Egy szokatlan, aláírás nélküli vatikáni nyilatkozat arról beszél, hogy “tisztázni kell”, hogy a szinódus nem kötelezheti a püspököket vagy a híveket arra, hogy “újfajta módon közelítsék meg a tanítást és az erkölcsöt”.
Miközben az elmúlt hetekben a Katolikus Egyházban több reformjavaslat váltott ki vitát Németországban, a Szentszék arra figyelmeztet, hogy ezek “sebet ejthetnek az egyházi közösségen, és veszélyt jelentenek az Egyház egységére nézve” – fogalmaz a 2022. július 21-én kiadott rövid nyilatkozat.
Februárban a németországi Szinódusi Út közgyűlésének résztvevői elsöprő többséggel támogatták a nők pappá szentelését, a papok házasságát és a homoszexualitás új doktrinális megközelítését. Azóta újabb nyilatkozatok is megjelentek, amelyek között szerepel az abortusz elfogadása is.
Németországban jelenleg a katolikusok két egyidejű szinódusi folyamatot élnek át: a 2019-ben az abúzusok okozta válság és a szekularizáció okán indított németországi, nemzeti Szinódusi Utat, és – hasonlóan a világ többi részéhez – az egyetemes egyházban a Szinodalitásról 2021-ben indított szinodális utat.
Mindkét spirituális és közösségi folyamatnak az a célja, hogy az Egyház jövőjéről gondolkodjon.
A Szentszék szokatlan formájú közleményét nem a pápa vagy egy konkrét dikasztérium írta alá. A pápa azonban a közelmúltban megrótta a németországi egyházat, amikor azt mondta, hogy “Németországban létezik egy nagyon jó evangélikus egyház ” és “Nincs szükségünk egy másikra”.
Most, ennél formálisabban, a nyilatkozat a németországi Szinódus résztvevői által kifejezett egyes reformista impulzusok határozott elutasítását jelzi.
A nyilatkozatról
“Isten népe szabadságának és a püspöki szolgálat gyakorlásának védelme céljából szükségesnek látszik tisztázni, hogy a németországi “Szinódusi Útnak” nincs jogosultsága arra, hogy a püspököket és a híveket új irányítási formák és a tanítás és az erkölcs terén új megközelítések elfogadására kötelezze. Nem lenne jogszerű az egyetemes egyház szintjén való megegyezés előtt az egyházmegyékben új hivatalos struktúrákat vagy tanokat kezdeményezni, amelyek sebet ejtenének az egyházi közösségen és veszélyeztetnék az egyház egységét.”
A nyilatkozat a továbbiakban Ferenc pápa szavait idézi, amelyeket Isten németországi vándorló népéhez szóló levelében írt: “Az egyetemes Egyház a részegyházakban és a részegyházakból él, épp úgy, mint ahogyan a részegyházak is az egyetemes egyházban és az egyetemes egyházból élnek és virágoznak. Ha elszakadnak az egész egyházi testtől, akkor meggyengülnek, megrothadnak és elpusztulnak. Ezért szükséges mindig biztosítani a közösséget az Egyház egész testével”.
“Ezért reméljük – zárul a nyilatkozat -, hogy a németországi részegyházakban megfogalmazott javaslatok a kölcsönös gazdagodás érdekében konvergálnak majd az egyetemes egyház által követett szinodális úttal, azért, hogy tanúságot tegyenek arról az egységről, amellyel az egyház teste kinyilvánítja Krisztushoz, az Úrhoz való hűségét”.
Milyen veszélyek fenyegetik az egységet?
A szöveg nem pontosítja, hogy mi fenyegeti az egységet a progresszív német álláspontokban, amelyeket már három éve védelmeznek hivatalosan a legmagasabb szinten.
Mindazonáltal az elmúlt napokban több, különösen radikális álláspontot is kifejtettek németországi egyházi vezetők, különösen a Német Katolikusok Központi Bizottságán (ZdK) belül. Ez a szervezet vezető szerepet játszik a Szinódusi Út folyamatában.
Így például Marc Frings, a ZdK egyik vezető tagja a homoszexualitás “újraértékelésére” szólított fel az amerikai LMBTQ katolikus Outreach blognak írt hozzászólásában. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a dogmának sürgősen el kell ismernie, hogy ” Isten minden emberi lényt a saját szexualitásával együtt teremtett, és mivel így teremtette, a méltósága sérthetetlen”.
Tiltakozó nézetek
Az elmúlt hónapokban számos, elsősorban lengyel, skandináv, egyesült államokbeli és afrikai püspök adott hangot aggodalmának a német folyamat miatt, amelyet úgy értékeltek, hogy a német egyházmegyéknek a katolikus világ többi részével való közösségtől történő elszakadásának kockázatát hordozza.
2022 februárjában Marc Ouellet bíboros szimpóziumot szervezett a papságról. A rendezvényt úgy lehetett értelmezni, mint választ a papság mély identitását elsősorban a cölibátus kérdésében megkérdőjelező javaslatokra.
A múlt hónapban pedig Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Tanácsának emeritus elnöke, a német püspöki kar reformista szárnya képviselője fogalmazott meg erős kritikát, amikor június 9-én a passaui egyházmegye lapjában kijelentette, hogy a német Szinódusi Út “súlyos születési rendellenességben” szenved, mivel vitái nem az evangéliumon alapulnak.
Ugyanő, június 21-én egy online szemináriumon a Szinódusi Út javaslatait “államcsínykísérletnek” ítélte, és azzal vádolta a javaslatokat támogató német püspököket, hogy “kollektív lemondásba” kívánnak belevágni.
Reinhard Marx bíboros, München-Freising érseke, aki egyébként nagy erővel támogatja az Egyház nagyszabású strukturális reformját, nemrégiben szintén elítélte a német Szinódusi Út túlkapásait. Kifogásolt egy “teljesen elhibázott javaslatot”, amely a papság mint olyan elleni kihívásnak tekinthető. Úgy érezte, kötelessége a szószékről arra emlékeztetni a hallgatóságot, hogy “papok nélkül nincs katolikus egyház”.
Úgy tűnik, a mostani nyilatkozattal a Szentszék azokat támogatja, akik fékezni akarják a német utat. Ennek következtében jelentősen meggyengül a német püspöki kar elnökének, Georg Bätzing püspöknek, a Szinódusi Út buzgó védelmezőjének a pozíciója.
Bätzing püspök nemrégiben a német rádióban interjút adott, amelyben azt mondta, hogy “csalódást érez” Ferenc pápa miatt, de kijelentését azzal árnyalta, hogy hozzátette: “Azt teszi, amit megtehet”.
***
Az Aleteiában megjelent összefoglalás kiegészítéseképpen emlékeztetünk arra, hogy áprilisban – egy-egy lengyel és skandináv püspöki figyelmeztetést követően – a világ 74 püspöke intézett nyílt levelet Németország püspökeihez, hogy figyelmeztesse őket az egyházi tanítás megváltoztatásának veszélyeire, amelyek egyházszakadáshoz vezethetnek.
Viszonylag rövid levelükben a püspöki aláírók elismerték a szinódusi lendület szükségességét, és rámutattak, hogy “a reform és megújulás szükségessége egyidős az Egyházzal”. Ugyanakkor hét kritikát fogalmaztak meg a németországi katolikus egyház szinódusi folyamatával kapcsolatban.
Először is, a német Szinódusi Út intézkedései “aláássák az egyházi tekintély hitelességét, beleértve Ferenc pápáét is”, mivel nem hallgatnak a Szentlélekre és az Evangéliumra. A második érv “a szociológiai elemzés és a kortárs politikai ideológiák, köztük a genderideológia” túlsúlyát kifogásolja a lelkiséggel szemben. Harmadszor, véleményük szerint a Szinódusi Út a “keresztény szabadság” jelentését az „autonómiára” redukálja, holott a hiteles szabadság, amint azt az Egyház tanítja, az igazsághoz kapcsolódik, és a jósághoz, végső soron pedig a boldogsághoz van rendelve.
A negyedik érv a Ferenc pápa által oly gyakran hangsúlyozott evangéliumi öröm teljes hiánya. Az ötödik megkérdőjelezi a folyamat szinódusi dimenzióját, mivel a folyamat szinte minden lépése szakértők és bizottságok munkájának eredménye, amelyet lehúz a bürokrácia súlya, az “evangéliumellenes hangnem” és a világnak és a világ ideológiáinak való “behódolás”.
A püspökök a hatodik érvükkel bírálták a Szinódusi Útban az Egyház “hatalmának” hangsúlyozását, amely az Egyházat pusztán “intézményi” státuszra redukálja. Hetedikként, a legaggasztóbbnak azt tartották, hogy a német Szinódusi Út romboló példája bizalmatlanságot kelt püspökökben és világiakban egyaránt a szinodalitás gondolatával szemben.
A Szinódusi Út szervezői – a Német Püspöki Konferencia és a Német Katolikusok Központi Bizottsága – megdöbbenéssel fogadták és elutasították a Szentszék mostani figyelmeztető nyilatkozatát a Németországból eredő új skizma veszélyéről. Azzal vádolták Rómát, hogy nem szinodális egyházként viselkedik. “A mi felfogásunk szerint a szinodális egyház valami egészen más!” jelentette ki Georg Bätzing limburgi püspök és Irme Stetter-Karp elnök asszony a vatikáni beavatkozásra reagálva. Hozzátették: “Nem jó példa az egyházon belüli kommunikációra, ha névvel alá nem írt nyilatkozatokat tesznek közzé”. Sajnálkozásukat fejezték ki, hogy a Szinódusi Bizottságot eddig még nem hívták meg megbeszélésre [a vatikáni szervekkel]”.
