182. nap: A megkerülhetetlen Isten
Korszak: Megosztott királyság
Ima
Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged. Annyira szeretem a mai zsoltár címét: „Isten mindentudása és jelenléte”. Te vagy az, aki elől nem lehet elrejtőzni, mert te alkottál bennünket. Te formáltál meg minket, amikor még édesanyánk méhében rejtőztünk. Te, Istenünk, már akkor ismertél minket, és teljesen ismersz most is. Áthatóan és mélységesen ismersz bennünket – és mi sohasem tudunk elrejtőzni előled. De miért is akarnánk, Urunk, Istenünk? Kérünk, segíts nekünk, hogy engedjük, hogy ránk találj! Segíts, hogy téged keressünk, és ne meneküljünk előled, ne rejtőzzünk a tenger mélyére, ne akarjunk a Föld legmesszebbi határaira menekülni! Kérünk, adj kegyelmet, hogy meg tudjunk állni előtted, hogy visszatérjünk hozzád, és hogy te ránk találj – mert te vagy az Isten, aki szeret minket. Segíts nekünk, hogy meg tudjuk engedni magunknak, hogy szerethess minket! Jézus nevében kérünk, szeress minket úgy, ahogyan csak te tudsz! Ámen. Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ámen.
Elmélkedés
A Királyok második könyve 16. fejezetében Acház király uralkodásáról olvastunk. Ő nem volt jó király, nem azt tette, ami helyes az Úr szemében. Nem úgy élt, mint apja, Jotam, vagy nagyapja, Amacja. Acház átvette a kánaániták szokásait, sőt, még saját fiát is feláldozta Moloknak, a pogány istennek. Ez szinte felfoghatatlan. Apja és nagyapja eltűrték a pogány áldozati helyeket, de legalább hűségesek voltak az Úrhoz. Acház azonban teljesen elfordult Istentől, hamis isteneket imádott.
Amikor Damaszkuszba ment, az asszír királynál látott egy oltárt, és megparancsolta Urija papnak, hogy építsen olyat a jeruzsálemi templomban is. Ezután ezt az oltárt használta, és maga is papként viselkedett, hamis áldozatokat mutatott be hamis isteneknek egy hamis oltáron. Mindezt azért tette, mert Asszíria vazallusa lett, aminek akkor az istentiszteletben is meg kellett mutatkoznia. Az nem világos a szövegből, hogy valóban idegen isteneknek mutatták-e be az áldozatot az új oltáron, de az biztos, hogy az istentisztelet parancsolt rendjét bűnös módon megváltoztatták. Acház tehát nemcsak bűnt követett el, hanem el is torzította az Istennel való kapcsolatot az egész nép kárára.
Még ez előtt Szíria, azaz Arám királya és Izrael királya szövetséget kötött, és megtámadta Júdát. Izajás próféta ekkor eljött Acházhoz és azt mondta neki: „az Úr harcolni fog érted, ha hozzá tartozol”. Ez olvasható Izajás könyvének 7. fejezetében, ahol a híres „Emmánuel” prófécia található: „Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” (Iz 7,4). Immánuel azt jelenti: „Velünk az Isten”. Az Úr azt mondta Acháznak: „Kérj magadnak jelet, bármit”. De Acház visszautasította: „Nem kérek, nem kísértem az Urat.” Ez elsőre alázatosnak tűnik, de valójában azt jelzi, hogy Acháznak már kész terve volt – nem Istenhez akart fordulni, hanem az asszír királyhoz. Ez pedig először az északi királyság, Izrael pusztulásához vezetett. Asszíria lesz az, aki elfoglalja és száműzetésbe viszi Izrael népét, és megnyitja az utat Júda későbbi pusztulása felé is.
Itt kapcsolódunk Mikeás prófétához. Ő Jotam, Acház és Hiszkija király alatt prófétált. Ő is ugyanazt az üzenetet hozza: ítélet és remény. Mikeás megmondja, hogy a vezetők, a királyok és a próféták romlottak. Igazságtalanok, a próféták pénzért hirdetnek jót vagy rosszat, attól függően, hogy ki fizeti őket. Úgy látom, hogy a papok is vétkesek voltak ugyanebben. Isten mégis reményt ad. A második fejezetben ezt mondja: „Bizony, összegyűjtöm egész Jákobot, bizony, egybegyűjtöm Izrael maradékát. Egybegyűjtöm őket, mint juhokat az akolba, mint a nyájat a mezők ölén” (Mik 2,12). Még az ítélet közepette is azt mondja Isten: „jön még olyan idő, hogy én leszek a pásztor. Én leszek itt a jó pásztor.” Tudjuk, hogy ezt végső soron Jézus teljesíti be, aki önmagáról mondja: „Én vagyok a jó pásztor.” Ez valóban rendkívüli ígéret!
Az utolsó dolog, amit ma még ki szeretnék emelni, Mikeás próféta könyvének 4. fejezetéből való. Itt hangzik el az a hihetetlen ígéret a helyreállításról, ami újra csak az ítélet szavai közé van ágyazva – ezúttal Sion ellen. Mikeás egészen konkrétan megjövendöli Jeruzsálem és a templom lerombolását a 3. fejezet 12. versében, jóval az események előtt. Ezzel így még nem találkoztunk.
Ugyanakkor szól már az üdvösséges jövőről is. Azt olvassuk, hogy „azokban a napokban megtörténik majd”. Mikor? Az ítélet és a száműzetés után következik be. Miután már úgy tűnik, hogy minden elveszett, hogy a történetnek vége van, és soha többé nem jön vissza semmiféle áldás az életükbe – pontosan ekkor jön el az isteni fordulat. „A napok végén az Úr templomának hegye a hegyek orma fölé emelkedik, magasabb lesz minden halomnál. A népek odasereglenek, sok nemzet tódul oda. »Gyertek mondják –, menjünk fel az Úr hegyére, Jákob Istenének templomába, hogy tanítson meg minket útjaira, és az ő ösvényein járjunk.«” (Mik 4,1-2). Ez lenyűgöző ígéret. Miért is? Mert Jézus maga teljesíti be ezt az új szövetségben. Ő az, aki Isten áldásait Izrael népéről kiterjeszti az egész világra – és beteljesíti azokat a kereszténységben, az Egyházban. Tehát ez már sok nép ügye, nem csak a zsidóké. Ők az első választott nép, és különleges célból lettek kiválasztva. Emlékezzünk Ábrahámra, és az ígéretre, amit kapott: „Megáldalak, és naggyá teszem nevedet, s te magad is áldás leszel. Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” (Ter 12,2-3). És most Mikás próféta a 4. fejezetben azt mondja: ez be fog következni – de csak a száműzetés után, az ítélet után, az után a legsötétebb nap után, amit Izrael népe addig valaha is átélt. És akkor majd eljön az Úr, aki ítéletet tart sok nép között, és megfenyít erős nemzeteket, még a távoli országokból is. Ők pedig „kardjukból ekevasat kovácsolnak, a lándzsájukból meg sarlót” (Mik 4,3).
Ezután jön egy sor, ami nagyon tetszik: „Szőlője tövében ül majd mindenki, meg fügefája alatt, és senki nem zavar senkit” (Mik 4,4). Ez a sor nemcsak Mikeás prófétánál szerepel, hanem a Hamilton című musicalben is elhangzik, amikor George Washington visszavonul. Ott azt fejezi ki, hogy egész életében harcolt, megalapította az Egyesült Államokat, és most csak azt szeretné, hogy békében élhessen – ülve a saját szőlője és fügefája alatt, félelem nélkül. De ez nem George Washingtonról szól. Ez Jézusról szól. Mert, ahogy a Mikeás 4,5-ben olvassuk: „minden nemzet a maga istenének nevében jár, mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevében járunk, örökkön-örökké.” Ez az a hitvallás, amit minden Istenhez tartozó embernek ki kell mondania: „igen, más népek járhatnak a maguk isteneinek útján, de mi az Úr, a mi Istenünk nevében járunk”. Ezért mi is Krisztus nevében járunk, ma is és minden nap – de csak az Ő kegyelmével.
Ahogy mindig kérem, most is imádkozzunk egymásért! Mert nehéz a megtérés, nehéz bűnbánatot tartani, nehéz hűségesnek lenni az Úrhoz, különösen akkor, amikor úgy érezzük, sötétségben járunk. És az az igazság, hogy gyakran tényleg sötétségben járunk. De ahogy a zsoltár mondja: „neked maga a sötétség sem homályos, s az éj világos neked, mint a nappal” (Zsolt 139,12). Ezért segíts, Uram! Segíts, hogy akkor is tudjunk járni, amikor nem tudjuk, mi a következő jó lépés.
Most pedig hadd adjak egy félidős áldást:
Az Úr áldjon meg téged ezen az úton, a Biblia egy év alatt podcast zarándoklatának felénél!
Adja meg neked az Atya, hogy amit eddig hallottál és olvastál, az ne csak emlék legyen, hanem élő ige a szívedben! Erősítsen meg téged Krisztus kegyelme, hogy akkor is tovább tudj lépni, amikor fáradt vagy, amikor sötétben jársz, vagy amikor nem látod a következő jó lépést!
A Szentlélek világosítsa meg értelmedet, gyógyítsa sebeidet, és vezessen téged napról napra mélyebbre Isten történetében!
És áldjon meg téged a mindenható és irgalmas Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek!
Ámen.
Dicsőség Istennek ezért a fél évért! Imádkozzunk egymásért! Én imádkozom értetek. Kérlek, ti is imádkozzatok értem! Köszönöm.








