A szent, akit kiközösítettek

Szent Mary MacKillop 1842-ben született Dél-Ausztráliában szegény bevándorló skót család sarjaként. 14 évesen kenyérkeresővé vált, annak ellenére, hogy elsőáldozásától fogva apáca akart lenni.

Mary 1864 januárjában nyitott meg egy katolikus leányiskolát, ahol nővérét, Maggie-t tanárként, anyját pedig házvezetőnőként alkalmazta. 1866-ban nővéreivel Penolába költözött. Bátyja, John egy kunyhót és egy istállót újított fel az első Szent József iskola számára. A helyiek nagy csodálkozására még olyan lányokat is oktattak, akiknek a szülei nem tudták volna megfizetni a tanítást. Testvéreivel együtt több mint 50 helyi gyermeket tanítottak.

Mary még mindig apáca akart lenni. Folytatta a tanítást, ám a helyi plébános, Julian Tenison Woods atya regulát dolgozott ki egy apácarend számára, és 26 évesen Mary nyilvánosan letette fogadalmát az engedelmességre, a tisztaságra és a szegénységre. Adelaide püspöke, Laurence Sheil jóváhagyta a regulát. Két éven belül 70 Szent József-nővér tanította a gyermekeket Dél-Ausztrália 21 iskolájában.

Az apácák azonban heves ellenállásba ütköztek a katolikus papság részéről.

Az egyik apáca megvádolt egy ír papot, aki ajánlatot tett neki a gyóntatószékben, ezért visszaküldték Írországba. Egy jezsuita szerint – aki ismerte Maryt – ez feldühítette az ír papság szűk körét, melyből az akkori ausztráliai püspökök java része származott. Egy ír pap, Charles Horan atya állítólag „bosszút esküdött” ellene.

Sheil püspök részt vett Rómában az I. Vatikáni Zsinaton. napszúrást kapott, és teljesen más emberként tért vissza. A megérkezését követő napon egy dokumentumot mutattak be neki Horan atya és másik 10 pap aláírásával, akik bevádolták az apácákat. Hitt nekik, és megismételte vádjaikat Mary felé. Értesítette arról, hogy a házukat a domonkosoknak adja át, és alkalmassági vizsgálatot indít minden tanító nővér ellen.

Nem sokkal ezután Horan atya értesítette a nővéreket a regula pár apró változtatásáról és arról, hogy Maryt mintegy 40 mérföldre a St. Johnba küldték. Horan atya távozott, majd este 10 óra után visszajött. Azt mondta egy Teresa nevű nővérnek, hogy mondja meg Marynek, kiközösítik, ha nem engedelmeskedik a püspök új szabályzatának.

Reggel 8 órakor megérkezett a püspök és négy pap, akik meg akarták tudni, hogy miért nem vettek részt a misén. Az apácák azt felelték, hogy azt gondolták, kiközösítették őket.

Mary migrénnel feküdt az ágyban. A püspök a kápolnába idézte be. A püspök áldását kérte, de az visszautasította, és ráparancsolt, hogy térdeljen le előtte. „Büszkesége” miatt megrótta, majd felolvasta a kiközösítő rendeletet. Eztán ugyanezzel fenyegette meg bármelyik apácát, aki fenntartja vele a kapcsolatot.

Ahogy Mary engedelmeskedett a püspöknek és elhagyta a templomot, az összes nővér követte őt, néhányan sírtak, majd a püspök visszahívta őket, ők pedig kérték tőle a fogadalmuk alóli felmentésüket.

Mary ezután Woods atya testvérének, James-nek a családjához költözött, aki újságíró volt. Mary megígértette vele, hogy „egy árva szót sem ír a püspök és a papok ellen.” Más nővéreknek is kiadta ugyanazt az utasítást, hogy semmi rosszat se szóljanak a papság ellen.

Az adelaide-i kolostor gyorsan kiürült, és Sheil püspök megtagadta a bérleti szerződés megújítását. Sok iskolát bezártak. A papok gyakran visszautasították a nővérek áldoztatását, akik közül sokan a városban vállaltak munkát, mint cselédek, kétkezi munkások vagy nevelőnők.

A kiközösítés érvénytelen volt. Ennek ellenére Mary nem tett semmit azért, hogy tisztára mossa a nevét. Úgy gondolt erre a perre, mint egy lehetőségre, hogy felajánlja szenvedését Istennek.

Amikor a szent a püspökről beszélt, mindig szánakozva tette: „Szegény püspök… vannak olyanok, akiknek megengedi isten, hogy teljes erővel szembeszálljanak Woods atyával és bizonyos értelemben velem … szegény, drága öreg püspökünk…”

A püspök egészsége hanyatlani kezdett, valamint a kognitív képességeire gyakorolt hatás nyilvánvalóbbá vált. 1872 februárjában a püspök elméje hirtelen megint kitisztult, és rádöbbent tanácsadói kétszínűségére. Február 23-án a püspök megsemmisítette a Maryre mondott ítéletet. Utána pedig tett azért, hogy halála után ne Horan atya legyen apostoli kormányzó.

Amikor a püspök március 1-jén meghalt, az apostoli kormányzó, Christopher Reynolds atya rögtön visszafogadta az összes apácát, akik egész éjjel Sheil püspök koporsója előtt imádkoztak.

Mary a továbbiakban is jókat mondott a püspökről, úgy utalva rá, mint „néhai és nagyon szeretett püspökünk.” Nemcsak hogy nem rótta fel a papoknak a történteket, hanem minden erejével arra törekedett, hogy megbocsásson nekik azért, amit tettek.

Sajnos ezzel még nem értek véget Mary szenvedései, melyeket a püspökök okoztak. Ám ez lett a leghíresebb epizód hősies engedelmességének számos példájából.

1995-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta Mary MacKillop-ot, 2009-ben pedig Sheil püspök utódja, Philip Wilson érsek kért nyilvánosan bocsánatot a Szent József-apácáktól Szent Mary jogtalan és érvénytelen kiközösítése miatt.

2010. október 17-én XVI. Benedek pápa kanonizálta Szent Mary Mackillopot, az első ausztrál szentet.

Írta: Alec Torres
Fordította: Jámbor Tibor
Forrás: Catholic Exchange