Az FSSPX általános elöljárójának válaszlevele Őszentsége XIV. Leó pápának
Az előzményekről szóló korábbi tájékoztatásunk ide kattintva érhető el.
Écône, 2026. június 30.
Szentséges Atyám,
A legmélyebb hálával köszönöm meg a levelet, amelyet nekem küldeni szíveskedett.
Mélyen meghatott az Ön atyai gondoskodása.
Már hosszú ideje szerettem volna alkalmat kapni az Önnel való találkozásra, hogy személyesen kifejezhessem Önnek az Egyház szolgálatára irányuló őszinte vágyunkat. Sajnos, erre nem nyílt alkalom.
Csupán annyit kérek Öntől, hogy legyen szíves figyelembe venni ennek a szándéknak a hitelességét, amelyben nincs semmi álságos vagy hamis. Paradox módon a jelenlegi helyzetben éppen az tűnik számunkra a legfőbb feladatnak, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk Krisztus ruhájának összeöltése érdekében, amelyet szétszakítottak a hiteles katolikus szellemmel összeegyeztethetetlen erők és nyomások. Egyszerűen csak arra kérem Önt, hogy mielőtt döntést hozna a Szent X. Piusz Papi Testvérületről, vegye figyelembe e szándék hitelességét. Még nincs túl késő.
Távol áll tőlünk az a gondolat, hogy elszakadjunk a római egyháztól; éppen ellenkezőleg, rendkívüli eszközökkel kívánjuk szolgálni azt, úgy, ahogyan az ember segítséget nyújt egy bajba jutott anyának, akinek különleges támogatásra van szüksége, még ha ezt a különleges segítséget nem is érti meg mindenki. De én bizonyos vagyok abban, hogy Szentatya meg tudná érteni.
A Szentszék már megmutatta, hogy képes nagyon összetett helyzeteket is megérteni, és rá tudja szánni a szükséges időt.
Ezért engedje meg, hogy fiúi tisztelettel arra kérjem Önt, szánja rá a szükséges időt erre a megfontolásra.
Ha szavaim nem lennének elegendőek, arra kérném Önt, hogy gondolkodjon el két nagyon egyszerű tényen. Először is: a Testvérületet már 1988-ban is szakadárnak nyilvánították, olyan okokból és olyan körülmények között, amelyek teljes mértékben hasonlóak a maiakhoz; és mégis, ennyi év után úgy beszélünk egymással, mint atya a fiával. Szentséges Atyám atyai módon arra buzdít engem, hogy kerüljem el azt a szakadást, amely elméletileg már megtörtént volna. Nem gondolja, hogy pontosan ez a magatartás – amelynek törődő gondoskodását nagyon nagyra értékelem – a bizonyíték arra, hogy a Testvérület sem nem szakadár, sem nem ellenséges az Egyházzal szemben?
Másodsorban: néhány évvel ezelőtt a Szentszék két püspököt bízott meg azzal a feladattal, hogy párbeszédet folytassanak a Szent X. Piusz Papi Testvérülettel: Vitus Huonder püspököt, aki annak idején Chur püspöke volt, azóta azonban elhunyt, valamint Athanasius Schneider püspököt, Astana segédpüspökét. Ők mind a ketten – miután rászánták a szükséges időt a mérlegelésre –, elismerték a Testvérület mélyen katolikus szellemiségét, és erről nyilvánosan tanúságot is tettek.
Mindenekelőtt azonban szeretnék Szentségedhez annak a több ezer léleknek a nevében fordulni, akik a Testvérület apostolkodásának köszönhetően találtak vissza a katolikus hithez és a vallásgyakorláshoz. Ez olyan tény, amelyet az Ön elődei maguk is tudomásul vettek. Ezeknek a lelkeknek csupán egyetlen vágyuk van: eljutni az üdvösségre annak az eszköznek a segítségével, amelyet a Gondviselés rendelkezésükre bocsátott. Ezek a lelkek szenvedtek, és őszinték. Biztos vagyok abban, hogy Önnek, az Egyetemes Pásztornak az atyai szíve érzékeny lesz erre a különleges helyzetre. Egy napon majd megoldódik a Szentszék és a Testvérület közötti minden nehézség. Egy megértő gesztus az Ön részéről távolról sem ártana az egységnek, hanem csak az Ön egység iránti törődését és atyai jóságát mutatná meg a világnak és minden kereszténynek.
Mindezt az Ön jóindulatú megfontolására bízom. Újólag imádkozni fogok Szentségedért.
Hosszú ideje, már az Ön megválasztása előtt is, Szent Ritához imádkozom a jelenlegi helyzet miatt. Egy ágostonos pápa megválasztásában a remény jelét láttam. Biztos vagyok benne, hogy Szent Rita közbenjár majd értünk. Soha nincs túl késő.
Kérem, kegyeskedjék áldását adni ránk.
És megragadom ezt az alkalmat, hogy újra kifejezzem Önnek nagyon mély hűségemet és odaadásomat az Úrban.
Davide Pagliarani atya
Fordította: Solymosi Judit
Forrás: fsspx.news
