Akiket Isten a tenyerén hordott – Könyvismertető

A keresztényeknek három tőmondatot kellene igazán a magukévá tenniük: tenyerembe írtam a nevedet; öröktől fogva szerettelek; ne félj, veled vagyok! – ha ezt végigelmélkedi az ember, megéli, hogy a Gondviselés a tenyerén tart bennünket. „Megtalálni, amit Isten megálmodott rólam” – saját életprogramját fogalmazta meg így egy idős kedvesnővér.

Mivel egyre kevesebben vannak a radikális Istenkeresők, a szerzetesek körülöttünk, nagyon jelentős dolgot vállalt fel Rózsásné Kubányi Andrea hittanár, amikor 2003-ban elkezdett interjúkat készíteni idős szerzetesnővérekkel. A szerzetesek szétszórattatásának hetvenedik évfordulójára meg is jelenhettek Akiket Isten a tenyerén hordott címmel. Valójában az írónőnek ez már a második kötete, amely a szerzetesi életutakat ismerteti a szétszóratástól napjainkig. Ez a könyv a 2014-ben napvilágot látott Hűséggel a megpróbáltatásokban c. interjúkötet folytatása.

64 történet – 64 élet. Olyan idős szerzetesek életútja, akik átélték az 1948-as államosítást, az 1950-es szétszóratást és olyan – ma is lélekben fiatalabbaké –, akik már az illegalitásban csatlakoztak egy-egy rendhez. Megtudhatjuk, hogyan boldogultak, amikor egyik napról a másikra állás és munka nélkül maradtak. Elmondják, hogyan tudták megszervezni életüket a kommunizmus ideje alatt, amikor klerikális reakciósként bélyegezték meg őket. Beszámolnak arról is, milyen módszerrel tudtak túljárni az őket rendszeresen megfigyelők eszén. Hogyan indították újra a közösségi életet gyakran a semmiből a rendszerváltáskor.

Hamarosan már pótolhatatlan ténykedés az idősek megszólaltatása, hiszen rohamosan fogy a számuk. Saját küldetésüket beteljesítették. Az Istennek adott élet sohasem hiábavaló. A mondat igazságtartalma a halálunk után ragyog fel igazából, az örök élet fényéből vesszük hozzá az erőt.

A 64 szerzetesi életsors egyike Szivák Judit Congregatio Jesu (régebbi nevén Angolkisasszonyok) nővéré. Ő mondta el visszaemlékezésében: A feloszlatás után a Somogy megyei Zicsre hívtak, ahol két rendtársam élt. A főzés mellett elláttam a sekrestyés-harangozói teendőket. Ez egy sváb falu, ahol a lakosság tartott el minket, összeadták az élelmet, abból főztünk magunknak és a papnak. Két évig éltünk ott, de fizetést nem kaptunk.

Judit nővér később kórházi nővérként, orvos asszisztensként dolgozott évtizedeken át. 2017-ben érkezett haza a Teremtőjéhez, 89 éves korában. Szerencsére elmondta ő is élete történetét.

A szerzetes sorsokat olvasva megdöbbentőnek tűnhet, hogy többen már 14-15 évesen tudták, hogy szerzetbe szeretnének lépni, továbbá, hogy az üldöztetés éveiben mindnyájan kitartottak fogadalmaik mellett hitben és hűségben.

A könyvet az Új Város Alapítvány adta ki. Itt rendelhető meg.

Írta: Dr. Sipos Imre atya, Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról nevezett Közösség, Miklósi