Az izraeli bombázásban megsérült gázai pap a plébániai közösségre gyakorolt hatásról beszél

„Hála Istennek, nem sérültek meg többen” — mondta Gabriel Romanelli atya az EWTN-nel készített exkluzív interjúban július 24-én, a plébániáját, a gázai Szent Család templomot július 17-én hajnalban ért bombázásról, amely három halottat és vele együtt 15 sebesültet követelt.

„Megdöbbentő élmény volt” – számolt be Romanelli az „EWTN Noticias” számára a spanyol nyelvű interjúban, megemlítve, hogy a plébánia területe már a 2023. decemberi háború elején támadás áldozata lett, azonban a múlt heti volt az első támadás, amikor a templom is találatot kapott. A templom homlokzata sérült meg egy támadásban, amely az izraeli hatóságok szerint véletlen volt.

„Az a körülbelül 2 méter magas ikonikus kereszt, amelyet láttak, súlyosan megrongálódott,” – mondta a pap a templom tetejére rögzített keresztről. „Repeszek repültek mindenféle irányba” — mesélte.

„Egészen kis területről van szó, és bár naphosszat halljuk a bombázásokat, és gyakran hullanak le fémtöredékek, ilyen súlyos incidens a háború kezdete óta még nem történt” — folytatta Romanelli, hozzáfűzve: „A legutóbbi támadás mély nyomot hagyott.”

Romanelli a támadás során a lábán szenvedett sérülést, amelyről úgy nyilatkozott, hogy gyógyulóban van, egy enyhe fertőzés ellenére. A többi sérültről elmondta, hogy már csak ketten vannak életveszélyes állapotban: az egyiküknek átszúródott a lába, a másik belső szervi sérülést szenvedett.

Élet Gáza egyetlen katolikus plébániájának falain belül

A szent Család Plébánia megtámadása előtti 17 nap folyamán Romanelli szerint „intenzív hadi tevékenység és erős bombázás” légkörében éltek. Mindeközben a plébánián élők arra törekednek, hogy „fenntartsák a mindennapi rutin látszatát.”

A Szent Család lakói— mondta el a pap — minden reggel 7-kor kezdenek csendes szentségimádással az Oltáriszentség előtt. „A gyerekek és a fiatalok is részt vesznek a maguk módján, imákat írnak vagy meditálnak.” „Csoda, hogy képesek a békéért imádkozni a káosz közepette.” Arabul folynak a reggeli imák, majd eucharisztikus áldás következik.

A legutóbbi eszkaláció következtében a plébánia arra kényszerült, hogy több tevékenységét feladja, többek között játékokat, ifjúsági találkozókat és művelődési programokat. „Olyan sűrűn hullottak a repeszek, hogy nem kockáztathattuk, hogy valaki az udvaron tartózkodjon, bár elég kicsi a területe” – tette hozzá Romanelli.

A Szent Család Plébánia területén található a Teréz anya alapította Szeretet Misszionáriusai által működtetett két otthon, valamint a Megtestesült Ige Intézetéhez tartozó papok és szerzetesnővérek lakásai, egy óvoda és az oratóriuma, egy középiskola és egy általános iskola.

Romanelli kifejtette, hogy az osztálytermeket lakótérré alakították át, ahol jelenleg mintegy 500, többségében keresztény menekült él. „Az a néhány muszlim, aki nálunk tartózkodik, gyógyíthatatlan beteg, vagy fogyatékos személy, akiket a nővérek ápolnak — mondta.

Romanelli elmondta, hogy bár az épületegyüttes biztosítja az olyannyira szükséges menedéket, a megfelelő csatornázáshoz vagy folyó vízhez való hozzáférés hiánya, valamint a gázai 38 fok feletti hőmérséklet miatt szinte lehetetlen a gyermekeket bent tartani az osztálytermekben, amelyekben 10-12 személy lakik.” Az eszkaláció előtt az éjszakai foci és a kosárlabda volt az összetartó erő a gyerekek számára az imádság előtt.

Míg a családok többnyire saját maguk gondoskodnak önmagukról a régiót sújtó súlyos élelmiszerhiány közepette, a plébánia hetente kétszer főz mindenkinek. A plébánia főként napelemmel működik, és a víztisztítás folyamatosan fennálló feladat.

A legutóbbi támadás miatti zavar a mindennapi életben nem vetett véget a fiatalok vallási képzésének, mondta Romanelli, bár most ez szerényebben folyik. Megemlítette, hogy a plébánia vallásos filmeket mutat be olykor, attól függően, van-e elég áram. Holnap Szent Rafqa, egy libanoni szent életét nézzük meg.”

Arra a kérdésre, vajon a jelen körülmények között sor kerülhet-e a plébánia bezárására, Romanelli ezt válaszolta: „Hová mennénk? Az itteni keresztények erre mindig így felelnek: ’Jézussal maradunk’.”

„Senki sem gondolt arra, hogy elhagyjuk ezt a helyet” – tette hozzá. „Ők már kezdettől fogva tudták, hogy nincs más hely, ahová mehetnének. Mindenhol veszélyben vagyunk, nem csak a kijelölt veszélyzónákban.”

Az Egyház létfontosságú szerepe a reményt jelentő segélyek biztosításában a gázaiak számára

Katolikus ügynökségek más egyházakkal együtt humanitárius segítséget tudtak nyújtani több tízezer családnak öt hónappal ezelőtt, a fegyverszünet alatt. Mivel Gáza legnagyobb része jelenleg aktív hadművelet alatt áll, „szinte semmilyen segély nem érkezett Gáza északi területére” – mondta Romanelli.

A Karitász Jeruzsálem és a Szent Család Plébánia egészségügyi ellátást nyújtott a tágabb közösségnek, két rögtönzött orvosi rendelőben. Összesen 10 rendelője van az Egyháznak Gáza területén — tette hozzá Romanelli —, egy állandó és kilenc mobil. De a felszerelés és eszközök hiánya korlátot szab annak, amit tenni tudnak.

Égető szükség van különösen ételre és gyógyszerre — hangsúlyozta. Míg Gáza déli részén szétosztottak némi segélyt, a segélyek még nem érték el északon Gázavárost, ahol a régió keresztényeinek többsége összpontosul.

Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkája bejutott ugyan a városba a támadások után, de megakadályozták a segélyosztásban. „Ő mindent megtesz, hogy megkönnyítse a helyzetet” – mondta Romanelli.”

„Mi esedezve kérjük és könyörgünk, hogy engedjék be a széleskörű humanitárius segélyt” —mondta a pap, és hozzátette: „Még akkor is, ha néhány teherautót időnként kifosztanak, ez nem indokolhatja azt, hogy minden humanitárius segélyezést leállítsanak. Minél több segély érkezik, annál kevésbé valószínű a lopás.”

Üzenet a nemzetközi közösségnek

Romanelli búcsúzóul felkérte a híveket és a nemzetközi közösséget, hogy imádkozzanak és „mondják ki világosan és őszintén az igazat.” Az ima és a diplomácia segítségével szerinte a béke elérhető.

Gyakorlati szinten a pap arra bátorította a segíteni akarókat, hogy „a támogatásukat a Jeruzsálemi Latin Patriarchátuson keresztül juttassák el, amelynek már a múltban is sikerült segítséget eljuttatni erre a területre.”

„Miközben Gázában ezt a keresztutat járjuk, kapaszkodunk a reménybe, hogy minden keresztút az üres sírnál ér véget – a feltámadással” — fogalmazott Romanelli. „Krisztus most az ártatlanokban szenved. De egy nap felragyog a dicsőség fénye.”

Fordította: Demény Anna
Forrás: Catholic News Agency