Dr. Jakab Antal püspök: A tizenhárom év fogsággal pecsételt hűség – Szentek élete

Jakab Antal – püspök, hitvalló

* Kilyénfalva, 1909. március 13. + Gyulafehérvár, 1993. május 5.

Dr. Jakab Antal püspök, a XX. század erdélyi embere. Személyiségének formálódását, papi és főpapi munkásságát nagyban befolyásolták a század embert próbáló körülményei, a nagy világégések, a háborúkat megelőző és követő nyomorúságok, az Erdélyt ért társadalmi és politikai fordulatok, legnagyobb súllyal pedig az 1945-től berendezkedő kommunista rezsim.

A Gyergyói-medence kemény és kietlen világának tiszta levegőjén nőtt és erősödött székely emberré. 1909-ben Kilyénfalván látta meg a napvilágot. Iskolai tanulmányait szülőfalujában megkésve kezdhette az 1916-os román betörés miatt.

Nyáron a falusi gazdák teheneit legeltette egyedül az erdőn. A tehéncsordáját egyik éjszaka medve támadta meg, és hat állatot megmarcangolt. A kis pásztor nem futamodott meg a veszélyben, hanem száraz gallyakból tüzet gyújtott, azzal riasztotta el a támadó vadat. Az éjjelt átvirrasztva segítségre várt, de segítség helyett igazságtalan bánásmódban részesült. A helyszínre érkező első kárvallott gazda kíméletlenül elverte az ártatlan gyermeket.

Antal ekkor véglegesen a továbbtanulás mellett döntött. A család anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy valamelyik státusi főgimnáziumba és konviktusba kerüljön, ezért beiratkozott a gyergyószentmiklósi állami román nyelvű középiskolába. Hét éven keresztül, ahogy lehetséges volt, gyalog, szekérrel tette meg minden nap a 10 kilométernyi útszakaszt szülőházától az iskoláig, dacolva a gyergyói időjárás minden zordságával.

1929-ben felvételt nyert a Gyulafehérvári Teológiára, ahol példásan megállta a helyét. 1934-ben szentelte pappá Majláth Gusztáv Károly megyéspüspöke. Másfél éves ditrói segédlelkészi munkáját, öt hónapos zárdalelkészi szolgálat váltotta fel Gyulafehérváron.

De az újonnan püspökké szentelt Vorbuchner Adolf 1936-ban a kolozsvári belvárosi plébániára nevezte ki segédlelkésznek. Ez a kinevezés fordulópontot jelentett Jakab Antal életében. Principálisa nem volt más, mint Márton Áron, aki Jakab Antalban lelkiismeretes és szorgalmas papot ismert meg. Káplánját 1939-ben teológiai tanulmányainak folytatása végett Rómába küldte. Három év alatt megszerezte a teológiai licenciátust és egyházjogból doktorált. Rómából való hazatérése után Áron püspök ismét Kolozsvárra irányította dr. Jakab Antalt a püspöki helytartóságra Sándor Imre helytartó mellé.

A II. világháború végén az észak-erdélyi kilakoltatások és menekülések következtében számos székelyföldi plébánia maradt pap nélkül. Dr. Jakab Antalt kénytelen a gyergyószentmiklósi, a borszéki, tekerőpataki, kilyénfalvi, gyergyóújfalusi plébániákat 9 hónapon keresztül ellátni. Szűkebb pátriájában emberfeletti munkát végzett.

1945. szeptember 1-től a Kolozsvári Egyetemi Ifjúság lelkivezetője lett, de már 1946-ban Márton Áron megbízza a Gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán az egyháztörténelem tanításával, valamint a felelősségteljes vicerektori feladatkörrel az 1946. és 1947. évi nagy szárazság idején. A szó nemesebb értelmében, éppen a legínségesebb időben igazi vicerektora volt a teológiának. A romániai katolikus egyházat veszélyeztető vészes felhők egyre inkább sűrűsödtek. Számára egy durva, vértanúságot termő korszak bontakozott ki.

Gyulafehérvár püspökét és a központi papság nagyobb részét elhurcolták. A Márton Áron püspök által elindított joghatósággal rendelkező ordináriusok sorozatláncolatban a legfontosabb láncszem szerepét dr. Jakab Antal játszotta.

Miután Boga Alajos és Sándor Imre ordináriusokat letartóztatták, a teológia vezetői Gajdácsi Béla rektor és Jakab Antal vicerektor következtek.

Dr. Jakab Antal ordinárius a legkritikusabb helyzetben vette át az egyházmegye vezetését.

A kocka el volt vetve, Jakab Antal titkos ordinárius számára is.

Letartóztatására 1951. augusztus 24-én Szent Bertalan éjszakáján került sor. A vizsgálati fogság után a Bukaresti Katonai Törvényszék hazaárulás vádjával 18 évi fogházbüntetésre ítélte. Ebből 1964. április 16-ig 13 évet raboskodott Románia fogházaiban. A zsilávai hírhedt fegyház, a felsőbányai ólombánya, máramarosszigeti és szamosújvári börtönök, valamint a Duna-csatorna voltak életének legszomorúbb helyszínei.

Az 1951-ben letartóztatott szép szál fiatalember az 1964-es kegyelemosztáskor megőszült, testileg megroggyant öregemberként hagyta el a börtönt. És ekkor szabadon újabb fájdalmakat kellett átélnie, megtapasztalta, hogy átalakult a világ és benne az emberek. A bizalmatlanság, az ideológiai célnak megfelelően, minden szinten még az egyházi körökben is érezhető volt.

Szabadulását követően két évig az állami engedély hiánya miatt Márton Áron püspök sehova sem tudta kinevezni. Jakab Antal alkalmi munkából élt. Kaszált, kapált, erdei munkára szegődött.

1965 után megengedték a püspöknek, hogy ideiglenesen egy-két hónapig egy-egy plébániára alkalmazza kisegítő lelkésznek. Jakab Antal csak 1966 májusától kaphatott megbízást a búzásbesenyői filiába. Rövid idő alatt Búzásbesenyőt önálló egyházközséggé alakította, a templomát megnagyobbíttatta és plébánia épületet vásárolt. Az eredményekben és lelki örömökben gazdag besenyői lelkipásztorkodása rövid életűre sikeredett. Püspöke 1968-ban az állami hatóságok hozzájárulásával a teológia rendes tanárának nevezte ki. Előadásaira vasszorgalommal és lelkiismeretesen készült, s ugyanakkor szívén viselte az Egyházmegyei Bíróságot.

Pedáns és pontos volt, egész életritmusa fegyelmezett, amit jogosan elvárt a leendő papoktól, a szeminaristáktól is. Néha-néha túlzott igényekkel lépett föl a megváltozott világból érkező kispapok felé. Csalódottságában ki-ki tört, mert nem tapasztalta bennük azt a vasakaratot és hangyaszorgalmat, amellyel ő állt hozzá a munkához.

Márton Áron a börtönviselt jogtanárát, egykori káplánját és titkos ordináriusát 1971-ben felvette a segédpüspökjelöltek listájára. A kinevezés ügyét 1971. október 25-i pápai magánkihallgatáson tárgyalta meg VI. Pál pápával, s hazatérőben a vallásügyi főosztály elnökével. A vallásügyi főosztály nem gördített akadályt az előterjesztés elé, így dr. Jakab Antal pápai prelátus kanonokot a szentszék utódlási joggal Márton Áron segédpüspökének nevezte ki 1971 karácsony estéjén.

Püspökké VI. Pál pápa szentelte 1972. február 13-án a Szent Péter bazilikában.

Nyolc évig volt Márton Áron segédpüspöke, 1980. április 2-tól 1990. április 29-ig kormányozta a gyulafehérvári egyházmegyét.

A katolikus egyház számára igen nehéz korszakban lett megyéspüspök. A kommunizmus vezérei sokkal ravaszabbakká váltak és kifinomultabb stratégiával dolgoztak, mint a kezdeti korszakban. Akkor már nem akarták, hogy az egyház újabb vértanúkkal erősödjék, de annál inkább akarták létében megsemmisíteni.

Jakab Antal püspök megrokkant egészséggel ugyan, de annál nagyobb hozzáállással és kitartással vitte a keresztjét.