A világi katolikus Lobdine Chisim, a „hivatások gondozója”

A Hivatások Világnapján az EWTN News egy bangladesi világi katolikus nőről emlékezett meg, aki csendben felnevelt egy egész pap- és apácagenerációt és akit ezért  a „hivatások gondozójaként” emlegetnek egy olyan helyen, ahol a katolikusok kisebbségben vannak.

Egy olyan országban, ahol a katolikus hivatások gyakran szerény vidéki közösségekből jönnek, a világi katolikusok csendes befolyása döntő lehet. Lobdine Chisim, a bangladesi Mymensingh egyházmegyében található Mariamnagar plébánián élő világi tanító és katekéta évtizedek óta ilyen hatással van a környezetére – személyes áldozatvállalással, hűséges kíséréssel és anyai gondoskodással segíti formálni papok és szerzetesnővérek egész generációját.

A 65 éves Chisim 2025-ben kapta meg a „Pro Ecclesia et Pontifice” pápai kitüntetést az egyházért végzett élethosszig tartó szolgálatáért. A kitüntetés egy olyan hivatást ismert el, amelyet nem fogadalmakban vagy felszentelésben élt meg, hanem a katolikusok megszentelt élet iránti elkötelezettségének kitartó támogatásában valósított meg.

Az amerikai Szent Kereszt Kongregáció misszionáriusai által 1937-ben alapított Mariamnagar plébánia az évek során legalább nyolc papot és hét szerzetesnőt nevelt ki. A plébánia papjai és hívei szerint Chisim, közvetve vagy közvetlenül, de szinte mindegyik hivatásban szerepet játszott.

Az egyházközség tagjaként Chisim a helyi katolikus iskolában tanít és hitoktatóként is szolgál. Az egyházi tanítás iránti hűségéről és szilárd erkölcsi iránymutatásáról ismert nő régóta kíséri a papságot vagy a szerzetesi életet fontolgató fiatalokat, gyakran olyan szerepeket is fölvállalva, amelyeket általában a szülők vagy a hivatalos papnevelő személyek töltenek be.

Bár hivatalosan soha nem dolgozott szemináriumban vagy képzőintézményben, Chisim csendben cselekedett, és a helyi papság által „hivatások gondozójának” nevezett emberré vált, aki bevezette a fiúkat és lányokat a szemináriumokba és szerzetesrendekbe, segítette őket a képzésben, és anyagilag is támogatta őket, amikor a szegénység a hivatásuk kisiklatásával fenyegetett.

Chisim, az egygyermekes édesanya, személyesen finanszírozta öccse – ma Joseph Chisim atya – szemináriumi tanulmányait. Családján kívül figyelemmel kísérte a szeminaristák és a jelöltek előmenetelét is, levelekkel, látogatásokkal és telefonhívásokkal tartotta velük a kapcsolatot, különösen kétségek vagy válságok idején.

Sanchaya Ignatius Chisim atya (nem rokona Lobdine Chisimnek), a tangaili Jalchatra település Szent Pál Kisszemináriumának rektora a világi nő befolyását döntőnek tartja a saját hivatásának megtalálásában. Az EWTN Newsnak nyilatkozva elmondta, hogy a nő már akkor inspirálta, amikor iskolai évei alatt hittant tanított neki.

„Bátorított, hogy lépjek be a szemináriumba, és a belépésem után is folyamatosan támogatott” – mondta. „Tanácsot és útmutatást adott nekem, és sokszor anyagilag is segített, amíg szeminarista voltam.”

Chisim atya emlékszik, hogy a szemináriumi vakációik idején is folyamatosan figyelemmel kísérte. „Anyaként védett, és figyelmeztetett a kísértésekre. Fontos szerepet játszott abban, hogy pap lettem és hálás vagyok neki.”

A Mariamnagar egyházközség szerzetesnői hasonló tanúságot tesznek.

Mary Hima nővér, a Mária, az Apostolok Királynője társulat tagja, aki jelenleg a dakkai Szent Lőrinc Iskola igazgatónője, elmondta, hogy gyerekkorában a hittanórán találkozott először Chisimmel.

„Már akkor is arra inspirált minket, hogy nővérek legyünk” – mondta Hima az EWTN Newsnak. „Amikor később beléptem a képzőházba, nagyon boldog volt, és továbbra is motivált, mondván, hogy nővérként nagyon jól tudok majd szolgálni.”

Hima elmondta, hogy Chisim támogatása nem ért véget az első fogadalomtétel után. Szerzetesi életének egy nehéz időszakában, amikor úgy érezte, hogy nem tud bizalommal fordulni a közösségéhez és a családjához, Chisimhez fordult útmutatásért.

„Őszinte tanácsot és útmutatást adott nekem, ami segített abban, hogy megerősödve folytassam a szerzetesi életemet” – mondta Hima, hozzátéve, hogy ezért a mai napig igen hálás.

Az egyéni hivatás megtalálásokon túl Chisim falujában is mélyen tisztelt személy lett. Rendszeresen vezeti az esti imákat, és arról ismert, hogy papokat, nővéreket és világiakat buzdít a hűséges és erkölcsös életre.

Az EWTN Newsnak nyilatkozva Chisim azt mondta, hogy motivációja az egyház életével kapcsolatos egyszerű meggyőződésből fakad.

„A papok és a nővérek csodálatos szolgálatot adnak. Életben tartják az egyházat” – mondta. „Ezért van szükségünk olyan sokra belőlük.”

Elmagyarázta, hogy csak azoknak kínál anyagi segítséget, akik vallási hivatást követnek, házassághoz nem. „Sok család él a szegénységi küszöb alatt” – mondta. „Néhány fiú és lány azért veszti el a lelkesedését, mert nem engedhetik meg maguknak a tankönyveket, a vizsgadíjakat vagy az iskolai költségeket. Amennyire csak tudok, segítek nekik.”

Bár nem tartja magát gazdagnak, Chisim azt mondja, hogy békét talál a hivatások támogatásában. „Kevesebbet költök világi dolgokra, hogy nekik segíthessek.” – mondta.

Nemrégiben felkérést kapott, hogy az egyházmegye munkájában is segítsen. Felidézte, hogy Ponen Paul Kubi, a Keresztes Kongregáció tagja (CSC), mymensinghi püspök arra kérte, hogy adjon tanácsot a szentelésük előtt bizonytalansággal küzdő szeminaristáknak.

„Beszélgetek velük, és arra biztatom őket, hogy térjenek vissza a szemináriumba” – mondta. „Sokan folytatták ezt az utat, és most csodálatosan szolgálják az Egyházat.”

Azok számára, akik ismerik őt, Chisim élete bizonyság a laikusok tanúságtételének gyakran láthatatlan erejéről – a hűség hivatásáról, amely csendben és kitartóan segít fenntartani az egyházat Bangladesben.

Fordította: Tüskés Tünde
Forrás: EWTN News