Bevezető rész: Messiási ellenőrző pont Márk evangéliuma szerint

Korszak: Messiási ellenőrző pont

Elmélkedés

Elérkeztünk a második messiási ellenőrzőpontunkhoz, mégpedig Márk evangéliumához. Gondolom, már te is nagyon vártad. Az első messiási ellenőrzőpontnál Szent János evangéliumán mentünk végig. Most Márk evangéliumát fogjuk olvasni, ami a négy evangélium közül a legrövidebb.

Márk evangéliuma rövidsége ellenére rendkívül gazdag és sajátos. A négy evangélium mindegyike más hangsúlyt hordoz, és így együtt teljesebb képet adnak Jézusról. Mégsem szabad őket egyszerűen összemosni, mert mindegyiknek megvan a maga sajátos stílusa, hangja, mondanivalója. János evangéliumát egyszerre olvastuk végig, most pedig, néhány héttel később, Márk evangéliumán haladunk át. Ez lehetőséget ad arra, hogy Márk sajátos hangját halljuk meg — azt a hangot, amely különbözik Jánosétól, Mátéétól és Lukácsétól.

Márk evangéliuma első pillantásra talán túl rövidnek, túl szaggatottnak vagy túl tömörnek tűnhet. Sokan éppen ezért kevésbé értékelik. De ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy éppen ez a tömörség teszi különlegessé. Márk nemcsak más, mint a többi evangélista, hanem figyelemre méltó módon más. Olyan dolgokat emel ki, amelyek a többi evangéliumban nem feltétlenül jelennek meg ugyanilyen hangsúllyal.

Márk evangéliuma hosszú ideig kevésbé állt a figyelem középpontjában. Valószínűleg rövidsége és „egyszerűbb” stílusa is közrejátszott ebben. Az utóbbi időkben azonban egyre több kutató foglalkozik Márkkal, mert ez a rövid evangélium sűrítetten, mégis erőteljesen mutatja meg Jézust és az ő művét.

Sok tudós úgy tartja, hogy Márk evangéliuma forrásként szolgált Máté és Lukács evangéliuma számára. Máté, Márk és Lukács az úgynevezett szinoptikus evangéliumok, vagyis egyfajta közös látásmóddal tekintenek Jézus életére. A „szinoptikus” szó arra utal, hogy egy látással, egy szemlélettel látják az eseményeket. A kutatók között van olyan vélemény is, hogy Máté és Lukács egy másik forrást is használtak, amelyet a német Quelle szó kezdőbetűjéből Q-forrásnak neveznek. Ez már a bibliatudomány részletesebb kérdései közé tartozik, de annyi biztos, hogy Márk evangéliuma különösen fontos helyet foglal el a három szinoptikus evangélium között.

Szent Ágoston a 400 körül írt De Consensu Evangelistarum című művében úgy vélte, hogy Márk evangéliuma Máté evangéliumának rövidített változata. Mintha Márk a lényeget emelné ki tömören, gyorsan, közvetlenül. A legtöbben a szerzőt János Márkkal azonosítják, aki az Újszövetségben nem tartozik a legismertebb alakok közé. Egyes hagyományok szerint Barnabás rokona volt, de biztosan kapcsolatban állt Pállal, Barnabással, később pedig Péterrel is.

Márk evangéliuma egyszerű görög nyelven íródott. Nem kifinomult, magas stílusú görögséggel találkozunk benne, hanem inkább közvetlen, hétköznapi, nagyon egyszerű nyelvezettel. Ez is illik az evangélium lendületes, cselekményközpontú karakteréhez.

Az evangélium szerkezete lényegében két nagy részre osztható:

Az első felében Márk Jézus identitására összpontosít: arra, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia. Szinte az első mondatban összefoglalja evangéliumának lényegét: „Jézus Krisztus, Isten fia evangéliumának kezdete” (Mk 1,1). Ezt értsük jól: Nem arról van szó, hogy adott Jézus Krisztus, aki az Isten Fia, és akinek van egy örömhíre, aminek a kezdetét olvassuk. Nem. Az örömhír az, hogy Jézus Krisztus, azaz Felkent, a Messiás Jézus az Isten Fia. Tehát annak az örömhírnek a kifejtése következik ezután, hogy Jézusban eljött a várva várt Messiás, aki az Isten fia: valóságos Isten és valóságos ember. És ez alapvetően megváltoztat mindent. Isten emberként belép az emberiség történelmébe, hogy megváltást hozzon.

Az evangélium második felében pedig Jézus küldetése kerül előtérbe. Jézus elkezdi tanítani tanítványait arról, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének elvetik őt, megölik, majd feltámad a halálból. Így az evangélium első része arra válaszol: ki Jézus? A második pedig arra: mi a küldetése?

Márknak több olyan sajátos részlete van, amelyet a többi evangéliumban nem találunk meg ugyanígy. Egyedül Márknál szerepel például az a mondat, hogy „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért” (Mk 2,27). Szintén csak Márknál olvassuk a növekvő magról szóló példabeszédet, amelyben Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe: éjjel alszik, nappal felkel, a mag pedig kicsírázik és szárba szökik, maga sem tudja, hogyan. A föld magától terem: először szárat, azután kalászt, majd telt szemet a kalászban. Amikor pedig beérik a termés, jön az aratás (Vö. Mk 4,26-29). Szintén csak Márknál hiszi azt Jézus családja, hogy „megzavarodott” (Mk 3,20–21). Két olyan gyógyítás is csak Márk evangéliumában maradt fenn, amikor több mozzanatban vagy fokozatosan megy végbe a csoda. Ilyen a süketnéma meggyógyítása a 7. fejezetben, illetve a betszaidai vak meggyógyítása a 8. fejezetben.

Márk evangéliumában különösen érdekes az is, hogy időnként megőrzi Jézus arám szavait. Ilyen például a „talita kum”, vagy helyesebb a nőnemű alakban a „talita kumi”, amelynek jelentése: „Kislány, parancsolom, kelj fel!”(Mk 5,39). Egy másik különleges részlet, hogy a négy evangélium közül egyedül Márknál nevezik Jézust Mária fiának. Ugyancsak Márknál olvassuk azt, hogy Jézust ácsnak nevezik, míg Máté evangéliuma inkább úgy fogalmaz, hogy ő az ács fia.

Érdemes tehát olvasás közben külön figyelni arra, hogyan mutatja be Márk Jézus identitását, az evangélium első felében, majd hogyan tárja fel Jézus küldetését a második felében. Ezeket a részeket érdemes megjelölni, aláhúzni, kiemelni, mert Márk evangéliumának egyik kulcsa éppen ez a kettősség: Jézus kiléte és Jézus küldetése.

Márk evangéliumában gyakran találkozunk az úgynevezett messiási titokkal. Ez azt jelenti, hogy Jézus kiléte időről időre feltárul, de ő mégis hallgatást parancsol. Amikor a démonok felismerik őt, Jézus rájuk szól, hogy hallgassanak. Amikor meggyógyít valakit, gyakran azt mondja: ne mondja el senkinek! Ez elsőre furcsának tűnhet. Miért nem akarja Jézus, hogy az emberek tudják, ki ő?

Ennek egyik magyarázata az, hogy Jézus életében mindennek megvan a maga ideje. Nem engedi, hogy a tömegek, a rómaiak, a vallási vezetők vagy bárki más határozza meg, hogyan értelmezzék az ő küldetését. Jézus nem egy politikai forradalmárként vagy földi királyként akar fellépni, nem úgy, mint egy új Dávid vagy egy makkabeus hős. Az ő országa más természetű: a mennyek országa. Ezért először a tanítványainak tárja fel önmagát, és ‒ különösen a feltámadása után ‒ rajtuk keresztül indul el a róla adott tanúságtétel-sorozat.

Jézus feltámadása után sem jelenik meg mindenkinek, hanem azoknak, akik ismerték őt, akik kapcsolatban voltak vele. Nem pusztán az volt a cél, hogy az emberek lássák a feltámadt Krisztust, hanem hogy azok lássák őt, akik tanúságot tudnak tenni róla. Ezért nem a démonok, nem az ingatag tömeg, hanem a tanítványok lesznek az evangélium hiteles tanúi.

Jézus tehát nem hagyja, hogy a közvélemény határozza meg országának természetét vagy küldetésének idejét. Mindennek megvan az ideje. Ahogy a Prédikátor könyve is mondja: mindennek megvan a maga ideje. Márk evangéliumában ez különösen érzékelhető: Jézus fokozatosan tárja fel önmagát, és eljön az idő, amikor a tanítványoknak nyíltan kell hirdetniük őt.

Márk és Péter kapcsolata miatt sokan úgy gondolják, hogy Márk evangéliuma bizonyos értelemben Péter evangéliuma Márkon keresztül. Márk tanulhatott Pétertől, és lehetséges, hogy több eseményt Péter szemszögéből ad tovább. Ugyanakkor az evangélium fő hangsúlya nem pusztán a szerzőségen van, hanem Jézus azonosságán és küldetésén.

Márk evangéliumának egyik legfeltűnőbb vonása a közvetlenség és a lendület. Márk nagyon gyakran használja az euthüsz, „azonnal” szót — összesen negyvenegyszer. Ez egy mindössze tizenhat fejezetből álló könyvben rendkívül sok. Ez a szó állandó mozgást, sürgetést, lendületet ad az elbeszélésnek. Márk evangéliuma olyan, mint egy pergő, cselekménydús beszámoló: Jézus megy, tanít, gyógyít, cselekszik, továbbindul.

Az anyag elrendezése sem véletlenszerű. Márk gyakran típusok szerint rendezi a történeteket: csodák, példabeszédek, viták, tanítások követik egymást. Nem mindig úgy szerkeszt, ahogyan mi tematikusan várnánk, például egy-egy nagy fogalom köré építve, hanem inkább az események és cselekedetek rendjén keresztül mutatja meg Jézust.

Különösen figyelemre méltó, hogyan mutatja be Márk Jézus kérdéseit. Jézus tanításában a kérdéseknek nagy szerepük van. Egy kérdés lehet retorikai, lehet önmagában tanítás, feltárhatja valakinek a szívét, vagy éppen leleplezheti azokat, akik csapdába akarják csalni őt. Márk erőteljesen megmutatja Jézus bölcsességét és tanítói zsenialitását abban, ahogyan a kérdéseket használja.

Márk közönsége valószínűleg olyan keresztényekből állhatott, akik kevésbé ismerték a zsidó vallási és kulturális hátteret, azaz a pogányságból tértek a keresztény, azaz krisztusi hitre. Ezért Márk időnként megmagyaráz bizonyos kifejezéseket és szokásokat. Például a „korbán”, mint a templomra hagyományozott felajánlás is csak Márknál szerepel. Hasonlóval János evangéliumában is találkozunk, amikor például egy héber vagy arám kifejezést lefordít az olvasóknak. Márk tehát nemcsak elbeszéli az eseményeket, hanem segít is megérteni őket azoknak, akik nem zsidó háttérből érkeznek.

Márk evangéliumában fontosak a tettek. Ez nagyon fontos, mert a keresztény hit szerint Isten szavakban és tettekben nyilatkoztatja ki önmagát. Márk különösen a tettekre figyel. Jézus szíve, küldetése és azonossága nemcsak abban tárul fel, amit mond, hanem abban is, amit tesz. A mi válaszunknak is ilyennek kell lennie: szavakkal és tettekkel válaszolunk Isten kinyilatkoztatására.

Ezért Márk evangéliuma cselekménydús. Jézus egyik helyről a másikra megy, egyik esemény követi a másikat, és mindez feltár valamit róla. Az első részben látjuk a Messiás önazonosságát, a másodikban pedig a Messiás küldetését. Különösen nagy hangsúlyt kap Jézus szenvedése, kereszthalála és életének utolsó időszaka. A feltámadás leírása rövid, szinte tömör záróakkord, de rendkívül fontos: lezárja és beteljesíti mindazt, amit Márk addig elmondott.

A 14. fejezettől kezdve az események rendkívül sűrítetten követik egymást: Júdás elárulja Jézust, Jézus megtartja a húsvéti vacsorát tanítványaival, Péter megtagadja őt, Jézus imádkozik a Getszemáni-kertben, elfogják, a főtanács elé viszik, Pilátus elé kerül, kigúnyolják, keresztre feszítik, meghal, eltemetik, majd feltámad. Márk mindezt tömör bekezdésekben, gyors egymásutánban mondja el.

Az evangélium végén Jézus megjelenik Mária Magdolnának, a két tanítványnak, majd a tanítványok közösségének. Ezután hangzik el a küldetés: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek!”

Ez az evangélium, ez az örömhír az, amit kérügmának nevezünk. Ennek lényege: Isten szeret téged, és csodálatos terve van az életeddel; a bűn megszakította ezt a tervet; Jézus meghalt érted; most arra hív, hogy tarts bűnbánatot, gyökeresen alakítsd át az életedet Jézus tanítása szerint, keresztelkedj meg, fogadd be a Szentlelket, csatlakozz Isten családjához, majd menj ki te is a világba, és tegyél tanítványokká másokat!

Márk evangéliumának utolsó verse különösen erőteljes: „ők meg elmentek, s mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban, és tanításukat csodákkal kísérte és igazolta” (Mk 16,20). Ez gyönyörű lezárás. Jézus először feltárja, hogy kicsoda Ő, majd megmutatja küldetését, végül pedig meghívja követőit, hogy részt vegyenek ebben a küldetésben. Nem hagyja őket magukra. Nem nekik kell a szívek mélyén elvégezniük a legnehezebb munkát. Nekik hirdetniük kell az örömhírt, az Úr pedig együtt munkálkodik velük, és megerősíti az üzenetet.

Ez számunkra is ajándék. A Biblia nagy történetében sok zűrzavart látunk: az egyesült királyság felemelkedését és bukásait, a megosztott királyság közeledtét, a száműzetés árnyékát. Mégis mindez Jézus Krisztusban találja meg beteljesedését. Ő az Ószövetség ígéreteinek beteljesítője, és Ő az, aki bennünket is bevon ebbe a történetbe. Ahogy az apostolok elmentek és hirdették az evangéliumot, az Úr megerősítette szavukat. Nem hagyta őket árván, nem hagyta őket erőtlenül, nem hagyta őket egyedül. Ő az, aki ma is gyümölcsöt terem a keresztények munkáján keresztül szerte a világon.

Ezért amikor Márk evangéliumát olvassuk, érdemes külön figyelni arra, kinek mondja magát Jézus, és mi az Ő küldetése. Mert az Ő küldetése a mi küldetésünk is. Amikor Jézus elküld bennünket, nem pusztán templomok építésére küld, hanem üzenettel küld. Az evangélium hirdetése nem elsősorban a képességeinktől függ. Sokan mondják: „Én nem beszélek másoknak Krisztusról, mert ez nem az én adományom, nem az én talentumom.” De az evangelizáció mindannyiunknak adott küldetés és felelősség. Isten hűséges tanítványokat keres, akik továbbadják ezt a történetet.

Márk evangéliumának vége tehát valójában nem lezárás. A történet folytatódik az Apostolok Cselekedeteiben, folytatódik az Egyház történetében, és folytatódik ma is az egész világon.

Van Márk evangéliumában egy különös, rejtett kis részlet is. A 14. fejezetben, Jézus elfogatásánál ezt olvassuk: miután Jézus azt mondja, hogy nap mint nap velük volt a templomban, mégsem fogták el, de be kell teljesedniük az Írásoknak, a tanítványok mind elhagyják őt és elfutnak. Ekkor egy ifjú követi Jézust, csak egy gyolcslepel van rajta. Megragadják, de ő otthagyja a gyolcsleplet, és meztelenül elfut.

Ez furcsa, szokatlan részlet. Sokan úgy gondolják, hogy ez az ifjú maga Márk lehetett. Mintha ezzel a kis jelenettel azt mondaná: „Én is ott voltam. Én is része voltam ennek a történetnek.” Ez hasonlít ahhoz, ahogyan János evangéliumában János nem nevezi meg önmagát, hanem úgy utal magára: „a tanítvány, akit Jézus szeretett.” Nem azért, mintha Jézus a többieket nem szerette volna, hanem mert János így azonosította magát Jézushoz fűződő kapcsolatában.

Márk evangéliuma tehát rövid, de nem felszínes. Tömör, de nem szegényes. Gyors, de nem kapkodó. Arra hív, hogy figyeljünk Jézus személyére, figyeljünk Jézus küldetésére, és engedjük, hogy ez a küldetés a mi életünket is formálja.

Még egy utolsó szempontot is adnék. Márk a tanítványság evangéliuma. Megfigyelhetjük, hogy szinte a legközelebb állók értik meg legnehezebben Jézus tanítását. Már a pogányok is felismerik Jézusban a Messiást, míg a tanítványok még mindig kételkednek. Talán nem véletlenül őket választotta Jézus, mint egy jó pedagógus, aki nem a legkiválóbbakkal foglalkozik csak, hanem a leggyengébbeket sem engedi leszakadni. Szóval még nekem is van esélyem.

Nagy ajándék, hogy most elindulhatunk ezen a második messiási ellenőrzőponton, és együtt hallgathatjuk, imádkozhatjuk végig Márk evangéliumát.

Továbbra is imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem, értünk, a Zarándok.ma szerkesztőségéért!