Árpádházi Boldog Jolán: királyi lelkület és alázatos szolgálat – Szentek élete
Árpádházi Boldog Jolán – özvegy, apátnő
* Magyarország, 1235. vagy 1239. + Gnieznó, Lengyelország, 1298. június 11.
Árpádházi Boldog Jolán királyi és szent család tagja, Magyarországon született 1235 körül. Apja IV. Béla király, édesanyja pedig Laszkarisz Mária, a konstantinápolyi császári család tagja volt. Nagynénjei közé tartozott Árpádházi Szent Erzsébet és Prágai Szent Ágnes, nővére Szent Kinga, húga Szent Margit, valamint unokatestvérei között Boldog Gertrúd és Boldog Szálúmé is. A szülői házban mindössze öt évet tölthetett, melybe a tatárjárás is beleesik. Szülei ekkor Krakkóba vitték, és nővére, Kinga, Boleszláv lengyel király felesége gondjaira bízták. Szent életű nővérében Jolán megtalálta példaképét és a keresztény nő eszményét.
1256-ban felesége lett a kaliszi hercegnek, Boleszlávnak, akit a nép a ,,Jámbor” névvel illetett. A krakkói székesegyházban tartott esküvői szertartás után a fiatal pár a férj hazájába, Nyugat-Lengyelországba költözött.
Jolán 23 évet élt példás keresztény házasságban. Nemcsak származása, hanem erényei szerint is királyi lélek volt, ezért nem esett nehezére, hogy úgy engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, tudván, hogy „a férfi éppúgy feje az asszonynak, mint Krisztus az Egyháznak”.
Véleményét, akaratát soha nem akarta ráerőszakolni urára. Nem vitatkozott és nem védekezett akkor sem, amikor a rossz tanácsadók férjét ellene és az Egyház ellen hangolták. Imádkozott, tűrt és várt. Isten pedig – aki csak azért engedte meg egy időre férje elhidegülését, hogy próbára tegye és megtisztítsa szeretetét -, amikor a hamis tanácsadók gonoszságára fény derült, kétszeresen visszaadott neki mindent: ura szeretetét, tiszteletét, elismerését.
Jolán napjai a három gyermek (Hedvig, Anna, Erzsébet) nevelése mellett állandó imádságban, vezeklésben és jó cselekedetekben teltek. Segített a templomokban, kórházakban, saját kezűleg gondozta a betegeket, árvákat, szegényeket, nagynénje, Árpádházi Szent Erzsébet példája szerint.
Abban a nyughatatlan korban a lengyel fejedelem sokszor volt kénytelen harcba indulni hol a németek, hol a litvánok ellen. Jolán ilyenkor megsokszorozta imádságait; férje-ura testi és lelki épségéért egyaránt könyörgött. Nemcsak azt kérte Istentől, hogy hozza haza hitvesét és gyermekei atyját, hanem azt is, hogy a csatában is őrizze meg férje szívét a kegyetlenkedés és a bosszú indulatától. Amikor Boleszláv az egyik csatából halálos sebbel tért vissza, Jolán – éjjel és nappal el nem távozva a betegágytól – egyszerre tartotta önmagában is, és férjében is a reményt, s készítette hitvesét az elköltözésre, arra „a kis időre”, amíg nem látják egymást.
1279-ben halt meg Boleszláv. Jolán ekkor fölosztotta vagyonát az Egyház és a rokonai között, s visszatért a krakkói udvarba, Kingához. Hamarosan azonban Kinga is özvegy lett, s ekkor a két nővér az ószandeci klarissza kolostorba vonult, ahol 12 évet töltöttek egészen Istennek szentelt életben. Kinga halála után, 1292-ben Jolán átment a gnieznói kolostorba, melyet férje alapított. Apátnővé választották, de úgy élt, mint mindenki szolgálója. Alázata, rejtetten viselt szenvedései tökéletesen egyesítették a megfeszített Krisztussal, aki gyakran megjelent neki és kinyilatkoztatásokban részesítette. Így halála napját is előre megmondta. 1298. június 11-én Lengyelországban meghalt.
Árpádházi Boldog Jolánt a gnieznói klarissza kolostor kápolnájában temették el. Halála után gyorsan elterjedt tisztelete, sírját zarándokok keresték fel, és sokan kaptak rendkívüli kegyelmeket.
