A pap, aki fiai körében ünnepelte 100 éves születésnapját
Édesapa, pap, papok édesapja, száz esztendős, özvegy, író, Pio atya tanítványa, II. világháborús veterán…
Probo Vaccarini atyáról van szó, aki ez év júniusában ünnepelte 100. születésnapját. Az ünnepi misét az olaszországi Rimini püspökével, Francesco Labiasival és négy pap fiával közösen celebrálta. Pietro Parolin bíboros, vatikáni államtitkár egy üzenetben továbbította az idős papnak Ferenc pápa gratulációját és pápai áldását, amelyet a misén fel is olvastak.
Vaccarini atya 1919-ben született. Harcolt a II. Világháborúban Oroszországban, ahonnan sokakkal ellentétben épségben visszatért. Munkába állt, és egy szép napon összefutott barátjával, régi katonatársával. „A jóképű és jómódú fiú korábban mindig szomorú és deprimált volt, most azonban mintha kicserélték volna!” – mesélte Vaccarini atya a TV2000it nevű olasz katolikus televíziónak. Megkérdezte barátjától, mi okozta ezt a változást, a barátja pedig elmondta, hogy Pio atyánál volt gyónni. Azt javasolta neki, menjen el ő is Pio atyához.
Vaccarini hallgatott barátjára, és ezentúl neki is Pio atya lett a gyóntatója. Az egyik alkalommal aztán a tanácsot kapta, hogy nősüljön meg és alapítson egy nagy és szent családot. „Nagy családot könnyű, de szentet …?”- kérdezett vissza Vaccarini. Végül megismerkedett Anna Maria Vannuccival, aki rendszeresen járt ugyanabba a templomba, megházasodtak, és 7 gyermekük született. Sajnos, Anna Maria 1970-ben, 18 évnyi házasság után meghalt.
Vaccarini egyedül maradt, özvegyen nevelte a gyermekeit, és igyekezett a régi tanács második felét is valóra váltani. Úgy látszik, sikerült jól átadnia Krisztus szenvedélyes szeretetét, mivel 1979 és 1999 között mind a négy fia: Giovanni, Francesco, Giuseppe és Gioacchino is pap lett.
Időközben az édesapát állandó diakónussá szentelték, és a San Martino in Venti plébánián szolgált. Észrevette, mennyire nehéz adott esetben olyan papot találni, aki helyettesít, misét mond. Aztán egy mise közben mintha Pio atya hangját hallotta volna, amint azt mondja neki: „Pap leszel!” Engedelmeskedett a hívásnak, és 1988-ban, 69 éves korában fel is szentelték őt pappá. Ott maradt ezen a kis településen, közel az Adriai-tengerhez, ahol minden nap misét mond.
Apa és fiai között igazán különleges kapcsolat alakult ki. A TV2000it televízióban sugárzott interjúban az egyik fia elmondta, hogy Vaccarini atya egyszerre az apja, a fia és a testvére. Apja, hiszen születése okán ő a biológiai apa; fia, éspedig lelki, spirituális fia, mert amikor még nem volt pap, őhozzá, azaz a fiához járt gyónni; és testvére: testvére a papi szolgálatban. „A hit nem ismer határokat” – mondta a fiú.
Magas kora ellenére Vaccarini atya nem sokat lustálkodik. A papi szolgálat mellett (ő a legidősebb aktív pap az egyházmegyében, és feltehetően egész Olaszországban is), több mint 15 könyvet írt, köztük egy önéletrajzot is. „De úgy érzem magam, mintha frissen szenteltek volna fel” – mondja örömmel.
A Vatican News-nak adott interjújában így vallott: „Szerelmes vagyok az Úrba. Senki nem kényszerített, egyszerűen csak éreztem ezt a dolgot, kértem és megkaptam”. A 2013-as televíziós beszélgetésben pedig néhány szóval foglalt össze mindent, ami fontos: „Nap mint nap várom, hogy az Úr magához hívjon. Volt feleségem, voltak gyermekeim és szellemi, lelki gyermekeim is … Most arra várok, hogy az Úr szólítson.”
Forrás: Aleteia
Ezt a cikket Solymosi Judit önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul. Ha fordítóként te is csatlakoznál a Katolikus.ma médiamisszióhoz, akkor várjuk jelentkezésedet a Kapcsolat oldalon keresztül.
