A tanácstalan baloldaliak semmit sem értenek a kereszténységből, és ez meg is látszik

A média szeretné veszélyesnek és radikálisnak lefesteni a keresztény hitet, amelyet a keresztények túlnyomó többsége 2000 éve követ. “Keresztény nacionalizmusként” aposztrofálják, és nem nevezik egyszerűen kereszténységnek.

Nyugaton a kereszténység utáni korszak egyik jellemzője az, hogy a hétköznapi keresztény emberek szokásos keresztény nézeteit a lakosság egyre növekvő része szinte egyáltalán nem ismeri. Nem kellene újnak lennie senki számára, hogy a közéleti pozíciókat betöltő keresztények nézetei olyan azonosak azokkal a nézetekkel, amelyeket gyakorlatilag minden keresztény évezredek óta vall, mégis úgy tűnik, sokan megdöbbenéssel fogadják ezeket a megnyilatkozásokat. Ennek oka pedig a sajtó és mindazon, egymást követő nemzedékek óriási méretű tudatlansága, amelyeket az elhanyagolt és eltorzult állami iskolarendszer teljesen elvágott civilizációs örökségüktől. Ennek a tudatlanságnak a méreteit nehéz túlbecsülni. Az ezredforduló környékén született brit fiatalok 39 százaléka például nem tudta, hogy a karácsonyi történetben a kisded – Jézus. 37 százalékuk csak értetlenül nézett Mária és József neve hallatára, és 6%-uk úgy vélekedett, hogy a Mikulásnak is van valami köze a születéshez. A COVID világjárvány idején Kaliforniától kezdve Kanadán át egészen Hollandiáig a politikusok és maga a közvélemény is őszintén felháborodott azon, hogy a keresztények úgy gondolják, hogy az istentisztelet fontosabb, mint a színházak vagy a sportesemények. A nyugatiaknak csak kis töredéke jár templomba, a legtöbben nem olvasták a Bibliát, és csaknem mindenki számára teljességgel idegen az a terminológia, amely a vallásosak számára természetesen használt „második” nyelv – írja a kanadai convivium.ca oldal az Amikor a hívők láthatatlanok lesznek c. cikkben.

Az amerikaiaknak csak 16%-a olvassa naponta a Bibliát (ez a szám évről évre meredeken csökken). Tíz évvel ezelőtt a kanadaiaknak csak 14%-a vette kézbe havonta egyszer a Bibliát, ez a szám azóta 11%-ra apadt (és azt gyanítom, hogy a valóságban még sokkal alacsonyabb). Ebből következően a sajtó folyamatosan figyelmeztet bennünket, hogy a keresztény dolgokban hívő keresztények botrányosak, veszélyesek, és valamilyen ijesztő új irányvonalat jeleznek. Hogy egy közelmúltbeli példát említsek: az egész média kollektíven kiakadt azon a „híren”, hogy Mike Johnson, az amerikai képviselőház elnöke és családja egy Covenant Eyes elnevezésű „elszámoltathatósági szoftvert” használ, amelyről a baloldali média nyilvánvalóan még soha nem hallott (ami egyáltalán nem meglepő). (A szoftver mindkét irányban jelzést küld egy megadott „elszámoltató partnernek”, ha a másik fél a számítógépén, telefonján vagy más eszközén valamilyen általuk meghatározott, nem elfogadott tartalmat néz. Azóta más hírek is jöttek. A Guardian beszámolt Mike Johnsonnak egy megjegyzéséről, amelyet a Fox Newsnak tett. Eszerint, ha a hírcsatorna meg akarja tudni, miben is hisz ő, “menjen, vegye le a polcról a Bibliát, és olvassa el – ez az én világnézetem”.

Mindez 1980-ban gyakorlatilag senki számára nem lett volna meglepő Amerikában – sőt talán még később sem. (A Lewinsky-botrány idején Bill Clinton is elég sokat lengette a Bibliát.) A média számára viszont vezető hírnek, breaking újdonságnak számít, hogy egy bibliahívő keresztény hisz a Bibliában.

De ez még nem minden. Nagy amerikai hírcsatornák jelentik be, hogy egy “eddig ismeretlen videófelvétel” arról árulkodik, hogy Johnson még egyéb keresztény nézeteket is vall. A World Prayer Network egyik adásában Johnson egy lelkésszel beszélgetett, és ennek során megjegyezte, hogy Amerika elfordult Istentől (ami, noha a sajtó hite szerint jó dolog, tagadhatatlanul igaz). “Csak az a kérdés – mondta Johnson –, hogy Isten akarata szerint a kollektív bűneink miatt nemzetünk számára már most üt az ítélet órája, vagy ad az Úr nekünk még egy esélyt, hogy helyreállítsuk az alapokat és visszatérjünk Hozzá.” Johnson azt is megjegyezte, hogy “a kultúra olyan sötét és züllött, hogy szinte menthetetlennek tűnik”, és rámutatott az LMBT mozgalom fiatalokra gyakorolt hatására és a templomlátogatás folytatódó megroppanására.

Egy sereg kommentátor és tudós szerint mindez nyilvánvaló bizonyíték arra, hogy Mike Johnson egy “keresztény nacionalista”, aki a kormányzati hatalom átvételére törekszik. A valóság az, hogy Johnson megjegyzései – amelyek teljesen elfogadottak egy hagyományos keresztény számára – éppen csak azt bizonyítják, hogy ő pontosan az, ami: keresztény. Akárki, aki a Bibliában hisz, hiszi azt is, hogy a bűnökért Isten megbünteti a nemzeteket, és maga a Biblia nagyon világosan meghatározza a bűnt. Kérdezzünk csak meg egy Bibliában hívő lelkipásztort, hogy hisz-e abban, hogy a posztkeresztény nemzetek büntetést kapnak nemzetük bűneiért, és igenlő választ fogunk kapni. Tényleg agresszívan tájékozatlannak kell lennie az embernek az Egyesült Államok és általában a Nyugat keresztény történelméről ahhoz, hogy kiakadjon Johnson megjegyzésein.

A mainstream sajtó tudatlansága a Bibliával és általában a kereszténységgel kapcsolatban ennek a kérdésnek az egyik oldala. A másik aspektus viszont, ahogyan erre a minap Micah Meadowcroft hívta fel a figyelmet a The American Conservative-ban, az a tény, hogy a média veszélyesnek és radikálisnak szeretné lefesteni az ősi keresztény hitet, amelyet a keresztények túlnyomó többsége 2000 év óta vall – “keresztény nacionalizmusnak”, nem pedig egyszerűen kereszténységnek beállítva azt. A cikk szerint ezt a terminust az amerikai keresztények marginalizálására és manipulálására használják fel, és ha még a „fehér” szót is elé helyezik, gyűjtőfogalom lesz minden olyan rossz ember számára, akik nem állnak be a haladás zászlaja alá. A fogalomban a szélsőségesség vádja is benne van, azzal a világos céllal, hogy a konzervatív kereszténységet elfogadhatatlanná tegyék a közéletben.

Ebből következően Mike Johnson keresztény volta nem egyszerűen csupán egy érdekes tény, amely megmagyarázza világnézetét, hanem Johnson igenis egy veszélyes hitrendszer veszélyes képviselője, aki Amerika elpusztítására törekszik. Az ilyen történetek mérgező módon elegyítik a tudatlanságot és a rosszindulatot. Még sok ilyenre számíthatunk.

Írta: Jonathon Van Maren
Fordította és bővítette: Solymosi Judit
Forrás: LifeSiteNews