A Rómában zajló püspöki szinódus levele Isten népéhez
A szinodalitásról szóló szinódus jelenlegi szakasza vasárnap fog lezárulni. A szinóduson részt vevő 365 tag október 25-én, szerdán úgy szavazott, hogy a tapasztalataikról levelet intéznek Isten népéhez. Az Egyház jövőjével foglalkozó szinódus első római fázisában látottakat, hallottakat kívánták megosztani a katolikus hívekkel. A két és fél oldalas levél arra buzdítja a keresztényeket, hogy hallgassák meg „mindazokat, akiket a társadalomban megfosztottak a szólásjoguktól, vagy akik kirekesztettnek, akár az Egyház által kirekesztettnek érzik magukat. A levél számos hírportálon olvasható teljes terjedelemben (magyarul, angolul), tartalmát az alábbiakban foglaltuk össze.
A levél első sorai köszönetet mondanak Istennek a szinóduson átélt szép és gazdag tapasztalatokért, valamint megköszönik a hívek támogatását és imáit. Hangsúlyozzák, mennyire precedens nélküli élményt jelentett, hogy Ferenc pápa kérésére első ízben kaptak férfiak és nők egyaránt meghívást arra, hogy egy asztal körül vitassák meg a témákat, sőt, a püspöki szinódus közgyűlési szavazásán is részt vegyenek.
hirdetés
A szinódus globális jellegére, az előkészítő helyi és kontinentális szakaszokra utalnak azok a mondatok, amelyek üdvözlik az összes földrészen megtalálható közösségek tapasztalatainak megosztását, a latin hagyomány és a keresztény Kelet hagyományai közötti kölcsönös eszmecsere előmozdítását. A megbeszéléseket gazdagította más egyházak és egyházi közösségek küldötteinek részvétele is.
A válságban lévő világban több küldött olyan országból érkezett, ahol háború dúl. A szinódus tagjai imádkoztak a gyilkos erőszak áldozataiért és azokért, akik a nyomor és a korrupció miatt a migráció útjaira kényszerülnek.
A Szentatya kérésére jelentős teret kapott a csend, amely lehetővé teszi az odafigyelést egymásra és a lelki közösség iránti vágy megszületését. A nyitó ökumenikus imavirrasztás során a résztvevők megtapasztalták, hogy a megfeszített Krisztus csendes szemlélése mennyire erősíti bennük az egység iránti vágyat. Krisztus a tanítványokat az Atyára bízta, hogy „mindnyájan egyek legyenek” (Jn 17,21).
A levél következő része a szeretetet állítja a középpontba. Az Egyház hivatása az, hogy az evangéliumot ne önmagára összpontosítva hirdesse, hanem annak a végtelen szeretetnek a szolgálatába állítsa, amellyel Isten szereti a világot, és amelynek mindig az Egyház lángol szívének kell maradnia. Ezt erősítették meg azok a hajléktalanok is, akik a Szent Péter tér közelében élnek, és arra kérdésre, hogy mit várnak az Egyháztól a szinódus alkalmából, azt válaszolták: „Szeretetet!”
A 2024 októberében tartandó második ülésszakig hátralévő hónapokban mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy konkrét formában, misszionáriusi közösségben, mindenki valódi bevonásával dolgozzon a sokrétű kihívásokon. Az első ülésszak összefoglaló jelentése tisztázza azokat a pontokat, amelyekben egyetértés született, megfogalmazza a nyitott kérdéseket, és kijelöli, miként kell folytatni a munkát.
Az Egyház előrehaladásához a megtérés útját követve mindenképpen meg kell hallgatni mindenkit, elsőként a legszegényebbeket és mindazokat, akiknek nincs szavuk a társadalomban, vagy akik kirekesztve érzik magukat, még az Egyházból is. Meg kell hallgatni a rasszizmus áldozatait, különösen az egyes térségekben élő, gyakran kigúnyolt őslakos népeket. Az Egyház kötelessége meghallgatni azokat, akik egyházi személyek által elkövetett visszaélések áldozatai lettek. Konkrétan és strukturálisan elő kell segítenie, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.
A meghallgatás, odafigyelés kiterjed természetesen a világi hívőkre, a megkeresztelt nőkre és férfiakra, katekétákra, gyermekekre, fiatalokra és idősekre egyaránt. Az Egyháznak meg kell hallania a nevelési gondokkal küszködő, keresztény hitükről tanúságot tevő családok és mindazok hangját, akik szeretnének részt venni világi szolgálatokban vagy a tanácskozó és döntéshozó testületekben.
Különösen szüksége van az Egyháznak arra, hogy összegyűjtse a felszentelt szolgálattevők szavát és tapasztalatát: a papokét és a diakónusokét. Azokra is oda kell figyelnie, akik nem osztoznak hitében, de keresik az igazságot, és akikben jelen van és tevékenykedik a Szentlélek. A világ az együttműködés erősítését követeli meg az Egyháztól, és – ahogyan Ferenc pápa 2015-ben mondta – „Isten a szinodalitás útját várja a harmadik évezred Egyházától”.
„Zarándokutunkon Szűz Mária kísér bennünket. Örömünkben és bánatunkban Fiát mutatja nekünk, és bizalomra buzdít bennünket. Ő, Jézus, a mi egyetlen reményünk!”
– zárul a hívekhez intézett szinódusi levél.
