Az egyház mi vagyunk
Jézus főpapi imájában a benne hívőkért, az egyházért könyörög az Atyához. Ezzel ér véget a jánosi „búcsúbeszéd” is. Jézus egyházáért szavatosságot vállalt, ezért nem kell sosem kétségbeesnünk. Imádkozott értünk, ez a mi biztosításunk.
Azonosította magát egyházával. Amikor egyházában, egyházának hiszünk, neki, benne hiszünk. Amikor Krisztus testébe tőrt döfünk, őt bántjuk, s vele szemben vagyunk bizalmatlanok. Pedig ahogyan a teremtéskor Isten az ember orrába fújta az élet leheletét, Jézus feltámadásakor is, pünkösdkor is, és minden keresztelésben egyenként belénk árasztja isteni életét. Úgy van egyházában, hogy elsősorban bennünk van. A kegyelem csodálatos és mégis megtapasztalható erőterében.
Hívők és hitetlenek, keresők és bizonytalankodók, kételkedők és botránkozásra hajlamos emberek gyakran esnek a felszínesség csapdájába. Nem belülről jár át a hovatartozás tudata, nem belülről alakít minket a kegyelem, hanem a könnyebbik utat választva elakadunk a felszínen. Kritizáljuk az egyházat hibáiért, aggódunk jövőjéért, távol érezzük magunkat tőle, mert úgy látjuk: nem mond nekünk semmit. Elvesztette életerejét. Nem vonzó a törvénykezése, a radikalizmusa, elszomorít papjai fásultsága vagy épp öntetszelgő szereplése. Ahogyan szentatyánk mondaná: „affektáló klerikalizmusa”… De nem azért, mert a papok nem nősülhetnek, vagy éppenséggel nem szentelnek nőket pappá, és még csak azért sem, mert tiltja az abortuszt és az azonos neműek házasságát… Inkább azért, mert mi nem érezzük magunkénak. A kerten kívülről kiabálunk át tücsköt-bogarat, miközben meg vagyunk keresztelve, bérmálva, és a szentségek, a liturgia ünneplésében minden vasárnap a hitvallás elismétlésével felelősséget vállaltunk érte.
Az egyház arca olyan, amilyenné alakítjuk. A szeplő, a ránc a miénk, a szentség, a tisztaság Istené. Ha rajtunk múlik, melyik látszik jobban? Meglátjuk a felszín mögött a mélységet, az istenit? Az egyházban minket nem érdekek vagy vonzások, élmények és közös cél gyűjt és tart össze, hanem Krisztus személye. Ő az egyház oka, fenntartója és „üzemeltetője”. Vállaljuk Krisztust úgy is, mint aki személyes és közösségileg is megpecsételte életünket? Megtapasztaltuk őt a közösségben? Mert nincs magánegyház. Ha egyedül járunk is, őt és a benne hívőket képviseljük. Hiszen ő bennünk van. Itt nem a híres hazafias jelszó érvényesül: Istennel a hazáért és szabadságért, hanem: Istenért, szabadon és közösségben, a földi hazában, az örök haza felé!
INRI,
Igen atyám. Az egyház mi vagyunk. Isten vég-idei vándor népe. Jézus rendelése szerint az egyház kis sejtjeinek-hitközségeinek vezetöje a pap. A római katolikus cölibátusban élö pap. A püspöke megbizásából. Ennek óriasi elönyei vannak. Az egyházmegye müködik. Akkor is ha idönként “kikopnak-a-hivek”. Ilyen mindig is volt periodikus idöszakokban. Meglehetösen ellentmondásosnak tünik, hogy fenygetettség esetén a hívek jobban kiállnak a hitükért, mint “hülyitö-jólétben”. Mert abban a “hülyitöjólétben” az érzések világában megradván a napi “szükségletek-kielégitésén” kívül mindenröl/ami értékes elfeledkezik a balga ember. Hallottam ma´r ilyet is: “Sokkaltöbbkarajtsz..tamki”, mint “KovácsBéleaajóapám”. Ezzel “legyöztem-ötet”, erröl az jutott eszembe, hogy van “ilyen-balga-baromis”…Vagy egy vendégség után a házgazdát emigyen-irígyen interjuvolta meg egyik vendége: “mondjad-mán-hánykiló-hús-volt-ez-a-dözsölö-lakoma-komám”? Spongyát reá-hagyjuk Ilonkát -mondaná a Csuha néni az òfaluból.
Van olyan másvallású egyházi hitközség, ahol a hivek válsztják és fizetik a papjukat. Ennek elönye, hogy összetaró közösség a kemény-mag. Hátránya, hogy a gazdag tagok -ha a papja megkritizálja egyes büneiket- kirugják a papjukat.
Jézus tudta/tudja/fogja tudni, hogy ki-mit-miért-mikor-miként-kiket tanítson az ö tanitványainak jogi utodja az analfabéta zsidó halász Péter=mindenkori pápa fennhatósága alatt. Ez a legjobb mód. Nem emberken múlik a sikere. Egyszerüen nem lehet “tönkretenni”. A szentmise szent-titka örzi hitelességét, nem emberi szimpátia-vagy antipátia tartja fenn. Nem is hatalmi vagy pénzügyi elönyök, vagy valakik biztos-többségi-megérzése (milyen-többség-kik-többsége?). Sokak ennek-annak tartják a vallásuk alapitóját. Azonban a jézusi feltámadás csakis az egyetlen valós-alapja a péteri mebizásnak, ezt pedig senki ember sem rendelte meg vagy semmilyen ember szavára sem történt…Hanem odátrólideátra lévén lerendzeve isteni hatalom hatásaként teljesült be. Lásd Máté evangeliuma 16. fejezetét: “13Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” 14Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” 15Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” 16Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” *17Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. *18S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. *19Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.” *20Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás. *Jézus megjövendöli szenvedését21Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. 22Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!” *23De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”
Osli mosolygos Madonna könyörgj éretünk