Az Egyház öt dolgot kér a katolikusoktól

Az Egyház parancsolatai, melyeket olykor félreértenek, a hívők számára azt jelentik, amit a Tízparancsolat jelent minden ember számára: útjelző fények, hogy a mennybe vivő úton meg tudjunk maradni. Idézzük hát fel ezt az öt dolgot, ami minden katolikusnak a feladata ahhoz, hogy keresztény élete buzgó és bensőséges maradjon.

Lehetséges-e kereszténynek lenni anélkül, hogy az Istenbe vetett hit meg ne változtatná valakinek az életmódját? Ez egy kényes kérdés, és állandó vitaforrás a hívők között. Egyesek úgy vélik, hogy a hit mindenekelőtt személyes kapcsolat Istennel, amihez senkinek semmi köze, mások szerint annak, aki magát „kereszténynek” nevezi, kötelező betartania bizonyos szabályokat. Az Egyház az egyensúly megteremtésére törekedve bölcsen úgy döntött, hogy életbe lépteti az „Egyház parancsolatai” néven ismert parancsolatokat.

Ezek mintegy kiegészítik a Tízparancsolatot, de ugyanaz a céljuk. A „tíz szó” (héberül, amit mi „tízparancsolatnak” fordítunk) minden ember lelkiismeretéhez szól, akár hívő, akár nem, és nem kötelező érvényű parancsot, hanem útjelző fényt jelentenek azok számára, akik életük céljának a Jót, az Istent, a mennyországot választják. Ugyanígy tehát, egy hívő katolikus számára az Egyház öt parancsolatának az a célja, hogy értékmérője legyen a keresztény életének: hogy legyen hite, hogy tudja, hogy Isten szereti őt, és akarjon hozzá tartozni – s ez néhány olyan cselekedetben fejeződik ki, amely legalább annyira szimbolikus, mint amennyire jelentős. Ha (újra)olvassuk őket, rájövünk, hogy a létfontosságú minimumot jelentik:

• Vasárnapokon és parancsolt ünnepeken a hívek kötelesek részt venni a szentmisén, továbbá tartózkodni a munkától, illetve az olyan tevékenységektől, amelyek akadályozhatják e napok megszentelését.
• Minden hívő köteles évente legalább egyszer meggyónni a bűneit.
• Minden hívőnek legalább húsvétkor szentáldozásban kell részesülnie.
• Az Egyház által meghatározott bűnbánati napokon a hívek kötelesek tartózkodni a hústól és böjtöt kell tartsanak (Magyarországon bizonyos életkori élőírások mellett a nagyböjtben péntekenként a húsmentesség, hamvazószerdán és nagypénteken pedig szigorú böjt és húsfogyasztástól való tartózkodás az előírás).
• A híveknek lehetőségeik szerint segíteniük kell az Egyházat anyagi szükségleteiben.

Az első parancsolat betartásával Istent dicsőítjük, összhangban a Sínai-hegyen Mózeshez intézett első három „szóval”. A vasárnap megszentelésével a dolgok a helyükre kerülnek, és érdekektől mentesen élhetünk: mi lehetne a mi egyetlen gazdagságunk, ha nem maga az Isten?

Az Úr szeretete az egyetlen szükséges parancsolat

A következő három parancsolat az eredeti parancsolatból következik. Úgy kell élnünk, hogy soha ne felejtsük el, hogy csak egy dologra van valóban szükségünk: a Teremtő és Megváltó Úristen szeretetére. Sem az éhséget, sem a szomjúságot (szó szerinti és átvitt értelemben) nem lehet világi javakkal csillapítani. A keresztény ember alapvető tápláléka tehát az eucharisztikus kenyér, és ahhoz, hogy méltó módon részesüljünk benne, el kell nyernünk Isten bocsánatát a kiengesztelődés szentségében. Máskülönben hogyan nyílhatna meg a szívünk a kegyelemre, amely e kicsiny ostya által kíván bennünk lakozni?

Az egyház ötödik és egyben utolsó parancsolata meglepőnek tűnhet. Franciaországban viszont igencsak van értelme, ahol az állam és az egyház szétválasztásának rendszere alapján az egyház kizárólag adományokból él. Az is jobban tudatosulhat, hogy a keresztények testvéri életre hivatott közösséget alkotnak. És mindenekelőtt meghív arra, hogy időnk és tehetségünk felajánlásával részt vegyünk az Egyház életében.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: fr.aleteia.org