A Szűzanya tekintete a lelki élet tükrében – Lelki élet a Szűzanyával
A nyolcadik rész középpontjában a Szűzanya arcának, tekintetének jelentősége áll a keresztény lelki életben. Hajlák Attila-István atya egy megható történettel indít, amelyben egy óvodás kisgyermek sírását az okozza, hogy elfelejtette édesanyja arcát. E történet kapcsán az atya arra hívja fel a figyelmet, hogy a Máriás lelkiség egyik kulcsa, hogy „merjünk a Szűzanya arcába nézni”, azaz keressük a vele való személyes kapcsolatot.
A különböző kultúrák Szűzanya-ábrázolásai – legyen szó Medjugorjéról, Csíksomlyóról vagy a názáreti bazilika mozaikjairól – mind arra utalnak, hogy az emberek saját életükhöz és világukhoz közelítve próbálnak kapcsolódni az égi Édesanyához. Bár az ábrázolások eltérőek, a lényeg mindig ugyanaz marad: a Szűzanya mindenki számára jelen akar lenni, anyai szeretetével és közelségével.
A rész végén az atya arra buzdít, hogy ne hagyjuk, hogy a Szűzanya arca elhomályosuljon előttünk – mert aki elfelejti az édesanyja arcát, az lelki értelemben is elszegényedik. A Szűzanya tekintete a szeretet, az elfogadás és az isteni jelenlét tükre, amelyre újra és újra érdemes rátekintenünk.
A cikk a hirdetés után folytatódik…
