Szentek elete 10.17 Antiochiai Szent Ignac scaled

Antiochiai Szent Ignác: Isten búzája, amelyet az oroszlánok őröltek – Szentek élete

Antiochiai Szent Ignác – püspök, vértanú

* Szíria, 50 körül + Róma, 110-115 között

Szíriában született az I. század közepe táján (50 körül).

Joggal számláljuk az apostoli atyák közé. Nem csupán azért, mert még személyesen ismerhetett több apostolt is, hanem mert kiemelkedik azok közül, akik az apostolok után következő nemzedékben folytatták az Egyház alapjainak építését. Ignác nemcsak oszlop volt az épülő Egyházban, hanem levelei által századokon át, egész a mai időkig megvilágosítja a hívők szívét. Igaz, mindössze hét levele maradt ránk, de ez a csekélynek látszó örökség cáfolhatatlanul bizonyítja Krisztus követése útjának járható voltát.

Ignác az igazi püspök példaképe volt. Benne a jó pásztort lehetett látni, aki Mestere példája szerint életét adta a juhokért. „A püspököt úgy kell tekinteni, mint magát az Urat” – mondja az efezusiaknak írt levelében. Életével és halálával adott példát arra, hogyan kell ennek az igen magas követelménynek eleget tennie egy püspöknek.

A cikk a hirdetés után folytatódik…

otthont banner 1107

Vértanúsága körülményeiből arra következtethetünk, hogy rabszolga származású volt. Szent Péter és Evodiosz után harmadikként volt Antiochia városának püspöke. Antiochia a római birodalom keleti részének és a hellén kultúrának volt a központja, ugyanakkor Jeruzsálem mellett az egyik egyházi centrum is lett. Ebben a városban alakult ugyanis az első pogányokból megtért keresztény közösség. E közösség mellett, tőle meglehetősen elkülönülten, zsidókeresztény közösség is élt a városban. Ez utóbbiak szigorúan ragaszkodtak a mózesi törvény szokásaihoz, a pogányokból megtértek pedig velük szemben már a keresztény szabadság szellemében formálták életüket. Emiatt az antiochiai egyház kormányzása nagyon kényes feladat volt.

Ignác püspöknek egész életében harcolnia kellett a gnosztikusok ellen, akik a Jeruzsálem pusztulása miatt csalódott és kiábrándult zsidók között terjesztették tévtanaikat. Lelkipásztori gondját súlyosbította a Domitianus császár által elrendelt üldözés, amely elvileg a lázadozó zsidók ellen irányult, de alig tett különbséget a zsidók és keresztények között, azzal a megindoklással, hogy a kereszténység nem önálló vallás, hanem csupán egy zsidó szekta.

Domitianus halála után egy kis ideig békesség volt, Traianus császár alatt azonban Asia provinciában ismét üldözni kezdték a keresztényeket. A császár ugyan a bithiniai helytartó, az ifjabb Plinius kérdésére úgy válaszolt, hogy nem kell nyomoztatni a keresztények után, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a feljelentettekkel szemben eljárást kell indítani, s ha valakire rábizonyul a kereszténység és nem hajlandó megtagadni a hitét, azt el kell ítélni.

E császári rendelet értelmében jártak el Antiochiában is a keresztények ellen. A püspököt is elfogták és felelősségre vonták. Mivel az egész városban tisztelték, letartóztatása felháborodást keltett, nemcsak a keresztények, hanem a zsidók és a pogányok, sőt az eretnek gnosztikusok körében is.

Ignácot megbilincselték és katonai őrizet alatt hajón Rómába indították. A halálos ítéletet, mely úgy szólt, hogy vadállatok elé kell vetni, Rómában hajtották végre. Mivel azonban a hajó – számunkra ismeretlen okok miatt – kitérőt tett és érintette az Asia provinciabeli kikötővárosokat, alkalom nyílt arra, hogy a keresztények felkeressék a fogoly püspököt. Szmirnában különösen hosszú ideig vesztegeltek, itt felkereste Ignácot a város püspöke, Polikárp, de járt nála az efezusi, magnésziai és a tralleszi egyház küldöttsége is. E látogatásokra válaszolva Ignác leveleket intézett ezekhez az egyházakhoz. Figyelmüket szeretettel megköszönte, és élt az alkalommal, hogy atyai intelmeket intézzen a hívekhez, mert mint a tartományi főváros püspöke felelősnek érezte magát a többi város híveiért is.

Ugyancsak Szmirnából levelet intézett a római egyházhoz, s ebből láthatjuk, milyen kegyetlenül bántak vele útközben a katonák: „Szíriától Rómáig, szárazon és vízen, éjjel és nappal vadállatokkal küzdők, tíz leopárdhoz (azaz egy katonai osztaghoz) kötözve. A jótékonyságra ezek csak rosszabbakká válnak. Sértegetéseik közepette még inkább tanítvánnyá válók…”.Ebben a levélben Ignác felfedi szívének izzó vágyakozását, amellyel átadja magát a vértanúságnak. Ír egy titokzatos benső hangról, amely az Atyához hívja. Könnyek között kéri a rómaiakat, ne tegyenek semmit a kiszabadításáért, mert: „soha többé nem lesz ilyen lehetőségem arra, hogy Istenhez jussak”. Mert – írja Isten tanúja – „szép dolog eltávozni ebből a világból, eltűnni belőle, és Istenhez menni, hogy benne feltámadjunk”. Egyébként ez a levél az első dokumentum arról, hogy a keleti területek egyik püspöke nyilvánvalóan elismeri a római egyház elsőbbségét.

Troász kikötőjéből Ignác még három levelet írt: a filadelfiai és a szmirnai egyháznak és Polikárp püspöknek.

E hét levélnek ma is igen nagy jelentősége van, mert világosan szemünk elé állítják a püspöki hivatal jelentőségét az Egyházban. Ignác az akkoriban mindenfelé terjedő eretnekségekkel szemben egyetlen menedéket lát: a hívő közösség szoros kapcsolatát a püspökével. Boldognak mondja azt az egyházközséget, amely olyan szoros kapcsolatban áll a püspökével, „mint az Egyház Jézus Krisztussal, és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy az egységben minden összhangban legyen”.

A szmirnai híveknek ezt írta: „Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan ahol Krisztus van, ott van a katolikus Egyház”.

Elsőként beszél a katolikus Egyházról, és a katolikus nála egyetemest jelent, és a püspökkel közösségben lévő egyházra gondol. Nyomatékosan felhívja a figyelmet, hogy ennek a püspökkel való egységnek elsősorban a közös imádságban és az Eucharisztia közös ünneplésében kell megnyilvánulnia. Megerősíti: „Senki ne legyen tévedésben! Aki nincs az oltár kerületén belül, az megfosztja magát Isten kenyerétől. Ha egyik vagy másik imádságnak oly nagy ereje van, mennyivel több a püspök és az egész egyház imája!”.„Arra törekedjetek, hogy Eucharisztiátok egy legyen.

Nagyon jellemző a szent püspökre az alázatosság, amellyel a diákonusokat, akik hűséges segítségei voltak Rómába vivő útján is, „szolgatársak”-nak nevezi.

Mikor végre megérkeztek Rómába, sietve vitték az amfiteátrumba. A tömött színház szeme láttára Ignácot felfalták a vadállatok.

Mikor az ősz püspököt a hosszadalmas és keserves utazás után Traianus császár elé állították, a császár megkérdezte tőle:

– Ignác! Miért térítetted az antiochiaiakat a keresztény hitre, és miért lázítod őket ellenünk?
Ignác erre így válaszolt:
– Milyen szívesen megtérítenélek téged is, hogy elnyerhetnéd az örök birodalmat!
Traianus felszólította:
– Áldozz isteneinknek, és megteszlek első főpapnak a papjaink között!
– Nincs szükségem tőled kapott méltóságra.

Akkor Ignácot az arénába vezették.

Kapcsolódó tartalom

  • A pletykálkodásról

    Vizsgáljuk meg Jézus szavait az evangéliumban. Ő nem fecseg. Az igazság meggyőző szavait mondja. Közvetlenül szembeszáll a farizeusokkal, és Keresztelő Szent János szavát visszhangozva bátran „viperák fajzatának” nevezi őket. Felelősséget vállal mindenért, amit mond. Óvja tanítványait Heródes cselvetéseitől, rókának nevezve a királyt. Amikor megkérdezi a tizenkettőt: „Kinek mondanak engem az emberek?”, őszinte véleményüket kéri. Ezzel…

  • A dél-tiroli Szent Kereszt Apátságot végleg elhagyják az apácák

    Két évvel ezelőtt megjelent egy könyv Elisabeth Mader tollából, A csendes harcos címmel. A könyv Marcellina Pustet apátnőt, a dél-tiroli Säben tizedik apátnőjét mutatta be, és egyik mondatában a bencés apátságot a dél-tiroli identitás egyik legfőbb helyszínének nevezte. Úgy fogalmazott, tragédia lenne, ha a kolostorok egész Európában jelentkező kiüresedése erre a többszörösen szimbolikus helyszínre is…

  • 284. nap: Bűnre vezető alkalom

    Korszak: Makkabeus-felkelés Ima Mennyei Atyánk, magasztalunk és dicsőítünk téged. Köszönjük ezt az ajándékot, hogy elmondod nekünk a történetünket a Makkabeusok könyvében – talán azt a történetünket, amit még nem is ismerünk. Köszönjük azt is, hogy megadod nekünk bölcsességedet, hogy éjjel-nappal elmélkedhessünk törvényeden. Elmélkedhetünk bölcsességeden minden időben és növekedhetünk a bölcsek bölcsességében. Hálát adunk neked és…

  • Életed házát a Krisztussal való személyes barátság sziklájára építsd

    Az embereket propagandájukkal elcsábító összes halálos ideológiával ellentétben a kereszténység az igazság és a szabadság, a szeretet és az élet vallása. Gerhard Müller bíborosnak, a Hittani Kongregáció emeritus prefektusának a „Summorum Pontificum” idei ülése alkalmából a Szent Péter-bazilikában 2024.október 26-án tartott liturgikus ünnepségen elmondott beszéde. Müller bíboros küldöttként vett részt a püspöki szinóduson. XVI. Benedek…

  • Ellentmondások

    Június 26-án, amikor arról adtunk tájékoztatást, hogy az Európai Parlament egy nappal korábban jelentős többséggel megszavazta a Matić-jelentést, cikkünk végén jeleztük, hogy a hétvégén Ferenc pápa fogadja David Sassolit, az Európai Parlament elnökét. Mint emlékezetes, a Matić-jelentés emberi jognak kiáltja ki és az alapvető egészségügyi ellátás részeként ismeri el az abortuszt, egyúttal az orvosok lelkiismereti…

  • 291. nap: Alexander király felemelkedése

    Korszak: Makkabeus-felkelés Ima Mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, és hálát adunk neked. Köszönjük ezt a napot, köszönjük az igét, a te igédet, melyet a szívünkbe és elménkbe ültettél. Segíts, hogy gyümölcsöt teremjen! Jézus nevében kérünk, segíts, hogy az igédet hallgatva és a te szemeddel nézve a világot mi is gyümölcsöt teremjünk! Ámen. Az Atya, a Fiú…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ezt a webhelyet a reCAPTCHA védi, és a Google adatvédelmi irányelvei és szolgáltatási feltételei érvényesek erre a védelemre.