Nagy kísértés nekünk, katolikusoknak az, amikor elbízzuk magunkat. Azt hisszük, hogy mi a hívők mintapéldája vagyunk. Talán ilyenkor az ördög összecsapja tenyerét örömében, hogy íme sikerült egy lelket megvezetnie. Mi történik ilyenkor a lelkünkkel? Megvakul, puhánnyá és érzéketlenné válik. Még úgy is, hogy közben napi vagy heti szinten misére járó keresztények vagyunk. De ez csak látszatkereszténység.
Íme a lelki vagy spirituális Alzheimer-kór tünetei:
1. Imádkozás? –minek azt, jól elvagyok így is.
Elvesztettem barátságomat az Úrral. Többé már nincs szükségem Rá. Más Istenem van: rohanok a pénz után, az autómat fényezem és tunningolom, a testépítés rabja lettem, zene nélkül nem tudok egy percet sem „csendben” ülni…
2. Mindent már rutinszerűen csinálok, élek.
Járok szentmisére, de rutinból vagy kényszerből áldozom. Megszokás az egész, már oda sem figyelek a részletekre, meg se hallom, hogy mit prédikál a pap. Figyelmem a templomban ülőkre, öltözetükre és viselkedésükre irányul.
3. Bűnbánat nélkül bűnözöm
Nem fájnak a bűneim. Tudom, hogy bűnben élek, de semmit nem teszek, hogy ne vétkezzek többé.
4. Nem táplálom a lelki életemet
Nem olvasom a Szentírást, az Evangéliumot. A lelki, spirituális olvasmányok nem érdekelnek, inkább…
5. Elrejtem a hitemet
Gondosan takargatom hitemet, hogy nehogy meg kelljen védenem magam és hogy nehogy diszkrimináljanak ezért. Ha környezetemben valaki keresztényellenesen cselekszik, az élet ellen tesz, Istent szidja nem emelem fel hangomat mindezek védelmére.
Ha magadra ismertél javasoljuk,hogy állj meg egy kicsit, gondolkodj el azon, hogyan jutottál el ide. Tudatosítsd magadban, hogy mi történt, mi történik.
Lapozd fel a Szentírást és olvasd el ezt: Lk 15,1-7 és ne feledd: Az Úr veled van!
Íme, most van az alkalmas idő! Isten szeret téged! Isten hív téged!
