A szerzetesek imája „az a láthatatlan erő, amely a missziót segíti”, emlékeztetett Ferenc pápa
A szerzetesek és szerzetesnővérek “azok a férfiak és nők, akik lemondanak önmagukról és lemondanak a világról, hogy kövessék Krisztust a szegénység, a tisztaság és az engedelmesség útján, és közbenjárnak mindenkiért”, emlékeztetett Ferenc pápa április 26-án az általános audiencián.
„A nagy evangelizálók azok, akik másokért imádkoznak”, fejtette ki Ferenc pápa az április 26-i általános audiencián, amelyet a Szent Péter téren tartott több ezer hívő előtt. Róma püspöke folytatta „az apostoli buzgóságról tanúságot tevőkről” szóló katekézis-sorozatát, és a szemlélődő élet két alakját emelte ki: a francia Lisieux-i Szent Terézt és az örmény Nareki (Naregi) Szent Gergelyt, akit 2015-ben egyházdoktorrá avatott. A láthatóan fáradt és nehezen lélegző, 86 éves argentin pápa lerövidítette katekézisének egy részét, de mégis felállt, hogy megáldja a tömeget.
Ebben a rövid beszédben Ferenc pápa kiemelte a szerzetesek és szerzetesnők elkötelezettségét. Ők azok a „testvéreink, nők és férfiak, akik lemondanak saját magukról és a világról, hogy kövessék Jézust a szegénység, tisztaság és engedelmesség útján, és mindenkiért közbenjárjanak, imádkozzanak”.
Ferenc pápa elismerte, hogy egyes keresztények nem értik meg jól a szemlélődő életet. „Feltehetjük magunknak a kérdést, hogyan segíthetik a kolostorban élők az evangélium hirdetését? Nem tennék-e jobban, ha energiájukat a küldetés szolgálatára fordítanák?”, kérdezte.
Mégis, „a szerzetesek az örömhír dobogó szívei: imájuk az oxigén Krisztus testének minden tagja számára, az a láthatatlan erő, amely fenntartja a missziót”, magyarázta Ferenc pápa, kiemelve Lisieux-i Szent Terézt, a missziók védőszentjét. „Az én hivatásom, küldetésem a szeretet” – írta a normandiai apáca írásaiban, amelyben kifejtette, hogy „egyedül a szeretet készteti cselekvésre az egyház tagjait”. Ezáltal, „amikor a szemlélődő szerzetesek és szerzetesnők csendben az egész egyházért imádkoznak, ez a szeretet nyilvánul meg”, magyarázta Ferenc pápa.
A közbenjáró ima központi helye
A pápa másik példaként Nareki Szent Gergely örmény szerzetest említette. Ez az 1000 körül élt egyháztanító „hátrahagyott egy imádságos könyvet, amelyben az örmény népnek, a kereszténységet elsőként felvevő népnek a hite fejeződik ki. Ez a nép, a annyit szenvedett a történelem folyamán, mégis hű maradt Krisztus keresztjéhez”, hangsúlyozta, miközben a Szentszéket néha azzal vádolják, hogy hallgat azokról a cselekményekről, amelyeket Azerbajdzsán követ el az örmény lakossággal szemben Hegyi Karabahban.
Nareki Szent Gergely annak szentelte életét, hogy megvizsgálja „az emberi lélek mélységeit”, és közbenjáró imával, Krisztust követve „szolidaritást vállaljon minden ember sorsával”. „Ősatyánktól kezdve nemzedéke fogytáig, magamra vállaltam az összes adósságokat», írta a Siralmak könyve c. művében (magyarul A bánat könyve címmel jelent meg – a szerk.)
A pápa emlékeztetett, hogy Isten népének, az „igazi erőnek”, amely előreviszi az Egyházat, szüksége van a közbenjáró imára. Ezért kérik gyakran a keresztények a szerzeteseket, hogy imádkozzanak értük, magyarázta Ferenc pápa. „A közbenjárás és a napi munka hidat jelent minden ember és minden bűn felé”, emelte ki a Szentatya.
Fordította: Hegedüs Katalin
Forrás: Aleteia
