Most, amikor pillanatokon belül elérkezik az adventi időszak, a szülők nagy része buzgón nézegeti a boltokban az adventi naptárokat, vagy esetleg az interneten keresgél, és a házhozszállítási időpontokon töpreng. Minden napra valami kis édességgel, csemegével kedveskedünk gyerekeinknek, unokáinknak, jó esetben megtoldjuk a bontogatást egy kis beszélgetéssel, szent Karácsony ünnepére történő felkészítéssel. Mi lenne, ha ez egyszer nem apró csokoládék rejtőznének naptárunkban, hanem olyan finomságok, amelyekkel a lelkünk töltekezik?
Badacsonyiné Solt Éva Adventi Mesés Naptárát szeretnénk olvasóink figyelmébe ajánlani. Huszonnégy napra, huszonnégy okos, kedves történetre bontva úgy meséli el Jézus születésének történetét, hogy az maradéktalan örömet szerez mind az óvodás vagy kisiskolás hallgatóközönségnek (a netán már olvasni tudóknak is), mind a meséket felolvasó, előadó idősebb korosztálynak. Gyakorló nagyszülőként kevés olyan könyvvel találkoztam eddig, amelyik ennyire eltalálta volna célközönségének nyelvezetét. Nem okoskodik, nem tudálékoskodik, nem gügyög, nem használ régies terminológiát, de nem is erőlteti a modernséget. Úgy ad át bibliai ismereteket, annyi szeretettel ülteti el a kicsikbe az evangélium tanítását, hogy sikerül nem csak az elméhez, hanem a szívhez is szólnia. Nem csak tanít, hanem nevel is.
A kisiskolás Bencéhez, aki lényegében csak az újabb ajándékok bezsebelésének lehetőségét látja a Karácsonyban, egy esti lefekvés után látogató érkezik: Misi, az őrangyala, aki még a szárnyait is megmutatja az inge alatt. Mindjárt meg is magyarázza jövetelének célját:
„Azért jelentem meg itt neked, mert látom, hogy nem hiszel már a karácsonyban, s ez nagyon elszomorít. Tudod, amikor Jézus megszületett, a Jóisten nagyon figyelt arra, hogy mindenféle ember láthassa őt már pici babaként. Így történt, hogy jöttek hozzá fiatalok és idősek, szegények és gazdagok, zsidók és nem zsidók egyaránt. Szeretném, ha te nem maradnál ki ebből az élményből. Én nem tudlak odavinni magammal, de elmesélek neked mindent részletesen.”
Így indul, ebből bontakozik tovább a jól ismert történet, amelyet az író fantáziája váratlan és megmosolyogtató elemekkel dúsít. Megtudjuk, hogy a pásztorfiúk mind vittek ajándékot, „ami drága volt a szívüknek. Egyikük egy nagy darab sajtot csomagolt be gyorsan, a másikuk egy szép erszényt vitt magával, Jakab pedig egy faragott botot tett az övébe. Ő faragta az elmúlt napok során, egyre díszesebbre, egyre csinosabbra, mígnem mindenki csodájára járt kézügyességének.” Megismerjük a kisbárányt, aki nagyon örül, hogy a bundáját odaadhatja a kis Jézus takarójába, és lelkesen bólogat Józsefnek, „hát persze, nyírj meg bátran, nem baj, ha majd fázni fogok utána!” És ugye, eddig egyikünk sem hallott még a kis Bonifác egérkéről, aki az istállóban lakik és a betlehemi csillaggal beszélget?
Misi őrangyal magyarázza el Bencének, hogyan jelent meg Gábriel Máriának („Ő az én angyaltársam, nagytudású, bölcs angyal, aki mindig csupa okosat mond”), és mit is közölt vele. „Gábriel elmondta, hogy Mária lesz a kis Jézus anyukája! Ő pedig nem ellenkezett, nem ijedt meg a feladattól, hanem elfogadta azt, ami a Jóisten akarata.” Hasonlóan bájos, a kisgyermekeknek érthető történet beszéli el, hogyan látogatta meg Mária idős nőrokonát, Erzsébetet, hiszen „az anyukák ilyenek, szeretnek egymással beszélgetni a várandósságról, a kisbabákról”.
Az olvasó „megismerheti” a bibliai szereplők előéletét. Megtudjuk, miért indultak útnak a három királyok. A tudós Gáspár nem találta a választ az élet nagy kérdéseire a könyvtekercsekben. A szórakozásokat kedvelő Menyhért egy átmulatott éjszakán elvesztett fogadás miatt kénytelen elindulni a csillag irányában. A tizenkét gyermekes Boldizsárt pedig a kíváncsiság hajtja, és legkisebb, legkedvesebb leánykájának ajándékot ígér a hosszú útról. És találkozunk a jólelkű, súlyosan beteg Zsákkal, aki megmutatja Józsefnek és Máriának, hol találhatnak szállást Betlehemben, másnapra meggyógyul, majd később ő lesz az irgalmas szamaritánus.
„Ki gondolná, hogy ezeknek az ezeréves, régi történeteknek köze van a valósághoz?”
– teszi fel a kérdést a szerző az egyik történetben. Bizony van köze. Bence jelleme, viselkedése is változik, ahogyan követi Jézus történetét. Apránként rájön, hogy amit hall, az az ő élete körülményeire is alkalmazható. Amikor megvédi szemüveges kis osztálytársát az erős nagyfiútól, vagy amikor megosztja csokis süteményét a süti nélkül szomorkodó osztálytársával, akkor ő is megérzi,
„hogy milyen jó, ha tudjuk, mi a helyes iránya az életünknek”.
Karácsony estére Bence már teljes kis szívéből megvallja hitét, és Misi angyal megnyugodva hagyja magára. Ezentúl csak láthatatlan formában áll majd mellette. Mint ahogyan mindannyiunk mellett ott áll őrangyalunk, és velünk mosolyog, amíg Jézus Krisztus születésének történetével ismertetjük meg gyermekeinket, unokáinkat.
A könyv itt vásárolható meg.
