Az egyház munkájának és diplomáciájának sarokkövei az igazság, az igazságosság és a béke

2025. május 16-án XIV. Leó pápa fogadta a Szentszékhez akkreditált nagyköveteket. Az Apostoli Palota Sala Clementina elnevezésű termében tartott találkozón elhangzott beszédben az új pápa felvázolta pontifikátusának szellemi és diplomáciai profilját.

XIV. Leó hangsúlyozta, hogy a diplomaták közössége az egész emberi családot képviseli. Éppen ezért reményét fejezte ki, hogy a Szentszékkel folytatott párbeszédükben kézzelfogható, érezhető marad a család szelleme, amely közösen éli meg az örömöt és a bánatot, de a népek életében jellemző lelki és erkölcsi értékeket is.

„Az a kívánságom – mondta XIV. Leó -, hogy elérjem és átöleljem az összes népet és minden egyes embert ezen a földön – mindenkit, aki az igazságra, az igazságosságra és a békére vágyik”. Saját élettörténete, amely Észak- és Dél-Amerikán keresztül Európába vezetett, szintén tükrözi ezt a vágyat, hogy átlépje a határokat és nyitottan találkozzon a kultúrák sokféleségével.

Az egyház – folytatta – hidakat akar építeni – nemcsak spirituálisan, hanem konkrétan is, a Római Kúria diplomáciai munkája, mindenekelőtt a vatikáni államtitkárság kitartó munkája révén.

A pápa beszédének középpontjában ezután három fogalom állt, amelyeket az egyházfő az egyházi és diplomáciai munka sarokköveiként emelt ki: a béke, az igazságosság és az igazság.

E pillérek közül az első a béke. A békét túl gyakran negatívan értelmezik, úgy, mint a háború puszta hiányát. Keresztény szemszögből nézve azonban XIV. Leó szerint a béke elsősorban ajándék – Krisztus első ajándéka: „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek” (Jn 14,27) -, ugyanakkor olyan aktív jó, amely minden embertől elvár valamit, származástól és vallástól függetlenül. „A béke a szívben születik” – mondta a pápa – „és a szívből árad ki, félretéve a büszkeséget és a követeléseket, és mérlegelve a szavakat, mert szavakkal is lehet ártani és ölni, nemcsak fegyverekkel”.

Ennek fényében hangsúlyozta a vallások és a vallások közötti párbeszéd fontosságát, mint a béke felé vezető utat. Ezek az utak azonban csak akkor lehetségesek, ha a vallásszabadságot minden országban tiszteletben tartják, – mert a vallási tapasztalat emberi mivoltunk alapvető dimenziója.

„Szükségünk van arra is,” – figyelmeztetett – „hogy hajlandók legyünk felhagyni a pusztító fegyverek gyártásával”. Elődje, Ferenc pápa szavaival élve hangsúlyozta: „Nincs béke valódi leszerelés nélkül. A népek biztonság iránti jogos igénye nem válhat globális fegyverkezési versennyé”.

A beszéd második pillére az igazságosság volt. A béke – mondta XIV. Leó – elképzelhetetlen igazságosság nélkül. Hangsúlyozta XIII. Leó pápaságának szociális dimenzióját. A mélyreható felfordulások idején a Szentszék nem maradhatott csendben a növekvő egyenlőtlenségekkel szemben, amelyek méltatlan munkakörülményekhez, törékeny társadalmakhoz és globális megosztottsághoz vezettek. A jólét és a nyomor közötti ellentétet le kell küzdeni – mind az egyes társadalmakon belül, mind az országok között.

A pápa kifejezetten utalt a család szerepére, amely minden igazságos társadalom magja. „A család, amely a férfi és a nő stabil egyesülésén alapul, tulajdonképpen egy kicsiny, de valós társadalom – régebbi, mint bármilyen másik közösség”. Nem lehet vita tárgya a leggyengébbek védelme, a születendő gyermektől az idősekig, a betegektől a munkanélküliekig, a polgároktól a migránsokig. Minden ember továbbra is ugyanazt az elidegeníthetetlen méltóságot hordozza, mert Isten által akart és szeretett teremtmény.

A harmadik pillér az igazság. A pápa szerint igazság nélkül nem jöhet létre igazi béke, valódi igazságosság és stabil közösség. Egy olyan világban, amelyben a szavak egyre kétértelműbbek, és a virtuális valóságok eltorzítják a valóság megértését, nehéz valódi kapcsolatokat építeni. Az egyház nem hallgathat, amikor az emberekről és a világról szóló igazságról van szó. Ennek során nem riadhat vissza a világos szavaktól, még akkor sem, ha ezeket kezdetben meg sem értik. Az igazságot azonban soha nem szabad szeretet nélkül kimondani – mert az minden egyes ember életét, javát és méltóságát szolgálja.

A keresztény szemléletben az igazság találkozás Krisztussal magával, aki élő igazságként él az Egyház közösségében. Az igazság nem megoszt, hanem inkább megerősít abban a képességben, hogy együtt nézzünk szembe a jelen kihívásaival: a migrációval, a mesterséges intelligencia vagy a teremtésvédelem kérdéseivel. E kihívások egyikét sem tudja egy ország vagy egy ember egyedül leküzdeni – globális együttműködésre és közös orientálódásra van szükség.

Befejezésül XIV. Leó pápa emlékeztetett arra, hogy pontifikátusa a jubileumi szentévben – a remény évében – kezdődött. „Ez a megtérés és megújulás ideje, és mindenekelőtt lehetőség arra, hogy a vitákat magunk mögött hagyjuk és új útra lépjünk” – mondta a pápa. Különös tekintettel a világ szenvedő régióira – nevezetesen Ukrajnára és a Szentföldre – azzal a kívánsággal zárta beszédét, hogy a párbeszéd, a megbékélés és a közös felelősségvállalás útja konkrét gyümölcsöket teremjen.

Összefoglaló: Solymosi Judit
Forrás: kath.net