„A szenvedéssel szembeni hallgatás a lelkiismeret elárulása”

Néhány nappal ezelőtt, július 22-én,  Pierbattista Pizzaballa bíboros, Jeruzsálem latin pátriárkája és III. Theofilosz, Jeruzsálem görög-ortodox pátriárkája sajtótájékoztatót tartott Jeruzsálemben, ahol beszámoltak Gázában tett látogatásukról. Mint korábban megírtuk, július 17-én Gáza egyetlen katolikus templomát izraeli támadás érte, hárman meghaltak, s közel egy tucat ember megsebesült. A két egyházi vezető sajtótájékoztatója után nem sokkal olyan esemény történt, amelyre talán kevesen számítottak.

Kedden a két pátriárka közös felhívással fordult a világ vezetőihez, amelyben többek között a háború befejezésére, a foglyok szabadon bocsátására szólítottak fel. Felidézték XIV. Leó pápa vasárnap mondott szavait: Szent Péter utóda az Úrangyala elmondása után megemlékezett a gázai templom elleni támadás áldozatairól, a humanitárius jog, a civilek védelmére vonatkozó előírások tiszteletben tartását sürgette, elítélte a kollektív büntetést, valamint a megszállt területek lakosságának kitelepítését, s a „háború barbárságának” a befejezésére szólított föl.

A keddi sajtótájékoztatón tett angol nyelvű nyilatkozatában mondta a görög-ortodox pátriárka:

„A nemzetközi közösségnek mondjuk: a szenvedéssel szembeni hallgatás a lelkiismeret elárulása.”

A két pátriárka nem hallgat. XIV. Leó, aki „barbarizmus”-ról beszélt, szintén nem hallgat. A világ számos vezetője szólalt meg a tragikus gázai helyzet miatt: néhány órával ezelőtt az angol miniszterelnök azzal kezdte az izraeli háborús politikát elítélő nyilatkozatát, hogy

„a szenvedés és az éhezés Gázában elmondhatatlan és védhetetlen”.

Egy nappal ezelőtt váratlan hír jelent meg a Vatican News oldalán. Matteo Zuppi bíboros, Bologna érseke, s Daniele De Paz, a bolognai zsidó közösség elnöke kedden közös nyilatkozatban emelte föl szavát a gázai háború ellen. A közös nyilatkozat egyik legfontosabb mondata:

„Semmilyen ok nem igazolhatja az ártatlanok lemészárlását. Túl sok gyermek halt meg.”

Tudjuk, a Gázai övezetben sok tízezer embert ölt meg az izraeli hadsereg, köztük – jelenlegi becslések szerint – közel 16 ezer gyermeket. A közös nyilatkozat egyebek mellett kitér a túszok szabadon engedésére, az Izrael által blokkolt humanitárius folyosók megnyitására, a földek illegális elfoglalására (ez egyértelmű célzás a megszállt Ciszjordániára, amelynek bekebelezését sokan szorgalmazzák Izraelben, sőt a Kneszet épp minap fogadott el – nagy többséggel – egy ezzel kapcsolatos határozatot).

A közös nyilatkozatban a felek elítélték az antiszemitizmust, az iszlamofóbiát és a keresztényellenességet is.

Világszerte számos ismert zsidó személyiség – a Soá több túlélője, sok izraeli történész és ellenzéki izraeli politikus, újságíró stb. – szólalt fel eddig is a Gázai övezetet sújtó izraeli akciók miatt. De a diaszpórában élő közösség vezetője tudomásom szerint eleddig nem (megjegyzem: idehaza sem). A bolognai zsidó közösség vezetője az első, aki nem egyedül, hanem a katolikus egyház egyik főpapjával együtt állt ki a béke mellett, az izraeli hadsereg által elkövetett mészárlásokat elítélve.

Miért fontos ez? Rendszeresen olvasom az angol nyelvű katolikus hírportálok cikkeit, így a Palesztinával kapcsolatos írásokat is. Figyelem a hozzászólásokat, s örömmel látom, hogy nem a „zsidó” szót használják, hanem vagy a „cionista”, vagy az „izraeli” szót. Idehaza is változóban a helyzet, legtöbb esetben pontosabban fogalmaznak a hozzászólók. Mert – ezt lényeges hangsúlyozni – Izrael nem azonos a zsidósággal. Izrael politikájának az elítélése/kritikája nem antiszemitizmus. Ezt ma sajnos sokan elfelejtik.

S végül egy „kényes” kérdés. Honlapunk napi politikával nem foglalkozik, nem ez a küldetése. Amiről most írok: morális kérdés.

„Az igazság szabaddá tesz titeket”

– olvassuk János evangéliumában Jézus szavait. Ezeket a szavakat tartom szem előtt, amikor tényekről írok.

Világszerte egyre több világi és vallási vezető emeli fel hangját a gázai helyzet miatt. Vezető izraeli történészek – Omer Bartov, Avi Shlaim, Ilan Pappé stb. – egyenesen népirtásról beszélnek. Hazánkban csönd van. Amikor Ciszjordániában keresztény palesztin közösséget támadtak meg illegális zsidó telepesek (a Taybeh elleni támadásról nemrég írtunk) – a hazai kormány illetékesei hallgattak. Amikor az egyetlen gázai katolikus templomot érte halálos támadás – a hazai kormány illetékesei hallgattak. Az ENSZ-ben több alkalommal is terítékre került a gázai tűzszünetre vonatkozó határozati javaslat. A magyar kormány képviselője soha nem szavazta meg egyik javaslatot sem. Legutóbb június 12-én tárgyalta az ENSZ közgyűlése azt a határozati javaslatot, amely azonnali, feltétel nélküli és állandó tűzszünetet követel Gázában, az összes túsz szabadon bocsátását és a humanitárius segélyek újraindítását az éhínség megfékezése érdekében. A tagállamok elsöprő többsége a javaslatra voksolt, mindössze 12 állam szavazott ellene: Argentína, Fidzsi-szigetek, Izrael, Magyarország, Mikronézia, Nauru, Paraguay, Palau, Pápua Uj-Guinea, Tonga, Tuvalu, USA. A nemmel szavazók (köztük hazánk) nem békét akarnak, ez a szomorú tény nyugodtan kimondható. Bárcsak foganatja lenne annak, amit az olasz bíboros és a bolognai zsidó vezető a világ vezetőinek üzent a közös nyilatkozatban:

„Legyenek bátrak és egyértelműek, nyissanak teret a találkozásnak, támogassanak a békéhez vezető minden merész utat.”

Bárcsak megértésre találna az a híres jézusi mondat (Mt 5,9), amelyet Jeruzsálem görög-ortodox pátriárkája idézett az említett sajtótájékoztatón:

„Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.”