A kínzás célja a lélek megsemmisítése
Június 26-ával, a kínzások áldozatait támogató Nemzetközi Nappal ritkán foglalkozik a média. Legtöbben a legszívesebben elfordítjuk a tekintetünket.
De a megkínzott ember szemében olvasható kérdés – „Miért bántasz engem?” – nem csak a kínzójához szól. Hanem mindannyiunkhoz: „Miért engeditek ezt?”
Kényelmetlen kérdés. De ha megkerüljük, az csak tovább mélyíti a közös emberségünkön esett sebet.
Globális és rutinjelenség
A kínzás manapság nem ritka.
Rutinszerűen használják a háborúkban, hogy gyakran megbízhatatlan információkat nyerjenek ki a segítségével. Eleinte azt hittük, hogy csak az ellenségeink alkalmazzák. Aztán jött a Guantánamói-öböl. (A világsajtó folyamatosan beszámolt az amerikai fogolytáborban zajló kínzásokról és megaláztatásokról. A szerk.)
Mostanában Ukrajnában, Gázában, Afganisztánban, Szíriában és sok más országban is hallunk kínzásokról.
A kínzás gyakran előfordul a totalitárius rezsimek biztonsági rendszerében is, ahol az ellenállás megsemmisítésére használják. Börtönökben is alkalmazzák – néha gyermekeken is –, hogy engedelmességre kényszerítsék és ellenőrizzék őket.
Vizsgálatok, jelentések és ítéletek születnek, majd tűnnek el a semmiben. De a gyakorlat megmarad.
Pusztításra tervezték
A kínzás nem csupán egy erőszakos cselekedet. Támadás a lélek ellen.
Célja az áldozat öntudatának, önérzetének és másokkal való kapcsolatának megsemmisítése. Elszigeteli, megalázza és dezorientálja az áldozatot.
Az áldozatokat megfosztják ruháiktól, megtagadják tőlük a magánszférát, nem hagyják aludni és tisztálkodni őket, és önkényes büntetéseket szabnak ki rájuk. A cél az, hogy értéktelennek, reményvesztettnek és magányosnak érezzék magukat.
A kínzás befejezése után még sokáig megmaradnak a kínzás okozta károsodások.
A kínzást végző személyisége is sérül
A kínzás azoknak is kárt okoz, akik végrehajtják. A kínzástól – hamisan – erkölcsi fensőbbséget éreznek, mivel meggyőzi őket arról, hogy az embereknél alacsonyabb rendű áldozataik megérdemlik a kegyetlen bánásmódot.
Pol Pot Kambodzsájában az embereket nem valódi bűnökért kínozták, hanem addig kegyetlenkedtek velük, amíg be nem vallották a csak képzeletben létező bűneiket. Épp úgy, mint a rossz kezekbe került mesterséges intelligencia, a kínzás is képes „igazságot” előállítani és kihúzni az emberekből.
A kínzók is áldozatok lesznek: a rendszer áldozatai, amelyet szolgálnak. Emberségük megy tönkre.
A lelkiismeret felébresztése
A kínzás áldozatainak támogatására létrehozott Nemzetközi Nap az odafigyelésre szólít minket.
Lehet, hogy nem tudjuk megnyitni a pénztárcánkat vagy otthonainkat, de megnyithatjuk a szívünket.
Arra hív minket, hogy halljuk meg a megkínzottak hangját, képzeljük el fájdalmukat, és utasítsuk el a szenvedésük indoklására felhozott kifogásokat, különösen akkor, ha ez ausztrál intézményekben vagy Ausztrália szövetségeseinek nevezett országokban történik.
A kínzás az emberi méltóság megsértése. Ha ezt mentegetjük, vagy nem veszünk róla tudomást, akkor mi is részesei vagyunk ennek az árulásnak.
Írta: Andrew Hamilton SJ, az Eureka Street című, ausztráliai jezsuiták által megjelentetett online elemző folyóirat tanácsadó szerkesztője, a Jesuit Social Services írója.
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: Flashes of Insight
