Az Egyház mint „fundamentalista” és „ultrakonzervatív”

Címnek először ezt választottuk: „A nagyapa válasza az unokának”. Nem véletlenül. Egy nemrég megjelent cikk és az abban megfogalmazott állítások kapcsán eszünkbe jutott a cikk szerzőjének nagyapja, s úgy véltük, helyénvaló, ha az általunk kifogásolt jelzőkre nem mi, hanem a nagyapa válaszol – évtizedek távolából. De kezdjük az elején.

A Katolikus Törvényhozók Nemzetközi Hálózata (ICLN) Morus Szent Tamás-díjjal tüntette ki Novák Katalin családokért felelős tárca nélküli minisztert. Az ICLN 2010-ben született Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek kezdeményezésére abból a célból, hogy a katolikus hitű és más keresztény, választott képviselők rendszeresen kicseréljék gondolataikat napjaink legégetőbb kérdéseiről. Ahogy minden évben, idén is találkoztak a képviselők Rómában és Frascatiban (mások mellett Novák Katalin is jelen volt). Az augusztus végén lezajlott több napos tanácskozás idején, augusztus 27-én, Ferenc pápa a Vatikánban fogadta az ICLN mintegy kétszáz fős csoportját.

A Népszava című napilap honlapján vasárnap este jelent meg a hír, hogy Novák Katalin – így fogalmaz a cikk címe – „ultrakonzervatív szervezettől kapott díjat”. A jelző nem új: két évvel ezelőtt a hvg.hu hírportál cikkét átvéve a Népszava arról számolt be, hogy a magyar kormányfő Portugáliában, Fatimában járt „egy politikusoknak szóló ultrakatolikus összejövetelen”; egy olyan szervezet vendége volt a miniszterelnök, amelyet „Ferenc pápa nem támogat”, s amelynek működését „a Vatikán nem nézi jó szemmel”. Így tudósított a nagy múltú Népszava, amelyet több mint száz évvel ezelőtt Prohászka Ottokár püspök a következőképpen jellemzett: „a magyar nemzet elbetyárosodásának vezető piszoklapja” [Prohászka Ottokár: Kultúra és terror. Bp., 1918, 58. p.]. Igaz, a mostani Népszava-cikk megemlíti, hogy „a négynapos konferencia keretében a pápa magánaudienciát tart a tagoknak”, de ez is csúsztatás, hiszen a cikk publikálása előtt már két nappal fogadta a pápa a küldötteket, hosszabb beszédet is mondott, amely teljes terjedelmében olvasható a Magyar Kurír honlapján – de amelynek rövid ismertetését a Népszava  szerzője „véletlenül” mellőzte. A pápa ezekkel a szavakkal kezdte beszédét:

„A Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatának 2010-es megalakulása óta Önök az evangélium tanúiként kísérték, támogatták és előmozdították a Szentszék munkáját országaik és az egész nemzetközi közösség szolgálatában. Hálás vagyok az Egyház iránti szeretetükért és az Egyház küldetésében való együttműködésükért.”

Az idézett szavak alapján nyilvánvaló, a pápa az ICLN működését „nem nézi jó szemmel”. Ezért fogadta a képviselőket, ezért szólt hozzájuk, s ezért köszönte meg munkájukat.

A Népszava tegnapi cikke szerint az ICLN „keresztény fundamentalista egyesület”, „ultrakonzervatív” – mindezt a cikk szerzője szerint az ICLN honlapja is bizonyítja. A szervezet ugyanis munkájában a katolikus egyház katekizmusát jelöli meg zsinórmértékül: az ICLN honlapján megtalálhatók a katekizmusnak az abortuszra, eutanáziára, a válásra, pornográfiára stb. vonatkozó részei. Ezekre utal röviden a Népszava cikke, majd a szerző levonja a következtetést:

„Mint látható, az ICLN rendkívül konzervatív szervezet, melyek alapelveivel (sic!) a modern kereszténydemokrata pártok, például a német kereszténydemokrata CDU sem ért egyet.”

Ezzel a megállapítással zárul az idézett cikk, amelyben az is olvasható, hogy „ismert politikusokat nemigen találunk” az ICLN soraiban. Ezt a megállapítást nem kommentáljuk.

„Fundamentalista”, „ultrakonzervatív”. Ha a katolikus egyház tanítását valló ICLN „fundamentalista” és „ultrakonzervatív”, akkor az Egyház is az, beleértve természetesen Ferenc pápát is. Egy katolikus ember nem a „modern kereszténydemokrata pártok” úgynevezett „értékrendjéhez” igazodik. Továbbmenve: egy politikai párt, még ha nevében kereszténynek vallja is magát, mulandó jelenség. Az Egyház azonban nem. Ezt felejti el a cikk szerzője, akit véletlenül sem neveznénk „ultraliberálisnak” vagy „liberális fundamentalistának”. Nem minősítünk. Mivel azonban a cikk szerzője egyik kitűnő írónk unokája, ezért a nagypapa szavait másoljuk ide – válaszként.

Rónay György a Nyugat harmadik nemzedékének jeles, bár manapság méltatlanul keveset emlegetett alakja volt. Író, költő, műfordító, esszéista, irodalomtörténész, kritikus, szerkesztő – és katolikus. A második világháború utáni években a Vígília című katolikus folyóirat szerkesztőségének a tagja, majd felelős szerkesztője volt 1978-ban bekövetkezett haláláig, az ő vezetése alatt ez a havilap Magyarország egyik legtekintélyesebb folyóiratává nőtte ki magát, amelyet nemcsak keresztények olvastak. Rónay György rövid ideig országgyűlési képviselő is volt a Demokrata Néppárt (a mai Kereszténydemokrata Párt jogelődje) színeiben. 1948. február 23-án, a kultusztárca költségvetési tervezetének vitája során ő is fölszólalt, ebből a szövegből csak egy mondattöredéket emelünk ki:

„Az emberi személy keresztény értelmű szabadsága /…/ lényegesen más, mint a liberalisztikus értelmű szabadság.”

[Az 1947. évi szeptember hó 16-ára összehívott országgyűlés naplója. III. köt. Bp., 1948, 500. p.]

1948-ban, a kommunista diktatúra kiépítésének évében, egyik dolgozatát (Haladó-e a kereszténység?) ezekkel a szavakkal zárta Rónay György:

„Haladó-e a kereszténység? Természeténél fogva az. És állandó-e? Természeténél fogva az. Dogmáiban változatlan és változhatatlan; ami benne isteni, az éppúgy nem változó, mint az Isten. De ami benne emberi, s ahogy a változhatatlan lényeg megszólal: a nyelv: – az változó, mint minden, ami emberi.

Paradoxon? Nem. Az élet természetes dialektikája.”

[Rónay György: A kereszt igazsága. Bp., 1999, 123. o.]

A hívő katolikus Rónay György pontosan látta, mi a változatlan és mi a változó a kereszténységben. Az unoka – akinek édesapja, Rónay László irodalomtörténész, az 1990-es években az Új Ember című katolikus hetilap főszerkesztője volt – az Egyház tanításához hű embereket, szervezeteket, s ezáltal magának az Egyháznak a tanítását „fundamentalistának”, „ultrakonzervatívnak” nevezi, tehát keményen minősít. A „fundamentalista” ugyanis ma pejoratív jelentéssel bír: szélsőségesen konzervatív, maradi, minden újat elutasító. Az „ultra” előtag pedig az utótagban megjelölt irányzat túlzó, szélsőséges voltára utal. Az Egyházat, az Egyház tanítását, a katekizmushoz való ragaszkodást napi, múló divatok előtt térdet hajtva szélsőségesnek nevezni – meggyőződésünkből és hitünkből fakadóan méltánytalan és bántó minősítésnek tekintjük. Mondhatjuk így is: nyelvi agressziónak. Ezért a Népszava szerzőjének figyelmébe ajánljuk a nagyapa 1946-os naplójának egyik rövid részletét:

„Úgy kellene szeretnünk Istent, hogy soha rossz szót ne mondjunk, soha indulatos gondolatot ne támasszunk felebarátaink ellen. Állandóan szem előtt tartani, hogy egy haragos szóval, zsarnoki tekintettel, szeretetlen szándékkal egyszeriben olyanok leszünk, mint azok a zsidók, akik az értük szenvedő Krisztus arcába sújtottak öklükkel.”

[Rónay György: Napló I. Bp., 1989, 135. p.]

Novák Katalinnak pedig, pártállástól függetlenül, ezúton gratulálunk a kitüntetéshez, amit egy olyan, Ferenc pápa által is méltatott katolikus szervezettől kapott, amely deklaráltan pártokon felül áll.