Kórházban, egy átlagos szobában fogadott Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke. Várnom kellett, amíg megérkezik, ugyanis 3 órát egy hideg műtőben vizsgálták és elhúzódott a vizsgálat. Nincsenek jó hírei. A püspök atya ennek ellenére vidáman és barátságosan köszöntött, egészségügyi állapotával ellentétes öröm és remény jellemzi. Kacag, viccelődik, őszintén beszél. A Házasság hete rendezvénysorozat kapcsán készítettem interjút a családreferens püspökünkkel fiatalokról, jegyességről, házasságról, családról, válásról és özvegységről.
– Sokan követték figyelemmel és kísérték imával kórházi kezelése idején, most hogy érzi magát?
Köszönöm szépen az imádságokat. Tulajdonképpen egy hosszú betegség elején vagyok még mindig, bár már 14. hete kórházban vagyok. Műtétek sorozata előtt állok. Egy nagyon sajátos szövődményét kaptam meg a diabétesznek, amire próbáltam mindig vigyázni. Nekem sosem volt cukrom tulajdonképpen, mert mindig vigyáztam rá, ennek ellenére egy sajátos szövődményét kaptam meg. Ez egy nagy misztérium, hogy miért kapja meg az is, aki vigyáz rá és miért nem kapja meg az, aki sosem vigyáz rá. Ezt nem tudja senki sem. Nálam a makro keringés, a nagy keringés, a fő keringés nagyon jó és ép, szép a lábam, nem sebes. Sosem volt az, bár ilyen rémhírek terjengnek rólam. A mikrokeringés az, ami elakasztotta a lábamat, a csontjaimat belül nagyon gyenge keringés éri és emiatt nagyon hosszadalmas ez a kezelés. Nagyon ritka betegség és kevés gyakorlata van a magyar egészségügynek ennek a kezelésére. Nagyon nagy szeretettel és igazából hozzáértéssel kezelnek itt Pécsett és bízom benne, hogy ennek a kezelésnek a gyümölcse az lesz, hogy szobán belül tudok saját lábamon közlekedni. Tehát ha odateszik a hűtőbe a vacsorámat, akkor ki tudom venni és nem kell valakit riasztani, hogy vacsoráztasson meg. Ennyi tulajdonképpen a távlat.
Az aktivitásom megszűnik. A régiek azt mondták, hogy per peedem apostolorum, azaz az apostolok lába által közlekedtem, magyarul gyalog. Hát most éppen az apostolok lába tűnt el a testem alól és így most egy eléggé helyhez kötött papi praxist fogok gyakorolni. A lényege az egésznek az, amit szeretnék mondani, hogy a pap az konszekrált, fölszentelt ember, a házas is az, ahogyan a pápák újra meg újra mondogatták. Most nekem a konszekrációt ebben a szobához kötöttségben kell hogy megélnem, hogyha a legpozitívabb kimenetele lesz ezeknek a kezelésimnek. Még egyszer köszönöm az imádságokat –ahogy mondtam az elején-, abból élek. A jó kedvem is abból van. Az imádságból fakad.
Bíró László püspök előadást tart – Fotó: YouTube
– Házasság Hetében olyan jó tapasztalni, hogy néhány napig írnak, cikkeznek, előadásokat tartanak a családi élet alapját képező házasság fontosságáról. Mire alkalom, püspök atya szerint, a Házasság Hete?
Ismerjük a fogalmat, pláne ahol ortodoxok is laknak: fényes hét. Én azt gondolom, hogy a Házasság Hete a jó Isten kegyelméből Magyarországon a házasok, a házasság ragyogó hetévé változott. Én kezdettől fogva részt veszek a Házasság Hetének a szervezésében és nagyon meglepett engem is az, hogy mint egy vákuum szívta be a magyar társadalom a házasság hetét. Társadalmi, felekezeti hovatartozáson, a különbözőségeken túllépve egy gyönyörű hete ez a házasságnak. A kormány, az egész társadalom rá van hangolva, hogy pozitívan szóljunk a házasságról. Az elején még nem volt ilyen erős ez a társadalmi és állami ráhatás a Házasság Hetére illetve a házasság szemléletére. Kezdettől fogva az írott média, az elektronikus média a társadalom ezen a héten pozitívan szól a házasságról, a családról, az életről. Ez nagyon nagy ajándék. A társadalomban valamikor arról cikkeztek, hogy mennyivel olcsóbb egy abortuszos ágy, mint egy szülészet. Ebben a társadalmi közegben hála Istennek egy nagyon-nagyon pozitív hang szólal meg az élet, a házasság, a család védelmében.
– Magyarország családpolitikája és családpasztorációs hálója is már sok jó példát adott, mégis adódik a kérdés: mit tehet az Egyház, mit tehetnek a lelkipásztorok vagy a közösségek azért, hogy a házasságban élők megtalálják erőforrásaikat, ápolják és gyarapítsák a kapcsolatukat a hétköznapokban?
Szinte közhelynek számít részemről, hogy az Egyháznak az ereje a prevencióban van. Tehát vigyázni, óvni az egészséges házasságot és szolgálni az egészséges házasságok kapcsolatát. Én azt gondolom, és magamnak is mint pap így fogalmaztam meg a saját ars poeticámat, hogy a pap az a kapcsolatoknak a szolgája. Akár vertikálisan, akár horizontálisan. Azt gondolom, hogy a házasság szolgálata az a kapcsolatok szolgálata. Nagyon fontos, hogy a házasság önmagában erősödjön, hogy a jó házasság kapcsolata erősödjék. Én azt látom, hogy ahol a jó házasságok összetalálkoznak, csoportot alkotnak, ott megszületik az élet. Nem azért, mert a papjuk azt mondja, hogy „nosza, rajta”, hanem mert valóban hitben és szeretetben növekednek azok az emberek. Van bátorságuk a hitben és a szeretetben elfogadni reménységben az életet. Azt mondanám a találkozás, a kapcsolatok erősítése a cél. Az egész, de most beszéljünk csak a magyar társadalomról, a magyar társadalom hivatása, hogy ne atomizálódjon tovább, hogy a kapcsolatok megmaradjanak, erősödjenek. Visszatekintve a papi életemre -most 45 éves pap vagyok-, annyi maradt meg a papi szolgálatomból emberileg, amennyi kapcsolat körülöttem megszületett. És ezek a kapcsolatok nélkülem működnek már, hála Istennek. Azért szinte rokoni kapcsolattá válnak. Ezt mondja az ősegyház testvéri kapcsolatnak. De valami egészen csodálatosan szép világ ez. Éppen most betegen tapasztalom meg. Ez a kapcsolatrendszer hordoz most a betegségemben.
Bíró László, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferens püspöke a Family Summiton – Fotó: csalad.hu
– Ferenc pápa az Amoris Laetitia-ban írja, hogy közös a felelősségünk abban, hogy a házasságra készülőket nem megfelelően támogattuk a házasságra való felkészülésben. Említi, hogy a felkészítő találkozások egyben a kerügma örömének hirdetése is kell legyen, nemcsak életvezetési tanácsok. Mit tudunk tenni, hogy hatékonyak legyünk a jegyesek felkészítésében?
Ez egy nagyon jó kérdés. Ferenc pápa tisztán látja a helyzetet. Sajnos félek tőle, hogy nagyon sok olyan népszerű házasságra való fölkészítési kurzus működik akár a hazánkban, akár a határokon túl is, amelyek életvezetési tanácsokat osztanak. Életvezetési tanácsokat mindenki tud adni! Ugye: nem szabad elválni, hogy a kis újadat meg kell fogni, ha sikerül a nagy újadat is. Ezek fontos dolgok, de nem erre van szükség. Sokkal nagyobb összefüggésben működik a házasság. A pápának az Amoris laetitiá-ból idézett gondolata is ezt mondja, hogy kerügma. A kerügma négy tényezőből áll: tanítás, tanúságtétel, liturgia és közösségépítés. Ezen a négy ponton kell találkoznia a házasságra való fölkészítésnek. Nem elég pragmatikus tanácsokat adni, hanem szükség van egy nagyon mély tanításra. Benedek pápa szokta mondani azt, hogy szükségünk van a házasság és a szeretet igazságának a hirdetésére. A szeretet és a házasság nem katolikus fogalom, hanem antropológiai valóság. Nem szabad eltérni. Az antropológia, nagyon mély emberközpontú, emberre épülő valóság. Ugyanakkor a házasság és a szeretet túl lép az antropológiai dimenziókon, ami belegyökerezik Istenbe. Tehát tulajdonképpen a házasság a szentháromságos Isten valóságába gyökerezik. Éppen ma valahol volt erről szó, a mai szentírási szakaszok kapcsán, hogy az Istenképmásiságunk az nem az értelemben és a szabad akaratban nyilvánul meg elsődlegesen, hanem a kapcsolatban. Az, hogy én mennyire élem meg az Istenképmásiságomat az a kapcsolatomról szól. És erről megfeledkezünk, erről az antropológiai és teológiai dimenzióról. Akkor mondhatunk tücsköt-bogarat, de nincs többé mélysége annak, amiről beszélünk. És nincs mélysége a házasságunknak. Ezt igazából egy interjú keretében nem lehet kifejteni, de nagyon-nagyon mély valóság ez. A szeretet és a házasság igazságát kell hirdetni, ami az Isten igazságából gyökerezik. A másik a valóságos közösségek létrehozása, aminek éppen a haszonélvezője vagyok. Tehát amikor nemcsak ilyen sajnálkozás, meg társai, hanem amikor törődünk egymással. Ez sok házas csoportban nagyon szépen megvalósul. De nem biztos, hogy működik özvegység vagy házassági válság szintjén. Ez egy nagyon nagy felelősség és feladatunk. Erre nagyon oda kellene figyelnünk a megözvegyült emberekre, és Benedek pápa szavaival élve, akik nem képesek tükrözni Isten teljes szeretetét a saját kapcsolatukban, amit Jézus Krisztus állít elénk. Ők is továbbra is, amint az Ferenc pápának a vesszőparipája, továbbra is megkeresztelt emberek maradnak. Nagyon fontos lenne odafigyelni. A közösség nem egy ilyen szeressük egymást féle hangulat, hanem szolidaritás és csak a szolidaritásban nyilvánul meg, hogy valós közösség vagyunk-e vagy látszatközösség. Hangulatiság vagy pedig egy kirándulás a hétköznapokban. A közösség, a liturgia, az Egyház, a hétköznapoknak az istentisztelete és a vasárnapoknak az istentisztelete, az eucharisztia. A liturgiának bele kell épülnie a katolikus családba. Ez egy másik, a harmadik pedig a tanúságtétel. Hála Istennek nagyon sok szép házasság van és nem szabad nekünk örökké siratni a házasságot. Észre kell venni az egészséges házasságokat és megszólaltatni őket. A sok-sok tanúságtételből élhetnek a családjaink.
– Családbarát Egyház. Mi ennek az aktualitása, kihívása vagy mik a hiányosságaink ezen a téren Magyarországon és a Kárpát-medencében? Hogyan formálható ennek tudata? Mik lehetnek az ide elvezető út szakaszai?
Nyílván más a helyzet Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján. Mindegyik részt ismerem, hisz sokat jártam mindegyik területen. Azt mondom, az Erdély érzi legkevésbé az egymásra szorulást, a találkozásnak a fontosságát. A partiumi részek azok talán jobban érzik, hogy rászorulunk egymásra, a felvidéki világunk is nagyon szétesett. A Délvidék is ugyanez, bár ott a Bánát és a bácskai rész azért különbözik. Igazából néhány nagyon buzgó lelkipásztornak köszönhetjük, hogy a Bánátban és a Bácskában nem távolodtak el egymástól a katolikus családok.
A családbarát Egyházban azt gondolom, otthon érzik magukat az emberek. Ez sok mindent jelent. A családbarát egyházközségben örülnek egy párkapcsolatnak. Ki mondja ma egy fiatal szerelmes párnak, hogy szépek vagytok, örülünk nektek, büszkék vagyunk rátok. Ki mondja? Nem azt mondja a szülő is, a lelkipásztor is nekik, hogy „vigyázzatok, nehogy valami bajt csináljatok?!” Tehát kimondani a fiataljaink felé, hogy szépek vagytok, veletek vagyunk, örülünk nektek. Itt kezdődne a családbarát Egyház. Persze vissza kellene menni távolabbra is. Nagyon fontos az, hogy Kodály Zoltánt szoktuk idézni, hogy a gyereknevelés az 9 hónappal a gyerek édesanyjának a születése előtt kezdődik. Nagyon-nagyon korán. Az óvodai oktatásunkban mennyire jelenik meg a házasság, a család szépsége? Tehát egy picit gyerekkortól. Éppen most februárban lesz itt Máriabesnyőn egy nagyon szép együttlét, bízom benne. Azt a címet adtuk neki, hogy „Útban a jegyesség felé”. Ha beszűkülünk a jegyesoktatásnak a szűkösségébe, akkor nem készítjük föl a házasságra. Amikor jegyes oktatásra jönnek a fiatalok, már minden készen van. Minden eldőlt. És hogyha csak pusztán a testiségre épül egy kapcsolat, akkor nem lesz stabil alapja. Akkor talán borítékolható a válás. Itt nagyon messze kell kezdeni, egészen újra kell gondolni azt a bizonyos házassági katekézist. Messze a jegyesség előtt kell kezdeni.
Nagyon érdekes: én sok esztendőn, évtizeden keresztül tartottam szerelmes hittant vagy páros hittant és sosem maradtak el a fiataljaim, mert nagyon-nagyon itták a szót. Nem én beszéltem, hanem ők beszéltek. Egymástól tanultak. Nagyon nagy bátorítást kaptak, hogy hogy is kell tulajdonképpen udvarolni. Miről kell beszélgetni, mi az egésznek a tartalmi része. Hogy ne az ösztönnek a szintjén maradjon egy kapcsolat. Amikor ez így van, akkor az nagyon szép és nagyon vonzó, de nem sokáig tart.
Nagyon összetett a családbarát Egyház. Tanulgatjuk ezt. Valamikor nem volt erre szükség, mert volt család. Most nincs család, nagyon a nulláról vagy a mínuszból kell indulni, hogy eljussunk oda, hogy a család saját értékrendünk szerinti házasság, családkép alakulhasson ki az elkövetkezendő nemzedékben. Aztán a másik az, hogy megfelelő közösségi terek alakuljanak ki. Ebben már a magyar állam is segítőkész. Legyenek közösségi tereink, ahol a házaspárok, a házasságra készülők találkozhatnak egymással, találkozhatnak hiteles házasságokkal. Aztán végül a családbarát Egyház törődik a válságba jutott családdal és törődik az özvegységre jutottakkal is. Ez mind családbarát Egyház. Sokkal többet lehetne meg kéne erről beszélni, de ennyi fér bele az interjú keretei közé.
Bíró László püspök Farkas Béla atya aranymiséjén – Fotó: YouTube
– Együtt vagyunk Isten nagy családja, házasok, papok, szerzetesek, de özvegyek, egyedülállók, elváltak és más rendkívüli életállapotban élők. A családpasztorációban hogyan figyeljünk a nehéz helyzetben élő, nem házas testvéreinkre?
Benedek pápa is mindig mondogatta, hogy akik nem tudták megélni Krisztusnak a szeretetét a házastársi kapcsolatban továbbra is az Egyház tagjai. Ne érezzék magukat másodrendű állampolgároknak az Egyházban. Nos, ez hogy tud megvalósulni? Például úgy, hogy vannak olyan szolgálatok az Egyházban, amelyeket ők is elvégezhetnek. Ha a megkeresztelt ember házasságot köt azért ő tudja, hogy mi a házasság. Ő arról a házasságról álmodik. Vagy saját hibájából vagy párja hibájából, akármilyen szerencsétlen eset miatt nem valósult meg az álom. Nos ezért nem szabad őt kitagadni az Egyházból. Továbbra is bele kell vonni az Egyház közösségébe. Nyilvánvaló olyan területeken, ahol nem ez a központi kérdés. Van elég szolgálat az Egyházban, amit rá tud bízni az egyházközség. Ne érezze magát másodrendű állampolgárnak, másrészt pedig az egészséges családok segítsék a gyereknevelésben, hívják meg különféle együttlétekre, kirándulásra őket, hogy lássanak az ő gyerekeik is egész családot. Nagyon nehezen alakul ki egy egészséges attitűd a zátonyra futott házasságok irányában.
– Mi van Püspök Atya szívében most, mit szeretne elmondani, üzenni az olvasóknak?
Örülök annak, hogy vagyunk, hogy van katolikus ma. Most nem az oldal címére gondolok, hanem a katolikus családokra, a katolikus fiatalokra, akik szentségi házasságról álmodnak. A fiatalokat arra bátorítom, hogy ne féljenek. Nagyon sok rossz házasságot láthatnak ma, talán a szüleiké is az, nagyon sok felbomlott házasságot láthatnak, de ne higgyék azt, hogy a házasság élhetetlen életforma. Higgyenek abban, hogy a házasság ma is élhető életforma. Sőt az egyetlen jövőt adó életforma. Hála Istennek nagyon sok lakodalmat, gyémántlakodalmat, ezüstlakodalmat áldhatok meg és ezek nagyon nagy bátorítások a jövő számára. Egyházunk szorgalmazza is, hogy ünnepeljük meg a házassági évfordulónkat, hogy bátorítást nyerhessenek a következő nemzedékek arra, hogy a házasság szentsége élhető. És ebben higgyünk mindnyájan. Szóval van katolikus ma!
