Mit mondana Márton Áron a Gyulafehérvári Főegyházmegye szinódusi jelentéséről?

A Gyulafehérvári Főegyházmegye Szinodalitásról szóló szinódusi jelentését osztottuk meg Olvasóinkkal, amely itt érhető el. A tartalmas és tanulságos jelentéssel kapcsolatosan Virt László szociológus, Márton Áron kutató osztotta meg gondolatait, amelyet az alábbiakban közlünk.

Néhány kiragadott részlet a Gyulafehérvári Főegyházmegye tartalmas szinódusi összegzéséből:

1. Csik, Udvarhely, Háromszék – lényegében a Székelyföld – nem válaszolt. Ebből az tűnik ki, hogy az erdélyi katolikus megújulás nem a Székelyföldről, hanem az erdélyi szórványból várható. Bizonyos értelemben ez nem meglepő, régi észrevételelem, hogy a székelyek elégnek tartják önmagukat önmaguknak.

2. Ezt olvashatjuk: „A hívek és a papok (egyaránt! – teszem hozzá én) jó része úgy gondolja, hogy az Egyház a papok dolga, a hívek ne szóljanak bele.” MÁRTON ÁRON AZONBAN NEM ÍGY GONDOLTA!

„Az életküzdelem első vonalában a hívek állnak, s a pap hivatása, hogy számukra a szükséges lelki és erkölcsi erőt közvetítse.” (Beszéd, 1972. március 18.)

Márton Áron itt megfogalmazta a két életállapot közötti különbséget és összetartozást is, ami MELLÉRENDELT VISZONY. Továbbá ezt is mondta Márton Áron:

„a hívekkel együtt alkotjuk Isten népét.” (Beszéd 1974. október 31-én)

Továbbá ezt is mondta Márton Áron:

„A zsinat, a Szentlélek ösztönzésére, ezért kereste annyi gonddal, hogy a katolikus papság fogalmát a történelem folyamán HOZZÁTAPADT IDEGEN ELEMEKTŐL megtisztítsa, s helyét … az evangélium szellemében határozza meg.” (Beszéd, 1970. november 1. – kiemelés tőlem; V.L.)

3. „Szinte lehetetlen volt megszólítani azokat a híveket, akik nem tartoznak valamilyen imacsoporthoz, lelkiséghez. A kisközösségek tagjai mutatkoztak a legmotiváltabbnak.”

És mivel a Székelyföldről alig jöttek válaszok, inkább a az erdélyi szórványvidékekről, ezért megint csak ki kell mondani, hogy – mivel megújulás a személyes elkötelezettséget hordozó kisközösségekből jön – az erdélyi katolicizmus megújulása a szórványból képzelhető el. A SZÉKELYFÖLD MISSZIÓS TERÜLET! (És sok székely lekezeli az erdélyi szórványvidék magyarjait és katolikusait, ezt már a 80-as években volt „szerencsém” látni.) Márton Áron mondta 1939. november 16-án a szórvány-magyarokról és szórvány-katolikusokról:

„Vannak messzi területek (Erdélyben; V.L.), ahol csak imitt-amott, nagy távolságokra, valamelyik völgyben eldugva, vagy a helység szerényebb pontján meghúzódva áll egy katolikus templomocska, amely öt, tíz, sőt több egyházközségbe szétszórt kicsiny nyáj fölött őrködik. S ezek is édestestvéreink mostohasorsban, elhagyatva, veszélyek közé kidobva. Megható, ahogy hitükhöz ragaszkodnak, a szerevezettség, közösség és tömeges együttlét megtartó ereje nélkül is kitartanak, a tömegvonzásnak (a beolvadásnak; V.L.) ellenállnak, és áldozatokat hoznak erejükön felül.”

MÁRTON ÁRON NEM SZÉKELY PÜSPÖK VOLT! MÁRTON ÁRON ERDÉLYI PÜSPÖK VOLT! NEM A VÉRSÉGET NÉZTE.

4. Az erdélyi szórványvidékekről érkezett válaszokból kiderül, hogy melyek azok a periférián élő csoportok, melyek az egyház perifériáját is jelentik: szegények, öregek, árvák, özvegyek, szenvedélybetegek, cigányok. A szórványvidéki kiszolgáltatottságban megérzik és megértik ezt! Márton Áron írta az 1946. II. körlevelében:

„Legyen különösen gondotok az apátlan-anyátlan árvákra, … Gondoskodjatok hasonlóképpen a fogságban lévők családjáról. … Akiket Isten megmentett a fogság megpróbáltatásaitól, azok HÁLÁBÓL is segítsék rossz sorsra jutott társaik családját. (És ez bármilyen sorscsapásra igaz; V.L.) Minden utca tartsa nyilván, ismerje és szervezetten segítse a maga szegényeit.”

5. Ezt is olvashatjuk a túlnyomóan az erdélyi szórványból érkezett válaszokból: „A hagyományokhoz való túlzott ragaszkodás, merevség, klerikalizmus, képmutatás…” Márton Áron írta az 1945. VIII. körlevelében:

„A kereszténység azonban nem lehet félkereszténység, hanem totális: vagy egész, vagy semmi.” ÉS MÁRTON ÁRON NEM VOLT KLERIKÁLIS: „A külső klerikalizmus, az Egyház túlzott befolyása a politikai életre visszafejlődött; s szűnőfélben van a belső klerikalizmus is, a klerikusok gyámkodása a laikusok fölött. Az Egyház ma már nem külső befolyásra, nem elismerésre és dicséretre pályázik, hanem arra, hogy papjai ÉS hívei minél mélyebben átéljék a kereszténységet.” (Beszéd 1972. március 18. – a kötőszó kiemelése tőlem; V.L.)

6. „A papoknak jó lenne kevesebbet komázni azokkal a cégvezetőkkel, akik sokszor éhbérért dolgoztatják a híveket, de adományaikkal megvásárolják a pap barátságát.”

Márton Áron 1935-ben mondta:

„A katolikus pap nem lehet liberális a szó használt értelmében. Nem öltheti magára a liberalizmus bő köpönyegét. A hit és erkölcs dolgaiban nem köntörfalazhat, nem beszélhet a világ szája íze szerint.”

Majd pedig 1956-ban ezt mondta:

„Az Úr Jézus Krisztus azt akarja, hogy ti csupasz kézzel, bot nélkül, egy szál ruhában menjetek az ellenséggel szembe.”

Szintén 1956-ban mondta Márton Áron: „nem kereshetitek az emberek tetszését.”

KÖSZÖNET A GYULAFEHÉRVÁRI FŐEGYHÁZMEGYÉNEK A PÉLDAADÓ NYÍLTSÁGÁÉRT!

Virt László
szociológus, szociális munkás, katolikus hittanár