Cirill és Metód, egy kivételes szent testvérpár, Európa társvédőszentjei
A február 14-én tartott Valentin-nap után illő, hogy megemlékezzünk Cirillről és Metódról, akiknek ünnepe hivatalosan is február 14-ére esik. Portré a két thesszalonikai testvérről, Európa társvédőszentjeiről, akik a szláv népeket egy olyan inkulturációs módszerrel evangelizálták, amely több mint 1000 évvel haláluk után még ma is inspirálja az Egyházat.
A görögországi Szalonikiben élő filozófus Cirill (827-869) és Metód (815-885) testvérek voltak, gyermekkoruktól fogva elválaszthatatlanok. Olyannyira elválaszthatatlanok, hogy testvéri barátságuk közös hivatássá vált, együtt dolgoztak Isten uralmáért, evangelizálva Közép-Európa szláv népeit. Kiemelkedő munkásságuk elismeréseként, Szent Benedek mellett, Szent II. János Pál pápa mindkettőjüket Európa társvédőszentjeivé nyilvánította, több mint ezer évvel haláluk után (1980).
Egyek voltak, pedig sok mindenben különböztek…
Mielőtt Cirill – akit korábban Konstantinnak hívtak – és Metód szerzetessé lettek volna, mindketten köztisztviselők voltak, az idősebb testvér a tartományi közigazgatásban, a fiatalabb pedig a diplomáciában tevékenykedett. Amikor Metód 40 éves kora körül belépett a rendbe, Cirill, a kiváló filozófus továbbra is diplomataként folytatta pályafutását.
Bár nagyon összetartoztak, minden jel arra utalt, hogy a két testvér útjai különválnak. Azonban egy szép napon, valamikor a 860-as évek táján, III. Mihály bizánci császár – akit II. Adorján pápa támogatott – magához hívatta az ifjú Cirillt, és a Fekete-tengertől északra élő barbár török néphez, a kazárokhoz küldte missziós küldetéssel, hogy térítse őket keresztény hitre. Így aztán Cirill elhatározta, hogy megkeresi testvérét a bithyniai Olümposz-hegyen levő kolostorban, és boldog volt, hogy minden művészetét és intelligenciáját az Egyház szolgálatába állíthatja, és hogy ezt testvérével együtt teheti. Kilenc évvel később, halálos ágyán ő maga is megtért, és testvéréhez hasonlóan Cirill néven szerzetesi ruhát öltött.
A zseni és az imádság embere
Elindultak tehát az európai útra. Cirill, a fiatalabb testvér volt a vezető, az idősebb Metód pedig úgy döntött, hogy testvére szolgálatába állítja magát, és hűségesen követi őt egész papi pályafutása során. Két évvel később tértek vissza ebből a misszióból, miután számos embert térítettek keresztény hitre. Szinte azonnal visszaküldték őket Morvaországba, hogy evangelizálják a szláv népeket, és hogy hozzanak létre egy keleti rítusú egyházat. A császár úgy gondolta: a két testvér anyjuk révén beszéli a macedóniai szláv dialektust, tehát nem ütközik számukra nehézségbe, hogy a saját nyelvükön tanítsák a népnek a liturgiát.
Ám amikor megkezdték működésüket, Cirill csakhamar rájött arra, hogy az ószláv nyelvet nem tudják a görög, illetve a latin betűkészlettel lejegyezni, mert az nem elegendő e nagyon különleges nyelv minden hangjának a visszaadására. Meg volt győződve arról, hogy a hit alapja az írott szó, ezért elhatározta, hogy létrehoz egy szláv ábécét, amely lehetővé teszi, hogy lefordítsa a Biblia és a liturgikus szövegek nagy részét az ott élők nyelvére. Lassacskán a szláv nyelvet használó templomok megteltek, a többi pedig kiürült. A misszió sikeres volt, ez viszont kiváltotta az addig uralkodó germán klerikusok nemtetszését, akik azért tettek szemrehányásokat nekik, hogy kiárusították a szent szövegeket és a beszélt köznyelv használatával elvetették az eretnekség magvait. Abban az időben csak héberül, görögül és latinul lehetett Istent dicsőíteni. Adorján pápa azonban támogatta a két testvért, és visszahívta őket Rómába.
Megtérések sora
A visszaúton Cirill és Metód folytatták az örömhír terjesztését, minek következtében Morvaországtól Olaszországig egyre nagyobb számban tértek meg férfiak és nők, az újonnan feltalált ábécé pedig elterjedt egész Pannóniában: a mai Ausztria, Magyarország, Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Szerbia és Bosznia-Hercegovina területein. Ezt a sikert kihasználva ezer külföldi fogoly szabadon bocsátását követelték cserébe Morvaország és Pannónia fejedelmeitől. Rómába vitték az I. századi vértanú pápa, Szent Kelemen ereklyéit is, amelyet varázslatos módon találtak meg: a Fekete-tenger közepén erős olaj- és tömjénillat vezette őket, miközben a sziget, ahol a sírhelyét feltételezték, már rég elsüllyedt. Rómában azonnal templomot szenteltek Szent Kelemennek, és ott helyezték el ereklyéit ünnepélyes keretek között.
Európa társvédőszentjei és a szláv népek apostolai
ésőbb Cirill megbetegedett, majd 869-ben elhunyt. Holttestét méltó módon a Szent Kelemen-bazilikában temették el. Ahogy azt testvére kérte tőle, Metód, miután a betegség ideje alatt áldozatosan szolgálta őt, továbbra is a szláv népek apostola maradt. Evangéliumi munkája gyümölcsöző volt, és nem törődött a becsmérlőkkel, akik továbbra sem fogadták el liturgiáját és eretnekséggel vádolták. Még azt is sikerült elérniük, hogy börtönbe zárják. 879-880-ban VIII. János pápa elérte, hogy két évi fogság után szabadlábra helyezzék, majd a Nagymorva Fejedelemség püspökévé szentelte. Metód tizenhat évvel testvére után, 885-ben halt meg.
Évszázadokkal a tevékenységük után a Cirill által feltalált ábécét az oroszok és más kelet-európai népek még ma is használják. (Az írásnak ez az állítása sajnos téves: Cirill a párszáz évvel később kiszorult glagolita ábécét találta fel, a cirillbetűs írás tiszteletből viseli Cirill nevét. A szerk.) Őket pedig a szláv népek apostolaiként tisztelik. II. János Pál pápa, amellett, hogy Európa társvédőszentjeivé nyilvánította őket, 1985-ben, evangelizációs munkásságuk 1100. évfordulója alkalmából a Slavorum Apostoli kezdetű enciklikát szentelte nekik. Ez a munka inspiráció és cselekvés forrása ma is az Egyház számára.
Írta: Isabelle Cousturié
Forrás: Aleteia
Ford.: Görgényi Adél
