A „perifériák” pápája 88 évesen tért haza az Atyához
Ferenc pápa, a katolikus egyház első latin‑amerikai és jezsuita egyházfője 2025. április 21‑én, húsvéthétfőn, reggel 7:35‑kor hunyt el a vatikáni Szent Márta‑házban – jelentette be Kevin Farrell bíboros. A 88 éves egyházfő 12 éves pápasága alatt a szegények, a béke és a teremtett világ védelmének élharcosa, valamint a vallások közötti párbeszéd fáradhatatlan szószólója volt, aki szolgálatát végsőkig hűséggel és alázattal viselte.
Ma, 2025. április 21-én, húsvéthétfőn, reggel 7 óra 35 perckor, életének 89. évében elhunyt Ferenc pápa.
9:45-kor Kevin Farrell bíboros, az Apostoli Kamara camerlengója a Szent Márta házból a következő szavakkal jelentette be a halálhírt:
„Kedves testvéreim, mélységes fájdalommal be kell jelentenem nektek Szentatyánk, Ferenc pápa halálát. Ma reggel 7 óra 35 perckor Ferenc, Róma püspöke visszatért az Atya házába. Egész életét az Úr és az Ő Egyháza szolgálatának szentelte. Arra tanított minket, hogy az evangélium értékeit hűséggel, bátorsággal és mindenkire kiterjedő szeretettel éljük meg, különösen a legszegényebbek és a legkirekesztettebbek javára. Ferenc pápa lelkét – az Úr Jézus igaz tanítványaként mutatott példájáért érzett mérhetetlen hálával – az Egyetlen és Szentháromságos Isten végtelen irgalmas szeretetébe ajánljuk.”
Az akkor 76 éves Jorge Mario Bergogliót 2013. március 13-án választották meg a római Katolikus Egyház 266. pápájának. Ő volt az első pápa az amerikai földrészekről, az első nem európai pápa, mint ahogyan az első jezsuita pap is, akiből egyházfő lett.
A Time magazin által 2013-ban az év emberének választott pápát az alázatosság és a világ szegényeinek és kirekesztettjeinek nyílt támogatása jellemezte. Pápaként elkötelezte magát a szegénység, a háborúk, a menekültválság és a klímaváltozás elleni küzdelemben, és a vallások közötti párbeszéd és megbékélés mellett. A 2013-as megválasztását megelőző években, 1998-tól kezdődően ő volt Buenos Aires érseke, 2001-től az argentin katolikus egyház bíborosa, illetve 2005-2011 között az argentin püspöki konferencia elnöke.
Bergoglio olasz bevándorló szülők gyermekeként született Buenos Aires-ben 1936. december 17-én. Fiatal korában egy súlyos fertőzés következtében eltávolították egyik tüdejének nagy részét. Vegyésztechnikusi képzettséget szerzett, majd a Villa Devoto-i egyházmegyei papi szemináriumban kezdett tanulni. 1958-ban lett jezsuita novícius. Filozófiai, bölcsészeti, teológiai tanulmányok után 1969-ben szentelték pappá, 1973-ban tette le a jezsuitáknál az örökfogadalmat, s utána 1979-ig az argentin jezsuita tartomány főnöke volt. 1986-ban a németországi Freiburgban doktorált.
Ferenc pápa később így mesélt elhívásáról:
1953. szeptember 21-én történt, a déli féltekén ez a tavasz kezdetét jelentő nap, amikor nagy ünnepségeket tartanak.
„Mielőtt az ünnepre mentem volna, benéztem a plébániára, ahova jártam, és egy ismeretlen papot találtam ott. Úgy éreztem, muszáj gyónnom. Nem tudom, mi történt, nem emlékszem, nem tudom, miért volt ott ez a pap, akit nem ismertem, és miért éreztem ekkora szükségét a szentgyónásnak, de az az igazság, hogy Valaki reám várt. Már régóta várt engem. A gyónás után éreztem, hogy valami megváltozott. Mintha egy hangot, egy hívást hallottam volna: meggyőződésem lett, hogy pap kell legyek.”
A pápa azt is elmesélte, hogy az édesanyja, noha mélyen katolikus volt, nem támogatta, hogy pap legyen. Később azonban elfogadta fia hivatását, és felszentelésekor az áldását kérte.
1992-ben II. János Pál pápa kinevezte Auca címzetes püspökévé és Buenos Aires segédpüspökévé. Püspöki felszentelése 1992. június 27-én történt. 1998 februárjában lett Buenos Aires érseke, három évvel később pedig II. János Pál bíborossá kreálta.
Az 1990-es évek végén kezdődő argentin gazdasági válság idején, amely 2002-ben az ország valutájának gyors leértékelődésében csúcsosodott ki, Bergoglio arról lett híres, hogy milyen szerényen él. Az érseki rezidencia helyett egy egyszerű belvárosi lakásban élt, maga főzött magának, és tömegközlekedéssel vagy gyalogosan járt ahelyett, hogy igénybe vette volna a neki biztosított autót a gépkocsivezetővel. Minden helyzetben bátran kiállt a szegényekért, és szociális kérdésekben ügyesen politizálva képviselte az egyház álláspontját a kormány tisztviselőivel való találkozókon.
„Az én népem szegény, és én is közéjük tartozom”
– mondogatta nem egyszer. Papjainak mindig azt tanácsolta, hogy tanúsítsanak irgalmasságot és apostoli bátorságot, és tartsák nyitva ajtajukat mindenki előtt.
II. János Pál pápa halála után a 2005-ös pápai konklávén állítólag Bergoglio kapta a második legtöbb szavazatot Joseph Ratzinger után, aki XVI. Benedek pápa néven foglalta el a pápai trónt.
Amikor 2013 februárjában XVI. Benedek pápa idős korára és egészségi aggályokra hivatkozva lemondott, a márciusi konklávén megválasztott Bergoglio bíboros a Ferenc nevet vette fel. Elsősorban Assisi Szent Ferenc (1181/82-1226) tiszteletére, aki a szegények iránti alázatos szolgálatban élt, de a nagy misszionáriusra, Xavéri Szent Ferencre (1506-52), a jezsuita rend társalapítójára is emlékezve. Ő volt az első pápa ezen a néven, de neve előtt nem szerepel a római I-es számjegy, amelyet hagyományosan csak a második azonos nevű pápa megválasztása után szoktak odailleszteni egy pápa nevéhez.
Szerénységének és alázatának híre már jóval azelőtt elterjedt, hogy az egyház legmagasabb pozíciójába emelkedett volna. A média gyorsan felkapta az olyan történeteket, amelyek szerint a vatikáni Apostoli Palotában lévő fényűző pápai szállás helyett inkább egy egyszerű kétszobás lakást választott, vagy hogy maga ment vissza számláját kifizetni egy panzióba, ahelyett, hogy asszisztensét küldte volna.
Elismerésre méltó volt a Szentatya kivételes nyelvtudása: folyékonyan beszélt spanyolul, latinul és olaszul, továbbá értett németül, franciául, angolul, portugálul és ukránul is, és természetesen tanulmányozta az ógörög és a bibliai héber nyelvet is. Az ukrán nyelv megismerésére még tizenéves korában az Argentínába emigrált ukránokat pasztoráló Stefan Czmil görögkatolikus püspök mellett nyílt lehetősége.
Ferenc pápa már nem sokkal pápasága kezdete után árnyaltabb, az elődeihez képest progresszívnek számító nézeteket és értelmezéseket kezdett hangoztatni olyan fontos társadalmi kérdésekben, amelyekről az egyház igen határozott doktrinális nézetekkel rendelkezik. Hamarosan ismertté vált bizonyos kijelentéseiről, amelyek nyitottságot mutattak a katolikus tanítással kapcsolatos különböző nézőpontok iránt, különösen a szociális kérdésekkel és a szexuális etikával kapcsolatban. Gyakran idézik ezt a megjegyzését: „Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”, amelyet a homoszexualitással kapcsolatban tett.
Az ilyen kijelentéseket később a Vatikán vagy tompította, vagy látszólag maga Ferenc is ellentmondott nekik. 2013 szeptemberében például egy olasz jezsuita magazinnak adott interjúban bírálta az egyházat, amiért „megszállottan” foglalkozik olyan kérdésekkel, mint a homoszexualitás, az abortusz és a születésszabályozás. Meg is indult a találgatás az egyházon belül és kívül, hogy vajon milyen jelentős változás következik be a katolikus tanításban olyan kérdésekben, mint az azonos neműek házassága és a fogamzásgátlás. A következő évben aztán Ferenc pápa felszólalt az azonos neműek házassága ellen, és megvédte a „hagyományos” családot. Megerősítette az egyház kategorikus ellenállását is az abortusz ellen. Sok félremagyarázást és értetlenséget váltott ki a 2023-as Fiducia supplicans kezdetű doktrinális nyilatkozat, amely jóváhagyta az azonos nemű párok megáldását, amennyiben az áldást nem szertartások során vagy liturgia keretében adják meg. A dokumentum megismételte azt az egyházi tanítást, miszerint a házasság egy férfi és egy nő közötti egyesülést jelent.
Másik példa lehet az ilyen „nyitásra, amely mégsem teljes nyitás”: a pápa mindig megértően beszélt a nők jogairól és elismerte a nők történelmi szerepét az egyházban, ugyanakkor nem támogatta a nők pappá szentelését. A szinodalitásról 2021-2024 között tartott nagy szinóduson is fontos kérdés volt a női diakonátus lehetősége. Nagy dolog volt, hogy a szinódus lehetővé tette a világiak (köztük nők) részvételét küldöttként, akiknek szavazati joguk is volt. Bár a végleges dokumentum a nők egyházi vezetői szerepekbe való bevonására szólított fel, a női diakónusi szolgálat kérdésének kidolgozását 2025. júniusi dátummal egy munkacsoportra bízták. Itt kell megemlítenünk azt is, hogy Ferenc pápa 2025 januárjában Simona Brambilla olasz apácát nevezte ki a Megszentelt Élet Intézményei és az Apostoli Élet Társaságai Dikasztériumának prefektusává. Ez az első alkalom a történelemben, hogy nőt választottak a Római Kúria egyik részlegének élére. A Vatikán kormányzóságát pedig március 1-jétől kezdődően Raffaella Petrini nővér, a Kormányzóság korábbi főtitkára vezeti.
A pápa működése nemcsak stílusváltást jelentett, hanem mélységében is megváltoztatta az Egyház életét. Hivatalos egyházi dokumentumok sora konkretizálja az egyes döntéseket a pénzügyek rendezése, a világiak és a nők helye, az újraházasodottak és az LMBTQ hívek felé történő nyitás, az evangelizáció, a szexuális erőszak elleni küzdelem, a decentralizáció területén, nem kevés belső ellenállást is kiváltva.
A pápa egészségének romlása 2021-től kezdődött erőteljesebben. Egy isiászos megbetegedés miatt a pápa már annak az évnek az elején lemondta több fellépését, majd a nyár folyamán vastagbél-műtéten esett át. A következő évben térdproblémái miatt egyre gyakrabban kényszerült kerekesszékbe, és néhány utazását és szereplését szintén le kellett mondania.
2023 júniusában hasfali sérv miatt műtötték. Hamarosan talpra állt és folytatta utazásait, augusztusban már Portugáliában járt az Ifjúsági Világtalálkozón. Ebben az évben szeptemberben Mongóliába is ellátogatott, egy 3,5 millió lakosú, de mindössze 1500 katolikus hívővel rendelkező országba. Ez az út egy újabb történelmi nóvum volt a pápai látogatások között. 45 külföldi látogatása közül a leghosszabb utazás a 2024 szeptemberében a Délkelet-Ázsiában és Óceániában tett körút volt.
2025-ben egy nem javuló hörghurut miatt csaknem nyolc héten át a római Gemelli Klinikára került, ahol állapota súlyosbodott, kétoldali tüdőgyulladáshoz és egyéb komplikációkhoz vezetett, és orvosai kétszer is a halál torkából hozták vissza. Igen lassú javulást mutató állapotban hazatérhetett a Szent Márta házba, néhányszor találkozott magas rangú személyiségekkel és a nyilvánosság előtt is röviden mutatkozott. Húsvét vasárnapján, a halála előtti napon a húsvétvasárnapi szentmisét követően tolószékben megjelent a Szent Péter bazilika erkélyén. A százezres tömeg nagy éljenzéssel fogadta. A Szentatya bejelentette, hogy Diego Ravelli érsek, pápai szertartásmester fogja felolvasni az ő Urbi et Orbi húsvéti üzenetét, majd utána egyszerű áldást adott: „Áldjon meg benneteket a Mindenható Isten, az Atya, a Fiú és a Szentlélek!”
Ferenc pápa megmutatta, hogyan lehet hitelesen, szeretetteljesen és bátorítva úgy megélni a keresztény tanításokat, hogy közben elismeri és tiszteletben tartja a világ sokféleségét.
A Szentatya már 2023-ban egy interjúban elmondta, hogy azt szeretné, ha halála után nem a Vatikánban, hanem a Santa Maria Maggiore-bazilikában temetnék el, ami Szűz Mária iránti rajongásából következett. Ő lesz 1669 óta az első pápa, akit a Santa Maria Maggiore-ban temetnek el. 2024 végén pedig a pápa új szabályokat határozott meg temetési szertartására vonatkozóan is. Egyszerű temetést kívánt, és azt kérte, hogy a korábbi három (ciprus, cink és tölgyfa) koporsó helyett csak egyetlen fakoporsóba fektessék testét.
