Clunyi Szent Odó: A galliai szerzetesség legfőbb megújítója – Szentek élete
Clunyi Szent Odó – bencés apát
* Déols, Burgundia, 878/79. +Tours, 942. november 18.
878-ban született Burgundiában.
Aquitániai Vilmos herceg 909. szeptember 2-án bocsátotta Boldog Berno apát rendelkezésére a burgundiai Cluny vidékét, hogy ott Szent Péter és Pál oltalma alatt kolostort építsenek. E kolostor, egyedülálló lett a nyugati szerzetesség történetében: gyorsan fejlődött, és csaknem két évszázadon át szent apátok álltak az élén. Szent Odó volt köztük az első, a clunyi reform kezdeményezője, amely oly mélyrehatóan befolyásolta a középkor kultúráját és történelmét.
Utódainak egyike, Szent Péter Venerabilis így írt róla: „Odó a galliai szerzetesség legfőbb megújítója; a rend első clunyi apátjaként arra törekedett, hogy megújítsa a szerzetesek buzgóságát… A szerzetességből ugyanis csaknem egész Európában már csak az öltözék és a tonzúra maradt meg; Odó egyedül vállalkozott erre az isteni feladatra, és miközben lerakta Cluny alapjait, nem hagyott föl azzal, hogy erre is, arra is elvesse a kolostori élet magvait.”
Odó atyja I. Ebbó, a burgundiai Déols ura volt. Fiát születésekor Szent Márton oltalmába ajánlotta e szavakkal: „Márton, aki a papság gyöngye vagy, fogadd el ezt a gyermeket.” Odót később Aquitániai Vilmos udvarába küldték, ahol a fiatal nemesek szokásos életét élte, és különös öröme telt a vadászatban. Lelke mélyén azonban kielégületlen maradt. Egy karácsony éjjel így imádkozott Szűz Máriához: „Irgalmasság asszonya és anyja, aki ezen az éjszakán az Üdvözítőt ajándékoztad a világnak, könyörögj érettem! Dicsőséges és hasonlíthatatlan szülésedhez folyamodok, ó, Irgalmas; hajtsd füledet jóságosán az imádságaimhoz! Félek, hogy életem nem tetszik a Fiadnak; és mivel általad nyilvánult meg Ő a világnak, kérlek, járj közben értem, hogy ne késlekedjék, hanem legyen részvéttel irántam.” Ez a bizakodó imádság meghallgatásra talált. 19 éves korában Odó papi pályára lépett, és csakhamar kanonok lett a tours-i Szent Márton-katedrálisban. Már ekkor kialakult különleges tisztelete a Szűzanya és Szent Márton iránt, ami egész életében jellemezte.
Életrajzírója, Salernói János, aki itáliai utazásai során ismerte meg és el is kísérte, arról tudósít, hogy Máriát mindig így nevezte: „az Irgalmasság Anyja”; Szent Márton tiszteletére pedig tizenkét antifonát és négy himnuszt szerzett. Mint tours-i kanonok nagy szigorúságban és komoly szellemi munkában töltötte az életét. A tökéletesebb élet után vágyódva 909-ben a baume-i kolostorba ment, amely abban az időben Berno apát vezetése alatt állt. A kolostori iskola tanítója lett. Alázatossága és egyszerűsége elnyerte az apát bizalmát, úgyhogy pappá szentelték, majd 927-ben Cluny apátja lett. XI. János pápa fölhatalmazta Odót, hogy reformáljon meg számos kolostort Galliában és Itáliában.
Odó nagyon magas követelményeket állított a szerzetesek elé, s ezt számos írásában és beszédében kifejtette. Hangsúlyozta, hogy a szerzetesek „apostoli élete” pünkösd ünnepének megújító és megtisztító misztériumát folytatja. Különösen fontosnak tartotta a szegénységet, mert a pénz rendetlen szeretete az önzés, a büszkeség és minden bűn forrása, s ezek a szemlélődés útjában állnak. A clunyi apát szemében a szerzetesek szerepe az Egyházban az, hogy az ősegyház életét folytassák a jelenben.
Odó reformtevékenységét néha maguk a szerzetesek akadályozták, akik nem értették elképzeléseit. A pápák azonban bizalommal voltak iránta és segítettek neki, hogy határozottan véghezvigye a művet, amely oly nagy szerepet töltött be az egész Egyház érdekében.
Odó életét rendkívüli események jellemzik, amelyek kortársai szemében életszentségét tanúsították.
942 körül ismét Rómában tartózkodott. Megbetegedett, s mivel láza nem akart szűnni, belátta, hogy Isten hazahívja. Még egyszer látni kívánta Szent Márton sírját, ezért október végén Tours-ba utazott, s szerzetesektől körülvéve halt meg november 18-án.









