Veletek és értetek mondom: Isten áldd meg a magyart! – Ferenc pápa Úrangyala imája

A vasárnap délben szokásos Úrangyala imádságot Ferenc pápa ez alkalommal az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Statio orbis záró szentmiséjén mondta el. „Régen ti, magyarok tiszteletből nem mondtátok ki Mária nevét, hanem úgy szólítottátok  meg, mint a királynét. A „Boldogasszony, régi nagy pátrónátok” kísérjen és áldjon meg benneteket!  Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat,  az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket.” -fogalmazott a Szentatya. Az Angelus előtt elmondott prédikáció ide kattintva olvasható.

Az alábbiakban Ferenc pápa beszédét közöljük.

hirdetés

Kedves Testvérek! 

Az Eucharisztia jelentése: „hálaadás” és ennek a szentmisének a végén, amely bezárja a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust és budapesti látogatásomat, szeretnék szívből köszönetet  mondani. Köszönöm a nagy magyar keresztény családnak, amelyet szeretnék magamhoz ölelni  különböző rítusaival, történelmével, a katolikus és más felekezetekhez tartozó testvérekkel, akik  valamennyien a teljes egység irányába haladunk. Ennek kapcsán szívből köszöntöm Bartolomaiosz  pátriárkát, testvéremet, aki megtisztel bennünket jelenlétével. Külön köszönet szeretett püspök  testvéreimnek, a papoknak, a szerzeteseknek és szerzetesnőknek és mindnyájatoknak, kedves hívek!  Külön köszönet mindazoknak, akik annyit fáradoztak ennek az Eucharisztikus Kongresszusnak és ennek  a napnak a megvalósításán. 

Amikor újfent hálámat fejezem ki az engem fogadó állami és vallási vezetőknek, szeretném kimondani: „köszönöm” nektek, Magyarország népe. A himnusz, amely végigkísérte a kongresszust,  így szól hozzátok: „A kereszt volt ezer éven reménységed oszlopa, most is Krisztus jele légyen jobb  jövődnek záloga”. Ezt kívánom nektek: legyen a kereszt számotokra a híd a múlt és a jövő között. A  vallásos érzés ennek a gyökereihez olyannyira kötődő nemzetnek az éltető nedve. De a földbe szúrt  kereszt nem csak arra indít bennünket, hogy jól gyökerezzünk meg, hanem a magasba is nyúlik és  kitárja karjait mindenki felé. Arra hív, hogy ragaszkodjunk gyökereinkhez, de ne elégedjünk meg ezzel;  hogy merítsünk a forrásból és adjunk inni mindazoknak, akik szomjaznak a mi korunkban. Azt kívánom  nektek, hogy legyetek ilyenek: megalapozottak és nyitottak, mélyen gyökerezők és másokat tisztelők.  Isten éltessen! A „Missziós kereszt” ennek a Kongresszusnak a szimbóluma ösztönözzön arra  benneteket, hogy életetekkel hirdessétek az Evangéliumot, amely megszabadít, annak jó hírét, hogy  Isten végtelenül gyöngéden szeret minden embert. A mai szeretetre éhes világban ez az a táplálék,  amelyre minden ember vágyik. 

Ma nem messze innen, Varsóban avatják boldoggá az Evangélium két tanúját: Stefan Wyszynski bíborost és Elżbieta Czackát, a Kereszt Szolgálóleányai Ferences Nővérek társaságának  alapítóját. Két olyan személyt, akik közelről megismerték a keresztet: Lengyelország prímását, akit letartóztattak és elzártak, aki mindig bátor főpásztor volt Krisztus szíve szerint, az ember  szabadságának és méltóságának szószólója; és Elżbieta nővért, aki igen fiatalon elvesztette látását, és  egész életét teljesen a vakok szolgálatára szentelte. A két új boldog példája bátorítson minket arra,  hogy a sötétséget fényre változtassuk a szeretet erejével. 

Végezetül imádkozzuk el az Úrangyala imádságot azon a napon, amikor Szűz Mária nevét ünnepeljük. Régen ti, magyarok tiszteletből nem mondtátok ki Mária nevét, hanem úgy szólítottátok  meg, mint a királynét. A „Boldogasszony, régi nagy pátrónátok” kísérjen és áldjon meg benneteket!  Áldásom innen, ebből a nagy városból szeretne mindenkit elérni, főként a gyermekeket és a fiatalokat,  az időseket és a betegeket, a szegényeket és a kirekesztetteket. Veletek és értetek mondom: Isten áldd  meg a magyart!