Az állandó ima a hit orvossága – Ferenc pápa Úrangyala imája

Napjaink rohanó világában, amikor látszólag nagyon sok sürgős, de alapjában véve nem elsődlegesen fontos dologra összpontosítunk, és nem tudunk időt szánni az Úrnak, a pápa arra buzdított, hogy rövid fohászokkal, imákkal maradjunk a nap egész folyamán kapcsolatban Jézussal, aki az evangélium szavain keresztül mindig válaszol kérdéseinkre.

Ha Jézus ma térne vissza a földre, sok háborút, szegénységet és igazságtalanságot látna a hihetetlenül nagy technológiai fejlődés ellenére, de vajon hányan vannak, akik Őt állítják az első helyre mindennapi tevékenységeikben? – tette fel a kérdést Ferenc pápa, rámutatva, hogy állandó, kitartó ima nélkül hitéletünk kiszárad, Isten iránti szeretetünk lassan kihűl. A növényekhez hasonlóan hitünknek is szüksége van a mindennapi gondozásra – fejtette ki tanításában a pápa.

Mennyire biztosítunk elsőbbséget Jézusnak a saját életünkben?

A vasárnapi evangéliumi szakasz Jézus aggodalommal teli kérdésével zárul: „De amikor eljön az Emberfia, gondoljátok, talál hitet a földön?” (Lk 18,8) – kezdte beszédét a pápa, rámutatva a kérdés lényegére: mintha azt akarná mondani Jézus, hogy amikor eljövök a történelem végén – de gondolhatjuk azt is, hogy most, életünknek ebben a pillanatában – találok egy kis hitet bennetek, a világotokban? Ez egy komoly kérdés – állapította meg a pápa. Képzeljük el, hogy az Úr ma jön el a földre: sajnos sok háborút, szegénységet, egyenlőtlenséget látna, ugyanakkor nagy technikai vívmányokat, modern eszközöket és embereket, akik megállás nélkül, állandóan rohannak; de vajon találna-e olyanokat, akik időt és szeretetet szentelnek neki, akik őt helyezik előtérbe? – kérdezte a pápa, majd arra buzdított, hogy mindenekelőtt tegyük fel magunknak a kérdést: mit találna Jézus énbennem, az én életemben, az én szívemben? Milyen elsőbbségeket találhatna az én életemben?

Gyakran sok sürgős, de nem alapvetően fontos dologra összpontosítunk, sok másodlagos dologgal foglalkozunk és aggódunk miattuk; talán anélkül, hogy észrevennénk, elhanyagoljuk azt, ami a legfontosabb és hagyjuk, hogy Isten iránti szeretetünk apránként kihűljön – folytatta beszédét a pápa, megjelölve a gyógyírt, amelyet ma Jézus felkínál számunkra, hogy felmelegítsük langyossá vált hitünket. Ez a gyógyír pedig nem más, mint az ima. Az ima a hit orvossága, a lélek erősítő gyógyszere – szögezte le beszédében Ferenc pápa, hangsúlyozva, hogy ennek állandó imádságnak kell lennie. Majd a mindennapi életből vett példával szemléltette tanítását: „Ha követnünk kell egy kúrát, hogy meggyógyuljunk, fontos, hogy jól betartsuk az előírásokat, hogy a gyógyszereket a megfelelő módon és időben, kitartóan és rendszerességgel szedjük. Az élet minden területén szükség van erre. Gondoljunk egy növényre, amelyet otthon tartunk: állandóan táplálnunk kell, nem áztathatjuk el, hogy utána hetekig víz nélkül hagyjuk! Ez még inkább áll az imára: nem élhetünk csak alkalmi erős pillanatokkal és intenzív találkozásokkal, hogy utána „letargiába süllyedjünk”. Hitünk így kiszárad” – állapította meg a pápa. Szükség van rá, hogy minden nap „megöntözzük” hitünket az imádsággal, szükség van minden nap az Istennek szentelt időre, hogy Ő beléphessen a mi időnkbe; szükség van állhatatos pillanatokra, amikor megnyitjuk neki szívünket, hogy Ő minden nap szeretetet, békét, örömöt, erőt, reményt önthessen belénk; vagyis táplálhassa a hitünket.

Ne fáradjunk bele a szüntelen imába

Jézus ezért beszél ma „tanítványaihoz” – mindegyikhez, nem csak egyesekhez! – arról, hogy „szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni” – idézte az evangéliumi szakasz szavait Ferenc pápa, majd hozzátette: „Valaki ellentmondhatna: „Hogyan is tehetném? Nem kolostorban élek, nincs sok időm imádkozni!”. Válaszként a pápa utalt egy bölcs spirituális gyakorlatra, amely ma már kissé feledésbe merült, de talán segíthet ezen a nehézségen, amelyet az idősek, különösen a nagymamák jól ismernek: ezek az úgy nevezett rövid fohászok. A név – olaszul giaculatoria – már kissé elavult, de a tartalma jó. Miről van szó? Nagyon rövid, könnyen megjegyezhető imákról, amelyeket gyakran elismételhetünk a nap folyamán, különböző tevékenységek során, hogy „összhangban” maradjunk az Úrral.

A pápa a következő példákat hozta fel a rövid fohászokra: amint felébredünk, mondhatjuk ezt: „Uram, köszönöm neked és neked ajánlom ezt a mai napot”. Azután mielőtt belekezdenénk egy tevékenységbe, elismételhetjük a következő fohászt: „Jöjj, Szentlélek!”. A nap folyamán imádkozhatunk így: „Jézusom, bízom benned, szeretlek”. Rövid imákról van szó, de amelyek kapcsolatban tartanak bennünket az Úrral. A mai kor szokásaira utalva Ferenc pápa megjegyezte: milyen gyakran küldözgetünk rövid kis üzeneteket, „sms” -eket azoknak, akiket szeretünk! Tegyük ezt az Úrral is, hogy szívünk kapcsolatban maradjon Ővele. És ne felejtsük el elolvasni a válaszait. Az Úr mindig válaszol. Hogy hol találjuk meg válaszait? Az evangéliumban, amely mindig legyen kezünk ügyében és minden nap nyissuk ki, hogy megkapjuk az élet nekünk szóló Igéjét.

Mindig hordozzunk magunknál egy kis evangéliumot

Ferenc pápa most újból a hívek lelkére kötötte tanácsát, amelyet már gyakran elismételt beszédei során: „Mindig legyen nálatok egy kis zsebben hordozható evangélium, zsebetekben, táskátokban, és így amikor van egy percetek, nyissátok ki, olvassatok el részt, és az Úr válaszolni fog!”.

A vasárnap déli Úrangyala elimádkozása előtti beszédét végül a pápa a Szűzanyához intézett következő fohászával zárta:

„Szűz Mária, aki hűséges a meghallgatásban, tanítsa meg nekünk az állandó ima művészetét, hogy soha ne fáradjunk bele az imádságba”.

Az Úrangyala elimádkozása után Ferenc pápa emlékeztetett rá, hogy tavaly október 10-én nyílt meg a püspöki szinódus XVI. rendes közgyűlésének első szakasz a következő témáról: „A szinódusi egyházért: közösség, részvétel, küldetés”. Azóta a zsinat első szakasza a részegyházakban zajlik, a meghallgatás és a megkülönböztetés jegyében. A megkezdett zsinati folyamatnak számos gyümölcse van, de ahhoz, hogy ezek eljussanak a teljes érettségre, nem szabad sietni – hangsúlyozta Ferenc pápa, majd kihirdette döntését: azért, hogy több idő legyen a megkülönböztetésre, ez a zsinati közgyűlés két ülésszakban kerül megrendezésre.

Az első 2023. október 4. és 29. között, a második pedig 2024 októberében zajlik majd. A pápa bízik abban, hogy döntése elősegíti a szinodalitásnak, mint az egyház alkotó dimenziójának megértését, és segít mindenkinek, hogy a szinodalitást az evangélium öröméről tanúságot tévő testvérek útjaként élje meg.

Forrás: Vatican News