A vakáció kimerítő számunkra, mert nem tudjuk, hogyan kell pihenni – a pápa megmondja, mit tegyünk

A vasárnap nem azért van, hogy a többi napot kitöröljük az emlékezetünkből, hanem azért, hogy emlékezzünk rájuk… és megbékéljünk az életünkkel. Nem érezzük elég pihentetőnek a vakációt, mert nem tudjuk, mi az igazi pihenés, vagy hogy mire jó. Ferenc pápa ezt a gondolatot osztotta meg a tízparancsolatról szóló elmélkedésében az általános audiencián még 2018 szeptemberében.

A harmadik parancsolattal kapcsolatban– „Az Úr napját szenteld meg!” – a pápa megjegyezte, hogy ez a parancs könnyen betarthatónak tűnik, ez mégis félreértés. Valóban pihenni nem egyszerű dolog, mert létezik helytelen és helyes pihenés. Hogyan lehet ezeket megkülönböztetni?

Helytelen pihenés

A Szentatya arról beszélt, a kultúránk mennyire szomjazik a vakációra, és arról, hogy a szórakoztatóipar mennyire virágzik az élvezet és a jó időtöltés ígéretével.

„Manapság az élet elsődleges értelmezése szerint nem a tevékenység és az elkötelezettség áll a középpontban, hanem az elmenekülés”

– állította. „A szórakozásért és a kielégülésért keresünk pénzt. Az a sikeres ember a példakép, aki az élvezetek szélsőséges és változatos lehetőségeit engedheti meg magának.”

Viszont a pápa szerint ez a hozzáállás nem nyújt élvezetet, valójában éppen az ellenkezőjét érjük el vele. Ahelyett, hogy pihenésre találnánk az élvezetben, „elidegenedésben és a valóságtól való elmenekülésben van részünk”.

„Az ember sohasem lazított annyit, mint manapság, viszont sohasem tapasztalt meg olyan ürességet, mint manapság”

– állította Ferenc pápa.

Erre a rejtélyre éppen a harmadik parancsolat ad választ – mondta.

A pihenés oka

„Az Úr nevében való pihenésnek pontos indítéka van: ’Mert az Úr hat nap alatt megteremtette az eget és a Földet, a tengert és mindazt, ami benne él, de a hetedik napon megpihent. Ezért az Úr megáldotta a szombatot, és megszentelte. {…} ’Isten látta, hogy nagyon jó mindaz, amit alkotott.’”

Így a pihenés napja erről szól:

„Isten örömét lelte abban, amit teremtett. Ez a szemlélődés és az áldás napja,”

mondta a pápa.

Isten parancsa szerint a pihenés „a szemlélődés és a dicsőítés ideje, nem a menekülésé. Annak az ideje, hogy az igazságot szemléljük, és kijelentsük: Milyen gyönyörű az élet!”

„A valóságtól való menekülést kereső pihenéssel szemben a tízparancsolat a pihenésre a valóság megszenteléseként tekint.”

Ezért a keresztények számára a pihenőnap csúcspontja az eucharisztia, amely hálaadást jelent: „Ez az a nap, amikor így szólunk Istenhez: Köszönöm neked, Uram, az életet, a kegyelmedet, minden ajándékodat. A vasárnap nem arra való, hogy kitöröljük a többi napot az emlékezetünkből, hanem éppen, hogy emlékezzünk rájuk, megszenteljük, és megbékéljünk az életünkkel.”

„A vasárnap az életünkkel való megbékélés napja, miközben ezt valljuk: Az élet értékes; nem könnyű, olykor fájdalmas, de értékes”

– folytatta.

A jó nem erőlteti ránk magát

A pápa arra biztat, hogy a figyelmünket ne a boldogtalanságra fordítsuk, ne találjunk mindig okot az elégedetlenségre.

„A jó szeretetteljes, és sohasem erőlteti ránk magát. Ezt választani kell – mondta, – amint a békét sem lehet erőltetni, és nem lehet véletlenül rátalálni.”

„Az embernek el kell távolodnia a szíve keserűségeitől, békét kötve mindazzal, amitől menekül. Muszáj megbékélnie saját magával, a saját életével, azokkal a tényekkel, amelyeket nem fogad el, a saját létezésének nehéz pontjaival. {…} Valójában, az igazi béke nem azt jelenti, hogy megváltoztatjuk az életünket, hanem azt, hogy elfogadjuk, és kihozzuk belőle a lehető legjobbat” – mondta.

„Mikor lesz szép az élet?” – kérdezte Ferenc pápa. „Amikor helyesen kezdesz gondolkodni róla, bármilyen is az életutad. Amikor a kételkedés utat tör: ha minden kegyelem, és ha a szent gondolat lebontja az elégedetlenség belső falát és elhozza a hiteles pihenést.

„Az élet akkor lesz szép, amikor a szívünk megnyílik a Gondviselés előtt, és felfedezi, hogy igaz a zsoltár szava: „Lelkem egyedül Istenben lel nyugalmat”. Gyönyörű ez a zsoltár-idézet: „Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön”. (Zsolt 62,2)

Fordította: Demény Anna
Forrás: Aleteia