Boldog Rosmini-Serbati Antonio: az isteni szeretet és az örök igazság keresője – Szentek élete

Boldog Rosmini-Serbati Antonio – teológus, filozófus

* Rovereto, Trentino, Itália, 1797. március 24. + Stresa, 1855. július 1.

A korabeli katolikus gondolkodás és filozófia fontos alakja. 1797-ben született az olaszországi Roveretoban. Nagykereskedő családból származott. Teológiát és filozófiát tanult a Padovai Egyetemen és a veronai szemináriumban. Tanulmányai során a tudományágak széles skálája iránt érdeklődött, köztük az ókori filozófia, a teológia és a természettudomány iránt.

Filozófiáját néhány évvel a pappá szentelése után dolgozta ki, és élete során számos kötetben adta közre. Sokszor vádolták eretnekséggel, több írása indexre is került. Filozófiájának alapja a lét velünk született eszméje, amely minden tudásunk előfeltétele. Ez objektív és független az elmétől, mely elgondolja őt, mégis a gondolkodó elmét befolyásolja. Nem is az Istennel azonos, akinek létét lehet ugyan filozófiailag bizonyítani, de természetét csupán a kinyilatkoztatás és a kegyelem tárja föl.

Jómódú család gyermekeként vagyonából segítette többek között Don Bosco munkáját az utcagyerekekkel. Amikor pappá szentelték, Rosmini azt írta naplójába: „Ettől az órától fogva új embernek kell lennem, a mennyben kell élnem szívemmel és értelmemmel is, szüntelenül Krisztussal kell társalognom, elutasítani a földi dolgokat, és menekülni tőlük. Az oltártól szentként, apostolként, Istennel betöltekezve kell visszatérnem; növekednem kell minden erényben, és élen kell járnom a szeretetben végzett kemény munkában, megaláztatásban és szenvedésben.”

1838-ban Canossai Szent Magdolna Gabriella indítására megalapította a Szeretet Intézete nevű szerzetes kongregációt, amelyet ma inkább rosminiánus rend néven ismerünk. Az alapító a Szeretet Intézete elnevezéssel hangsúlyozni kívánta a szeretet erényének mindenek feletti voltát. Rosmininál a szeretet erős belső szilárdsággal párosult.

Figyelemre méltó intellektuális hozzájárulása mellett, Rosmini az általa alapított férfi és női renden keresztül aktívan részt vett az irgalmasság iránti elkötelezettség előmozdításában. Valójában aktív támogatója volt a népoktatásnak, igyekezett javítani a kevésbé szerencsés osztályok körülményeit. A Szeretet Intézménye klerikus szerzetes kongregáció tagjai egybekapcsolják az aktív és kontemplativ életet, az ifjúság nevelésével, sajtóval is foglalkoztak.

Az intézet célja jótékonyság és irgalom a felebarát felé, bármilyen formában. A nővérek különösen az ifjúság oktatásának és nevelésének, az árvák, idősek és betegek gondozásának szentelik magukat, plébániákon és missziókban dolgoznak.

Rosmini szerzetes rendjén keresztül hirdetett irgalmasság iránti elkötelezettsége jelentős hatással volt az akkori társadalomra. A Szeretet Atyák Kongregációja által végzett jótékonysági munkák sok ember életkörülményeinek javításában és az emberi szenvedések enyhítésében segített. Élete utolsó éveit Stresában, a Maggiore-tónál töltötte Olaszországban, ahol 1855. július 1-én halt meg.

2005-ben 68 házban 304 tagjuk volt, köztük 210 pap. Apostoli jelenlétük gyökeret vert Indiában, Tanzániában, Kenyában, az USA-ban is.