A missziós lelkület újraélesztése

Amire Európa Egyházának leginkább szüksége van

Misszió „teli hálókkal” a 21. században? A kérdés merész, őrült vagy irreális? Német nyelvterületen szinte senki sem mer arra gondolni, hogy a 21. században, a nem is olyan távoli jövőben több ezer, sőt akár több milliónyi keresztényt fogunk „kihalászni”. Reménykedhetünk-e legalább abban, hogy a jelenlegi 5% hitét gyakorló keresztény száma ismét növekedésnek indul nálunk?

A közép-afrikai Ruandából jelentik, hogy az egyik egyházmegyéjükben az elmúlt 10 éves időszakot tekintve 30%-kal nőtt a katolikusok száma. Az elmúlt 19 évben 20 új templom épült és nyitotta meg kapuit. A Katolikus Egyház keretein belül az Ausztriai Pápai Missziós Művek támogatásával új plébániák, keresztény óvodák, oktatási intézmények, valamint 700-nál is több özvegy- és árvaház épült. A hitből fakadó öröm Ruandában nap mint nap megtapasztalható, ahogy arról az osztrák Traude Schröttner: Die Bettlerin Gottes (Isten koldusa, B&B Kiadó, 2022) című könyvében saját élményein keresztül beszámol.

Ebből az örömből, melynek köszönhetően az afrikai katolikusok száma az elmúlt 100 évben nem csupán megkétszereződött, hanem százszorosára növekedett, német földön alig érezhető valami. A felelősök pedig ahelyett, hogy Isten szavát és a katolikus hit igazságait követnék úgy, ahogy az a katekizmusban áll, a korszellemhez próbálnak igazodni. S hová vezetett ez? Nincsenek új megtérések és új hivatások. A papi szeminárium régensének a német püspökségek legújabb statisztikájában a „nulla” számot kellett lejelentenie. Ugyan tavaly lett volna egy jelentkező Hamburgban, mivel azonban a megjelölt képzési hely (Heiligenkreuz) nem tetszett a felelősöknek, elutasították.

Elég azonban a lehangoló hírekből. Fordítsuk el tekintetünket az egyház jelenének megváltoztathatatlannak vélt, nagyon is valóságosnak tűnő evilági (materiális) helyzetéről és adottságairól. Az emberhalászok meghívásának bibliai beszámolóiból ugyanis megtudhatjuk, miként élhetik át az emberek a megtérést és elhívást: Jézus először is Isten igéjét hirdette és tanította nekik. Elmondta, hogy Isten az igazság és a világosság. Azt is elmagyarázta nekik, hogyan ismerhetik fel Isten akaratát. Aztán Jézus hallgatósága örömtől eltelve látta és hallota, hogy a betegek meggyógyulnak, a megszállottak megszabadulnak, és sokan hittel és akár szenvedésre is készen követik Jézust.

Apostolainak Jézus példájára az Evangéliumot kellett hirdetniük, démonokat kiűzniük és betegeket gyógyítaniuk. Ferenc pápa idén Isten igéjének vasárnapján azt mondta, hogy azok a keresztények az emberhalászok, akik Jézus küldötteként Isten nevében tudnak választ adni az emberek szükségleteire.

A misszió és az evangelizáció nem holmi titkos tudomány. Nem kell teológiai tanulmányokat folytatnunk vagy missziós képzést végeznünk ahhoz, hogy emberhalászok lehessünk. Csak készen kell lennünk arra, hogy Jézustól megtanuljuk a keresztények „halászatát”. A négy Evangéliumban minden le van írva, amit és ahogyan megtanulhatunk ahhoz, hogy emberhalászokká váljunk. Sehol sincs szó benne arról, hogy a tizenkét apostol rendkívüli képességekkel rendelkezett volna. Sőt úgy tűnik, hogy Jézus éppen az emberek gyengeségeit szerette, amikor elhívott valakit, ahogy azt Simon Péter példáján különösen is láthatjuk. Elegendő volt, hogy hallgattak a hívásra, Jézussal akartak lenni, és készek voltak a Magasságbeli erejét befogadni és akár szenvedések árán is tanúságot tenni Krisztusról. (ApCsel 1,8)

Emberhalász misszió: hogyan működik ez manapság?

Ahogy Pünkösd előtt az apostolok és tanítványok, úgy nekünk is térdre kell ereszkednünk és a Szentlélekkel való betöltekezésért kell imádkoznunk. A misszióra és evangelizációra való előkészületet jelentő, kitartó esedező ima nélkül nem megy. Ahelyett hogy emberhalászként a saját adottságainkra és hiányosságainkra tekintenénk, emeljük tekintetünket az égre és higgyük, amit Jézus ígért, hogy neki „adatott minden hatalom a mennyben és a földön”. Ezért és csakis ezért engedelmeskedünk Jézus szavának, amikor azt mondja:

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Mt 28,19-20

Ehhez a misszióhoz, ehhez a megbízatáshoz egyetlen szót sem tehetünk hozzá, s a háromszor előforduló „mind” szócskát sem húzhatjuk ki belőle. Valóban „minden” emberre gondolt, zsidókra, muszlimokra, hindukra, ateistákra és az agnosztikusokra is! Mindüket tanítvánnyá kell „tenni” és meg kell őket keresztelni.

Ezt az isteni küldetést nem cserélhetjük fel valamiféle tagtoborzással, mint azt a pártok, egyesületek vagy más szervezetek teszik. Mi misszionáriusok és az Evangélium hirdetői nem tagtoborzók, hanem embermentők vagyunk. Az Isten által kigondolt és Jézus által közvetített keresztény misszió célja az, hogy az embert a „bűnök tengerének” reménytelen egzisztenciájából kimenekítsük. Az Evangélium hirdetőiként és katekétaként elhozzuk az embereknek Krisztus világosságát, szeretetét és szabadító hatalmát. Pontosan azért megyünk ki az utcákra és a terekre, kopogtatunk az ajtókon, és használjuk az internet, a rádió és a televízió adta lehetőségeket, hogy Krisztus szabadító üzenetével elérjük az embereket. Az Evangélium hirdetése a küldetésünk, hogy az emberek megtapasztalják Isten üdvözítő és gyógyító erejét, megkeresztelkedjenek, hívők legyenek, és a mennybe jussanak.

„Teli hálókat” ígért nekünk, de nem azért, mert olyan tehetségesek és okosak vagyunk. Új keresztényeket halászunk, mert Jézus minket keresztényeket, az Ő követőit arra „választott ki” és „rendelt”, hogy menjünk és „gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt” teremjünk. Ha követjük parancsát, az Atya (csodálatos módon!) mindent megad nekünk, amit Jézus nevében kérünk tőle. (vö.: Jn 15,16)

A cikk írója, Dr. Hinrich E. Bues docens missziós lelkiséget és evangelizációt tanít a Heiligenkreuzi XVI. Benedek Filológiai-Teológiai Főiskolán

Fordította: Klausz Eszter
Forrás: www.vision2000.at