Ausztrál érsek: A szinodalitásról szóló szinódus nem teheti meg, hogy „újra feltalálja a katolikus hitet”
Nem „találhatjuk fel újra a katolikus hitet” és „nem taníthatunk más és más katolicizmust a különböző országokban” – mondta Anthony Fisher OP, Sydney érseke (Ausztrália), a szinodalitásról szóló szinódus egyik küldöttje egy e heti interjúban. A domonkos rendi érsek Ausztrália egyik legnagyobb katolikus főegyházmegyéjének az élén áll. A közel 5,3 milliós Sydney 590.000 katolikust lát el.
Miközben a szinódusi közgyűlés az Instrumentum Laboris 3. részét vitatja meg a „helyszínekről”, a püspökök és a világiak olyan kérdéseket vizsgálnak, mint a szinodalitás jövője és a nemzeti püspöki konferenciák szerepe és tekintélye – mondta az érsek az EWTN News Nightly-nak október 15-én, a 18-án, pénteken adásba került interjújában.
Legyen-e a püspöki konferenciáknak hatalmuk „arra, hogy különböző országokban más és más katolicizmust tanítsanak, vagy hogy különböző országokban eltérő liturgiáról döntsenek, vagy különböző országokban különböző miséket tartsanak? Beépíthetik-e a saját helyi kultúrájukat például az erkölcs területén felmerülő kérdésekbe?” – tette fel a kérdést Fisher Bénédicte Cedergrennek, az EWTN News Nightly társproducerének.
„El tudnánk-e például képzelni egy olyan egyházat, ahol egyes országokban létezik a nők felszentelése, másutt pedig nem, vagy ahol egyes országokban létezik az azonos neműek házassága, de más országokban nem, vagy ahol egyes országokban ariánus krisztológia van, más országokban pedig niceai krisztológia?” – folytatta. „Gondolhatják, hogy én nem így vélekedem.”
Fisher az interjúban elmondta, hogy nagyon aggódik azért, hogy a katolikusok „ragaszkodjanak a hit letéteményéhez, az apostoli hagyományhoz, és korunk hiúságában ne képzeljék azt, hogy újra feltalálhatják a katolikus hitet vagy a katolikus egyházat”.
„Valójában ez egy óriási kincs, amelyet az előttünk élt nemzedékektől kaptunk, egészen a mi Urunk Jézus Krisztusig és apostolokig visszavezethetően. És mi azért vagyunk itt, hogy ezt hűségesen továbbadjuk az utánunk következő generációknak” – mondta.
Az érsek elismerte, hogy a hit letéteményének megértése fejlődött az idők során, és a jövőben is változni fog. Hozzátette, hogy szerinte az egyház egyik izgalmas vonása, hogy „sikerült elérnünk, hogy nagyon sokféle kultúránk van, hogy különböző módon imádkozunk és különböző módon evangelizálunk, és mégis Krisztusban egyként összetartunk”.
„De számomra, aki Ausztráliából, az egyház perifériájáról származom, ami olyan távol van Rómától, amennyire csak lehet, fontos, hogy egy Egyházról és egy hitről van szó, és ezt továbbra is ünnepelni akarjuk, még a kulturális sokszínűségünk közepette is – mondta.
Változásokról vitáznak
Fisher szerint az egyik fontos kérdés, amelyet a szinódus ezen a héten megvitat, az, hogy hol van a határ, meddig tart az, ami „helyi” és „kulturális” az egyetemes katolikus egyházban.
A szinodalitásról szóló szinódus október 15-18. között tárgyalja az Instrumentum Laboris c. munkadokumentum harmadik, egyben utolsó részét. A végleges dokumentum kidolgozására és revíziójára az október 27-én záruló összejövetel utolsó hetében kerül sor.
A harmadik rész 91. pontjában a dokumentum megjegyzi, hogy egyes, a kánonjogban már szabályozott struktúrák, például a plébániai tanácsok, az esperességek és az egyházmegyék, „még alkalmasabbnak bizonyulhatnak arra, hogy konkrét formát adjanak a szinodális megközelítésnek. Ezek a struktúrák a szinodális döntéshozatal alanyaivá válhatnak. Ezért ez az egyik legígéretesebb terület, amelyen a szinodális javaslatok és irányvonalak gyors megvalósítása érdekében cselekedni kell, ami eredményes és gyorsan ható változásokhoz vezet majd.”
Kicsit arrébb a munkadokumentum azt is kimondja, hogy „a püspöki konferenciák alapvető eszközök az egyházak közötti kapcsolatok megteremtésében és tapasztalataik megosztásában, valamint a kormányzás és a lelkipásztori tervezés decentralizálásában”.
A szinódusi folyamat alapján kirajzolódik az a javaslat, hogy a püspöki konferenciákat ismerjék el tanítói tekintéllyel felruházott egyházi alanyoknak, amelyek egy sokszínű egyház keretein belül felvállalják a szociokulturális sokszínűséget, és megbecsülik a különböző szociokulturális kontextusoknak megfelelő liturgikus, fegyelmi, teológiai és spirituális formákat, kifejeződéseket” – áll a szöveg 97. pontjában.
Ezekre az elképzelésekre Fisher érsek azt mondta, hogy szerinte ugyanarra a hitre, ugyanarra az erkölcsre, ugyanarra az egyházi rendre és lényegében ugyanarra a liturgiára van szükség úgy, hogy közben teret adnak a különböző rítusok hagyományainak, a különböző kulturális adaptációknak és az eltérő helyeken történő evangelizálás más-más módozatainak.”
Az érsek megjegyezte, hogy az ő sydney-i érsekségében például sok különböző katolikus rítusnak vannak hagyományai, például a maronitáknak, a melkitáknak vagy a káldeusoknak. „Tudjuk, hogy más lelkiséget hoznak magukkal… más misét és más imaformákat, sőt, gyakran a szinodalitást, a püspökök szerepét, a püspökválasztás módját is másképp értelmezik, más az egyházjoguk, de mégis az egy katolikus egyház részei” – hangsúlyozta.
Írta: Hannah Brockhaus, a Catholic News Agency vezető vatikáni tudósítója
Rövidített fordítás: Solymosi Judit
Forrás: Catholic News Agency
INRI,
a katolikus hit az nem egy “kultúra”, amelyik tájegységenként és koronként változik. Mint ahogyan egy foklór=népvisleet, néptánc, népzene, nyelvek, szokások és tájszólások. Avagy tudományoasan: “A nemzetközi kultúrakutatásnak négy fő irányzata fejlődött ki, a különböző társadalmi, gazdasági, politikai és intellektuális összetevőktől függően (lásd 3. ábra).
1_A „monocoltural studies” egy-egy nemzet jellemzőivel, leírásával foglalkozik.
2_A „Cross national comparison” két, vagy több nemzet jellemzőit összehasonlító kutatás.
3_Az „intercultural interaction” két vagy több kultúra találkozásait tanulmányozó terület. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy mi történik akkora, amikor különböző kultúrák (egyéni, csoport vagy nemzeti szinten) kapcsolatba kerülnek egymással. Itt az egyik leglényegesebb kutatási terület az egyén kulturális identitásának figyelembe vétele, hiszen azok a jellemzők (származás, nemzetiség), amelyek szerepet játszanak ezen identitás kialakításában, csak más kultúrák képviselőivel történő interakciók során kerül nyilvánvalóan a felszínre.
4_A negyedik irányzat a „multiple cultures perspecitve”, azon komplex társadalmak kutatására irányul, ahol különböző nemzeti, vallási és kulturális identitással rendelkező emberek élnek egymás mellett, és ilyen szervezetekben is dolgoznak.
Tehát a tudományos megközlítés nem más -mint mindíg volt- csupán egy “az ismeretek rendszerzése”. Ez azonban megállpodásokon alapul és mindíg igyekszik értékközömbös=erkölcsök-“morál-feletti” maradni. Mert ugy más más “kulturákban más-más erkölcsök jelennek meg”. Tehát aki “kultúrára” hivatkozva emberek közötti értékrendeket állít fel az ámít, mert a kultúra tudománya nem minösíti azok erkölcsi=morális tartalmakat. Mindegyiket azonos értékünek tartja, mert csak megfigyeli és rendszerezi az erröl való ismereteinket.
Hát akkor ki itt és most az a valaki, aki értékrendeket állíthat fel, méghozzá olyanokat amelyek minden emberre egyformán érvényesek és értékesek úgy, hogy az emberi együttélést nemzetek-népek között söt más-más nemzetek és népek viszonylatában is megszabhatja. Anélkül, hogy azokat egymás ellen megsértené vagy (szándékosan) kijatszaná.
Kijelenthetjük, hogy az ember vallásos lény…Az embertan-on keresztül ilyneket mondank a “tudósok”:
Melford Spiro amerikai kulturális antropológus=embertan-tudós alapján „minden intézmény három fő összetevőből áll: 1-hiedelemrendszer, 2-cselekvési rendszerek és 3-értékrendszerek, a vallást az különbözteti meg más, kulturális természetű intézményektől, hogy emberfeletti lényekre hivatkozik.”
A zsidó-monoteista-egyistenhivö vallás rendelkezik egy értékrenddel a Mózesnek a Sináj hegyen adott, már itt és most boldogító 10 parncsolattal (az elsö 4 parancsaolat a többi 6 tiltás). Lásd Izajás proféta 58-as fejezetét: “6Tudjátok, milyen az a böjt, amelyet én kedvelek? Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! 7Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! 8Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. 9Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, 10ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. 11Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. 12Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.” A zsidó vallás azonban egy nemzeti vallás és nem missziós vallás (a nehány kivételes “betérö, de elötte nemzsidó” ellenére is többnyire csak beleszületni lehet zsidó anyától). Abban zsidó vallásban a 10 parancsaolat-ból az Isteni imádatra vonatkozó parancsok (érvényes ima és Istentisztelet és a tízhez még plusz 603 parancsaolat) csakis a zsidókra érvényesek, akkor is ha a “nemzsidók” is üdvözülhetnek.
A szintén zsidó származású és vallású Jézus a mai idöszámitásunk kezdetén egy olyan új vallást alapítot a halála elötti estén, amely vallás (a kereszténység) missziós vallás, a nemzsidókra is érvényes Istentisztelettel és imákkal. A Mózesi boldogító 10 parancsaolat szerinti életvitellel minden ember önkéntesen a szent keresztsége=keresztelés által tagjává lehet, ha akar.
Lásd Máté evangeliuma 5. Fejezetet.
“A Jézus hegyi beszéde:
51A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, 2ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
A nyolc boldogság.
3„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 4Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. 5Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 6Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. 7Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 8Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 9Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 10Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 11Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! …
Az apostolok feladata. ( Apostolok= 12 anlafabéta zsidó halász akik Jézus tanitványai voltak és világgá kürtölték, hogy a kereszten kivégzett Jézus harmadnapra feltámadt, ahogyan elöre megígérte…
13Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák. 14Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. 15S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban. 16Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
Az ószövetségi törvény tökéletesítése.
17Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a (zsidó) törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni. 18Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a törvényből, hanem minden beteljesedik. 19Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja őket, az nagy lesz a mennyek országában.
A házasságtörés.
27Hallottátok a parancsot: Ne törj házasságot. … 31Ezt is előírták: Aki elbocsátja feleségét, adjon neki válólevelet. 32Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre. S aki elbocsátottat vesz feleségül, házasságot tör.
Az eskü.
33Hallottátok ezt a régieknek szóló parancsot is: Ne esküdjél hamisan, hanem tartsd meg az Úrnak tett esküdet. 34Én pedig azt mondom nektek: Egyáltalán ne esküdjetek, sem az égre, mert az Isten trónja, 35sem a földre, mert az lába zsámolya, sem Jeruzsálemre, mert az a nagy Király városa. 36Még saját fejedre se esküdjél, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. 37Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való….
Az ellenség szeretete.
…44Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! 45Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. 46Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? 47S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? 48Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!”
Tehát a kereszténység tanítása szerint a földi boldogsághoz segíti az embereket a fentiek betartása. Majd radásnak a halálunk után (a feltámadásunkkor-ami egybeesik az idö fölötti létben) pedig megkapjuk az örök boldogságot is.
Osli mosolygós madonna könyörögj érettünk.
INRI, nem lehet széthúzás Isten végidöbeli=Jézus halála és feltamadásának tanuínak a vándor népe között (Jézus halála és feltámad´sa volt-van-lesz a végidö kezdete nem tudjuk -még-már- hány évezredig).
Lásd Pal korintusi levelét:
“1Kor 1,12;3,4.5.6.22;4,6;16,12
12Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” 4Mert amíg az egyik így nyilatkozik: „Én Pállal tartok”, a másik meg: „Én Apollóval” – vajon nem vagytok-e túlságosan emberiek? 5Mert mi Apolló? Mi Pál? Szolgák csupán, akik által hívők lettetek, ahogy nekik az Úr megadta. 6Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést az Isten adta. 22Pál, Apolló, Kéfás=Péter, a világ, az élet, a halál, a jelenvalók, az eljövendők: minden a tietek. 6Ezeket, testvérek, miattatok alkalmaztam magamra=Pálmagára és Apollóra, hogy rajtunk tanuljátok meg: Ne többet annál, ami írva van! Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására! 12Ami pedig Apolló testvért illeti, ismételten kértem, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel, de semmiképpen sem akar most útra kelni. Mihelyt ideje engedi, azonnal megy.”
Lásd még a Korintusi egyháznak írt elsö levelet Pal apostoltol:
“I. PÁRTOSKODÁS ÉS BOTRÁNYOK
Pártokra szakadás a korintusi egyházban.
10Testvérek, Urunk, Jézus Krisztus nevére kérlek titeket, éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban. 11Kloé hozzátartozói ugyanis azt a hírt hozták felőletek, testvérek, hogy pártokra szakadtatok. 12Arra gondolok, hogy akadnak köztetek, akik így nyilatkoznak: „Én Pállal tartok, én meg Apollóval, én Kéfással, én meg Krisztussal.” 13Talán megoszlott Krisztus? Vajon Pált feszítették értetek keresztre, avagy Pál nevében keresztelkedtetek meg? 14Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem meg közületek, csak Kriszpuszt és Gájuszt, 15így nem mondhatja egyiketek sem, hogy az én nevemben van megkeresztelve. 16Igaz, még Sztefanász családját is megkereszteltem, különben nem tudom, hogy még mást is megkereszteltem volna. 17Krisztus ugyanis nem keresztelni küldött, hanem azért, hogy hirdessem az evangéliumot, de nem bölcselkedő beszéddel, nehogy Krisztus keresztje elveszítse erejét.
A kereszt bölcsessége.
18A keresztről szóló tanítás azoknak, akik elvesznek, balgaság ugyan, de nekünk, akik üdvözülünk, Isten ereje. 19Hiszen az Írás így szól: Lerontom a bölcsek bölcsességét, s az okosak okosságát meghiúsítom. 20Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol az e világi tudás szószólója? Nem megmutatta Isten, hogy a világ bölcsessége balgaság? 21Mivel a világ a maga bölcsességével nem ismerte fel Istent isteni bölcsességében, úgy tetszett Istennek, hogy balgaságnak látszó igehirdetéssel üdvözítse a hívőket. 22A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, 23mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, 24a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. 25Hiszen Istennek a „balgasága” bölcsebb az embereknél, és Istennek a „gyöngesége” erősebb az embereknél. 26Gondoljatok csak meghívástokra, testvérek! Nem sokan vannak köztetek olyanok, akik a világ szerint bölcsek, nem sok a hatalmas, nem sok az előkelő. 27Isten azonban azt választotta ki, ami a világ szemében balga, hogy megszégyenítse a bölcseket, s azt választotta ki, 28ami a világ előtt gyönge, hogy megszégyenítse az erőseket, s ami a világ előtt alacsonyrendű és lenézett, azt választotta ki az Isten, a semminek látszókat, hogy megsemmisítse azokat, akik valaminek látszanak. 29Így senki sem dicsekedhet Isten előtt. 30Általa van nektek életetek Krisztus Jézusban, aki Istentől bölcsességünkké, megigazulásunkká, megszentelődésünkké és megváltásunkká lett. 31Így teljesül az Írás: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.”
Péter=pápa a szemtanu analfabéta zsidó halászok megbizott vezetöje (Jézus által). Arrol kell beszéljen amit látott, hallot és kezével tapontott: a feltámadott Jézusrol és ez elég lesz, a 11 szemtanú halász barátai is megfogadják amit mond, arrol hogy mit és hogyan tanítsnak. Pál az a teologus. A szanhedrin tagjának Gamalielnek a tanítványa, aki megmentette az apostolok eletét, a szanhedrin itélete alól…Ö a nemzsidók apostola. Rómában s alalpított (a zsidó Jézust követö egyházat). Akik a felt´madása után keresztényeknek nevezték magukat. Pál-nál voltak olyan gyülekezetek is, ahol egytelen (volt) zsidó sem volt már a gyülekezet tagja,hanam csakis pogányok=nemzsidók.
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk.