A Communis Vita (Közösségi élet) k. pápai dokumentum néhány módosítást vezet be az Egyházi Törvénykönyvbe. A változtatás azoknak a szerzeteseknek a de facto elbocsátására vonatkozik, akik elhagyták szerzetházukat és tartózkodási helyük ismeretlen. Ferenc pápa március 19-én írta alá a Motu proprio-t, amely április 10-én lép életbe.
„A közösségi élet alapvető eleme a szerzetesi életnek” – írja Ferenc pápa apostoli levelében, amelyet Motu proprio formájában tett közzé és amely néhány módosítást hozott azokban az eljárásokban, amelyeket a szerzetesi elöljárók alkalmaznak szerzetestársaik elbocsátára intézményeikből azokban az esetekben, amikor azok törvénytelenül és hosszú ideig távol vannak. „A szerzetesek lakjanak saját szerzetházukban, és tartsák meg a közös életet; ne távozzanak el onnan saját elöljárójuk engedélye nélkül” (665. kán.) – fogalmaz az Egyházi Törvénykönyv.
Hosszan tartó törvénytelen távollét
„Az utóbbi évek tapasztalata azonban azt mutatja, hogy olyan helyzetek alakultak ki, amelyekben a szerzetesek törvénytelenül távol vannak a szerzetháztól, kivonják magukat törvényes elöljárójuk hatalma alól és előfordul, hogy nem találják őket” – hangsúlyozza a pápa. Ilyen esetekben az egyházjog arra buzdítja az elöljárót, hogy „gondosan keresse meg és segítse, hogy visszatérjen és hivatásában maradjon”. „Gyakran előfordul azonban, hogy az elöljáró nem tudja megtalálni a távollevő szerzetest, tehát legalább hat hónapos törvénytelen távollétet követően megindíthatja az intézményből való elbocsátás eljárását.” „Mindazonáltal amikor ismeretlen a szerzetes tartózkodási helye, nehézzé válik jogi bizonyosságot szerezni a tényleges helyzetről” – folytatja a pápa.
Módosítják az Egyházi Törvénykönyv 694. kánonjának 1. pontját
Ennél fogva szükségessé vált, hogy az intézményből való tényből fakadó (ipso facto) elbocsátás indokai közé sorolják a szerzetháztól való hosszan tartó törvénytelen távollétet is, amely legalább megszakítás nélkül 12 hónapig tart, figyelembe véve a szerzetes ismeretlen tartózkodási helyét. Ezzel módosítják az Egyházi Törvénykönyv 694. kánonjának 1. pontját, amely egyébként előírja, hogy „elbocsátottnak kell tekinteni az intézményből azt a tagot, aki a katolikus hittől közismerten elpártolt, illetve aki házasságot kötött vagy akár csak polgárilag is megkísérelt”. „Ezekben a helyzetekben a nagyobb elöljáró tanácsával együtt késedelem nélkül nyilvánítsa ki ezt a tényt, hogy jogilag nyilvánvaló legyen az elbocsátás.” „A hosszan tartó törvénytelen távollét esetében az elöljáró által hozott elbocsátás kinyilvánítását jogilag a Szentszéknek meg kell erősítenie” – írja elő a Motu proprio. „Míg az egyházmegyei jogú intézményeknél a székhely szerinti püspöknek kell megerősítenie a kinyilvánítást.”
Módosul az Egyházi Törvénykönyv 729. kánonja is
A Communis Vita k. Motu proprio által hozott módosítás következtében módosul az Egyházi Törvénykönyv 729. kánonja is, amely a világi intézmények életét szabályozza, amelyek tagjaira nem vonatkozik a törvényes távollét miatti elbocsátás.
Somogyi Viktória / Roberta Gisotti – Vatican News
