkezett zarándok csoport mellett, szerdán Ferenc pápához Dr. Tamási Zsolt történész is ellátogatott, aki a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatója és az Erdélyi Római Katolikus Státus közgyűlésének is a tagja. Neve sokaknak ismerős, hiszen elég komoly koncepciós per állt személye és az újraalapított, majd megszüntetett iskola körül. Az ügy közel egy éve simult el, amikor kormányrendelettel sikerült újraalapítani az iskolát. Ez alkalomból Tamási igazgató urat a Ferenc pápával való találkozásáról kérdeztük.
Történész, iskolaigazgató és a Katolikus Státus tagja. Milyen minőségben látogatott el a Vatikánba?
Igazából hármas minőségben mentem a Vatikánba. Mint iskolaigazgató, de hívtak mint történész és mint Státus-tagot is, hogy számoljak be az erdélyi magyar katolikusok helyzetéről. A tegnap egy nagy nap volt, amikor az audiencia után sikerült találkoznom a Szentatyával. Átadtam egy gyertyát az iskola címerével, és délután 6 órától volt egy kisebb konferencia szervezve a Római Magyar Akadémián, amit a Magyarország Szentszéki Nagykövetség szervezett. Ezen Böjte Csaba atya is jelen volt és tanúságot tett, hogy hogyan indult az egész tevékenysége és hogy miért fontos, illetve hogyan terjedt el a Gyermek Jézus tisztelete a közösségen belül. Én pedig arról beszéltem, hogy az erdélyi katolicizmusnak nagyjából milyen volt a története, és milyen a jelenlegi helyzete. Tehát ez egy ilyen 20-25 perces előadás volt, ahol az ezeréves múltról úgy szegmensenként beszéltem. Hogy alakult az erdélyi egyházmegye története 1009 után, milyen volt a fejedelemség korszakában a helyzete, az osztrák uralom alatt, és milyen jelenleg a román állam keretein belül, illetve milyen problémák vannak. Tehát nagyjából ez volt az előadásom kerete.
Ez azt jelenti, hogy jelenléte valamelyest illeszkedik Ferenc pápa romániai látogatásának az előkészítésébe?
Pontosan. Azt szerette volna Magyarország Szentszéki Nagykövetsége, hogy a római érdeklődők, a média értesüljenek a helyiektől is arról, hogy mit jelent az erdélyieknek, az hogy Csíksomlyóra várják a pápát. Hogy miért van ennek jelentősége, milyen gondokkal küzdenek az erdélyi magyar katolikusok. Tehát hogy legyen valami információ, mert itt Rómában azért keveset tudnak arról, hogy mi van nálunk Erdélyben.
Ha szabad kérdeznem, milyen most jelenleg Ön szerint az erdélyi, illetve romániai magyar katolikus egyház helyzete?
Ez egy eléggé összetett kérdés. Behatárolható, hogy a román állam hogyan kezeli a nemzeti kissebségeket, hogyan tekint a kisebbségi szimbólumokra, hogyan kezeli a restitúciónak a kérdését és ezeknek a keretei között gyakorlatilag keressük a megoldást, hogy hogyan tudjuk élhetővé tenni a saját életünket és a saját hitéletünket. Tehát gondolok itt egész konkrétan olyan helyzetekre, hogy ha közösségi szimbólummá válik egy iskola, akkor azt elég erőteljesen megtámadják. A nemzeti, magyar katolikus imahelyeket, zarándokhelyeket, például Csíksomlyót nem sikerült világörökségi kinccsé tenni, mert a kérdés nemcsak rajtunk múlik, hanem a román államnak kellene továbbítani az Unesco felé, ez pedig nem történt meg. Ezek olyan kérdések, vagy olyan problémák, amelyeket egy kisebbségekhez korrektebbül viszonyuló állam tudna kezelni, viszont ebben az esetben inkább a szándéknak a hiánya látszik. Én úgy vagyok ezzel, hogy ezektől függetlenül mi az elmúlt 1000 év alatt különböző korszakok, különböző fennhatóságok alatt megtanultuk azt, hogy hogyan tudjunk a saját értékeinkhez ragaszkodni, azokat megélni. Jelentős példaképeink vannak, mint Márton Áron, vagy lehetne sorolni nagyon sokat, de itt most már csak az ő személyét emeltem ki, mert az idő is kevés volt arra, hogy többekről tudjak beszélni.
Márton Áron püspök boldoggá avatási ügye hogy áll az Ön információi szerint?
Ugyanannyit tudok, mint bármelyik laikus, aki valamilyen szinten a sajtóból követi az eseményeket. Nyilvánvaló, hogy a csoda, amíg nem történik meg, vagy nem bizonyítható, addig a boldoggá avatása várat magára, mert bármennyire meg volt hurcolva, nem börtönben halt meg, tehát nem vértanú. Viszont ettől eltekintve én úgy gondolom, hogy lehet, hogy meghal valaki vértanúként a börtönben, viszont a személyes egyénisége nem lesz ennyire meghatározó a közösség szempontjából, mint Márton Áronnak a helytállása, aki jó is, hogy nem halt meg a börtönben, hanem volt lehetősége az egyházmegyéjét vezetni és a békepapi próbálkozások után rendet teremteni az egyházmegyében, valamint megtartani egyházmegyéjét a Rómához való hűségben. Az ő esetében lehet, hogy boldogként tisztelhetnénk, ha a börtönben halt volna meg, viszont a tevékenysége sokkal több hozadékkal járt számunkra, mintsem, hogyha mártír lett volna.
Mit jelent Önnek a Szentatyával való találkozása? Hogyan értékeli?
Mindenképpen egy óriási élmény volt, hiszen nem is gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz a Szentatyával személyesen találkozni és néhány szót váltani. Ez egy felemelő érzés volt. Ha többet nem is találkozom vele, ez úgyis egy meghatározó élmény a számomra.
Megkérdezhetem, hogy milyen beszélgetés folyt az igazgató úr és Ferenc pápa között?
Igen, egész rövid volt. Bemutattak, hogy melyik iskolának vagyok az igazgatója, én átadtam a gyertyát és elmondtam, hogy a címer, amely rajta látható, a marosvásárhelyi magyar katolikus iskolának a szimbóluma , amely Erdélyben, Romániában található.
Ön hogy gondolja, Ferenc pápa tud az iskolát ért eseményekről?
Ezt igazából nehéz lenne felmérni ebből a rövid találkozásból. Itt arra kell gondolni, hogy Ferenc pápa a katekézis után szinte két órán keresztül körbejárta és köszöntötte a zarándok csoportokat és nagyon sok emberrel kezet fogott, miután hazatért Bulgáriából. 82 évesen emberileg is csodálatra méltó, ahogy oda tudott figyelni, és szembe tudott nézni azzal, akivel éppen beszél és meghallgatja, amit mond. Most hogy a világegyház ügyeiből miről, mennyire értesült személyesen, naprakészen ezt nehéz lenne megmondani. De azt tapasztaltam, hogy a Vatikánban ismerik a helyzetünket.
Hadd kérdezzem meg, hogyan érzi magát így a személyét érintő koncepciós per és tortúra után? Már lassan egy éve hogy véget ért.
Jól. Folyamatosan éreztem a közösségi támogatást, kiállást tapasztaltam az iskola meg személyem esetében is, éppen ezért nem okozott különösebb problémát. Bosszantó volt a helyzet és a tehetetlenségnek az élménye, viszont nem éreztem személyesen ennek a súlyát annyira, mert a teher nagy részét a közösség levette rólam.
Tehát továbbra is kiáll és dolgozik a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum érdekében?
Így van, pontosan!
Munkájához, szolgálatához sok sikert és Isten gazdag áldását kívánom!
