Az új-mexikói Szent József lépcső

Ritkaságszámba menő asztalos műremeknek ad otthont a Lorettói Kápolna Santa Fe-ben, Új Mexikóban

Az egyesült államokbeli Új Mexikóban, Santa Fe-ben található Lorettói kápolnában van egy csigalépcső, melyet legalább két rejtély övez: az egyik az építőmester személyének ismeretlen volta, a másik a lépcső fizikai szerkezetének sajátossága. Senki nem érti, hogy a szerkezet hogyan képes megállni bármiféle központi támasz nélkül. Van még egy harmadik rejtély is: bár közismert tény, hogy a csigalépcső lucfenyőból készült, senki sem tudja a lucfenyőnek az alfaját meghatározni, sőt, azt sem tudja senki, hogyan került ez a fa alapanyag a kápolnába.[1]

1852-ben Santa Fe püspöke, Jean Baptise Lamy rendelte el a Mi Asszonyunk, Fény Asszonya kápolna építését, amelyet a párizsi Sainte Chapelle ihletett. A Lorettói Nővérek gondoskodására bízta a kápolnát, akik hamarosan meg is érkeztek Kentuckyból azzal a céllal, hogy leányiskolát alapítsanak.

Amikor a kápolna elkészült, az építők egy váratlan problémával szembesültek: egyszerűen nem lehetett felmenni a templomhajóból a felső szinten lévő kórusra, mivel nem volt lépcső. Ennek az oka a tervezésnek egy sajnálatos hibája volt, melyet már az épület időközben elhunyt tervezője, Antonio Mouly sajnos nem orvosolhatott. A nővérek azonban ragaszkodtak valamiféle lépcső megépítéséhez, bár az építők azt mondták, hogy egyszerűen lehetetlen feladatot kérnek. Ha egy egyszerű létraszerű lépcsőt készítenének, az túl sok helyet foglalna el a kápolna főhajójából. Végül azt tanácsolták a nővéreknek, hogy bontassák le a kórus karzatát.

Ehelyett azonban a nővérek úgy határoztak, hogy kilencedet kezdenek el imádkozni Szent Józsefhez, az ácsok védőszentjéhez, közbenjárását kérve a megoldásért.

Amikor a kilenced végére értek, a tanúság szerint, mely a tizenkilencedik század közepe óta generációkról generációkra száll, egyszer csak megjelent egy ember a kápolna ajtajában, és kijelentette, hogy ő képes egy lépcsőszerkezetet építeni, de egyetlen feltétellel: biztosítsanak számára teljes egyedüllétet.

Az idegen 3 hónapra bezárkózott a kápolnába egy fűrésszel, egy derékszögű vonalzóval, és még néhány egyszerű eszközzel, és amint elkészült a munkával, eltűnt a helyszínről, anélkül, hogy egy fillért is kért volna a munkájáért.

A csigalépcső, mely mintegy hat méter magas, két teljes kanyarulatot tesz a tengelye körül, amíg felér a kórusra. Szegek vagy ragasztó nélkül épült, sőt, semmiféle központi tartó eleme sincs! A szerkezet úgy, ahogy van, gyakorlatilag „lehetetlen”. Vannak, akik azt mondják, azonnal össze kellett volna dőljön az első alkalommal, amikor valaki rálépett. Ugyanakkor azt is vélik, hogy a csigalépcső olyan keskeny, hogy gyakorlatilag önmaga biztosítja a központi rögzítést.

Mindenesetre az eredeti csigalépcsőt tíz éven át nem rögzítették semmilyen falhoz, amikor azonban 1887-ben kiegészült a korláttal, a külső spirált egy közeli oszlophoz erősítették.

A hagyomány szerint az ácsmester személyét soha nem sikerült kideríteni, és még semmilyen dokumentumot sem sikerült találni arra nézve, hogy a faanyag honnan került a helyszínre. A bizonyos három hónap alatt senki nem látott senkit a kápolnába belépni, vagy azt elhagyni.

Mivel az ácsmester eltűnt, mielőtt a Rendfőnök Nővér kifizethette volna munkájának díját, a Lorettói Nővérek jutalmat tűztek ki annak, aki kideríti a mesterember kilépét, ám ez sem vezetett sikerre. Így aztán a fortélyos csigalépcső remekművet magának Szent Józsefnek tulajdonítják!

Forrás: Aleteia

Fordította: Kántorné Polonyi Anna

---

[1] Természetesen léteznek fizikai magyarázatok, vö. pl. ezzel. Ezek azonban nem vesznek el semmit a hagyomány és a lépcső szépségéből, ami miatt évente negyedmillióan is idelátogatnak.