A mesterséges megtermékenyítés drámája: „Elvették tőlem a fiamat”

A mesterséges megtermékenyítés technikai fejlődése nyomán a gyermekek „termékekké” váltak, amelyek hiba esetén egyszerűen kicserélhetők. Rovatvezetőnk, Blanche Streb, a „Bébés sur mesure („Személyre szabott babák”) /Artège/ című könyv szerzője elmesélt nekünk egy drámai történetet, amely rámutat a gyermekhez való jogért folyó küzdelmek tragikus abszurditására.

Egy modern tragédia története következik. Valójában a technológia tragédiája, amely elképzelhetetlen volt az in vitro megtermékenyítés (IVF), köznyelven lombikbébi-eljárás és az embriófagyasztás megjelenése előtt. Egy fiatal amerikai nőt bírósági végzéssel arra köteleztek, hogy „adja vissza” az öthónapos gyermekét. Hogy miért? Mert, amint az – utólag – kiderült, a gyermek, akit kihordott és megszült, egy másik pár magzata volt. A fiatal nő azt nyilatkozta, hogy jogi lépéseket tesz a meddőségi klinika ellen, ahol hibát követtek el a mesterséges megtermékenyítése során. Megpróbáltatásairól egy február 18-án adott sajtótájékoztatóban beszélt, ahol ügyvédjével együtt jelent meg. Elmondása szerint ez a helyzet „helyrehozhatatlan károkat okozott a lelkében”, és „fizikailag és érzelmileg is összetörte”.

A tévedés bizonyítéka

Krystena a Georgia állambeli Savannahban él. Harmincnyolc éves korában döntött úgy, hogy egy névtelen spermadonor segítségével vállal gyermeket. Ezért kapcsolatba lépett egy mesterséges megtermékenyítést végző  meddőségi klinikával. Mivel ő fehér bőrű, szőke és kékszemű, magához hasonló donort választott: egy fehér, szőke hajú férfit. Az embriók mesterségesen, lombikbébi eljárással fogantak meg. 2023 májusában került sor a beültetésre. Krystena teherbe esett, év végén pedig egy tökéletesen egészséges kisfiúnak adott életet. Ám azonnal rájött, hogy valami nincs rendben: a gyermek fekete volt, afroamerikai származású. Nyilvánvalóvá vált számára, hogy hiba történt, az emiatt való szorongás eluralkodott rajta. Aggodalmai ellenére azonban a fiatal anya nagyon megszerette a gyermekét, akivel az eltelt kilenc hónap alatt bensőséges testi, fizikai, lelki és érzelmi kapcsolatba került.

A kórházból hazatérve elkezdődött új élete a kisbabával. Szorongása, hogy elveszik tőle a gyermekét, folyamatossá vált. Valahányszor megszólalt a csengő, összerezzent félelmében. Rájött, hogy nem tudja így folytatni és válaszokat akart kapni. Milyen embriót kapott? Mi lett a saját megtermékenyített embrióival? Egy hónap elteltével úgy döntött, hogy újra kapcsolatba lép a klinikával. Majd két hónappal később beigazolódott a rettegett forgatókönyv, amelyet a DNS vizsgálat is megerősített: „A gyermeke nem az ő gyermeke.” Mennyire felemásnak tűnnek ezek a szavak! Könnyű megérteni, miért kerültek idézőjelbe. A magzat, akit beültettek a méhébe és akit kihordott, valóban egy másik pártól származott.

„Fogták a fiamat és elvitték”

A klinika által azonosított és megkeresett biológiai szülők azonnal jogi lépéseket tettek a gyermek felügyeletének megszerzése érdekében. Krystena számára gyorsan világossá vált, hogy bármit is tesz, nincs esélye megtartani a gyermeket. Úgy döntött, hogy átadja a gyermeket a párnak, hogy elkerülje a hosszú és értelmetlen jogi csatározást, amely csak még inkább nehezítené a baba helyzetét. Óhatatlanul eszünkbe juthat itt a híres salamoni ítélet.

Így került az akkor öthónapos kisfiú az édesanyja karjaiból (nehéz őt másnak nevezni!), akit azóta sem látott, a biológiai szüleihez, akiket addig sosem látott. „Anyaként léptem be a klinikára egy gyermekkel, aki szeretett engem, aki az enyém volt, aki ragaszkodott hozzám, és egy üres babakocsival jöttem ki az épületből, ők pedig a fiammal távoztak” –  mesélte Krystena. Nehéz elképzelni, milyen traumát és sokkot okozott az elszakadás a fiatal anyának és gyermekének egyaránt.

Franciaországban hét év alatt 15 ilyen hiba történt

De hogy történhet meg ilyesmi? Mint minden más területen, a kockázattal itt is számolni kell. Az orvosilag támogatott utódnemzési eljárások során elkövetett hibák és balesetek nem is olyan ritkák. Képzeljük csak el a több milliónyi spermiumot és petesejtet, amelyeket folyékony nitrogénben, apró lombikszálakban, a világ több száz klinikáján hibernáltak… A Le Figaro 2021-ben arról számolt be, hogy két kaliforniai pár, miután több hónapig nevelték gyermekeiket, felfedezte, hogy beültetett magzataikat valószínűleg elcserélték a terhesség előtt, végül úgy döntött, hogy „visszacserélik” a babákat. Franciaországban egy 2014-es felmérés alapján hét év alatt mintegy tizenöt ilyen beültetési hiba történt. Amikor az embrió- vagy spermiumcsere hibája még születés előtt kiderül, az orvosok az abortuszt javasolják a pároknak. Úgy tűnik, gyakran alkalmazzák ezt a szerencsétlen kimenetelű megoldást. Figyelemre méltó, hogy azok párok, akik a mesterséges megtermékenyítés korlátozott sikerrel kecsegtető, rögös útjára léptek, és akik mindennél jobban reménykedtek a gyermekáldásban, úgy döntenek, hogy megszakítják a terhességet. Ez sok mindent elárul.

Néhány év alatt az életadástól az életgyártásig jutottunk el. A kapott élettől a termelt életig. A kísértéstől, hogy mesterségesen oldjuk meg a meddőség fájdalmas valóságát, a mindenhatóvá és korlátlanná vált gyermek iránti vágy követelőzéseiig. Ez nem maradhatott mélyreható következmények nélkül az életfelfogásra sem, hiszen a technológia soha nem semleges. A mesterséges  megtermékenyítési technikák fokozatosan alakították át a modern társadalmaink szemléletét a gyermek utáni vágyról, a „szülői projektről”, a magzatról, a nemzésről, a terhességről… Mára már a „megbízó szülők” (azok a párok, akik béranyaság útján vállalnak gyermeket – szerk.megj.)  fogalmát is kitaláltuk… Már nem kell két ember egy gyermek születéséhez. A gyermek joggá vált. Az ivarsejteket adják, veszik. És nem egyforma áron… Az „Amazon-baba” korát éljük. Egyik országban megrendelhetjük katalógusból a petesejteket, egy másikban választhatunk spermadonort, egy harmadikban kereshetünk béranyát… de végül vissza is mondhatjuk a végterméket, ha úgy találjuk, hogy az nem megfelelő számunkra.

A tárgyiasított embrió

Az embriónk végül – kezünk nyomán – szép lassan tárggyá, árucikké vált a szemünk láttára. Vegyük csak szemügyre a béranyaságot, amely hatalmas globális piaccá vált. Mit akar ez a gyakorlat elhitetni velünk? Azt, hogy nem számít, ki hordja ki a gyermeket, és ki hozza világra, a gyermek „annak a tulajdona”, aki megrendelte. Ami számít, az a szándék, talán még a genetika, ha a megrendelők rokoni kapcsolatban vannak vele. Krystena nyilvánvalóan azért vesztette el eleve a felügyeleti jogát, mert minden bizonnyal felmerült a genetikai kapcsolat mindenhatósága. Másfelől, mit is mondunk azoknak a nőknek és pároknak, akik embrió- vagy petesejt adományozáshoz folyamodnak? Nem kevesebbet, mint az ellenkezőjét… Lényegtelen a genetika: ami számít, az a terhesség élménye…

Ki az anya?

Mit árul el a szülők reakciója? A kisfiú biológiai szülei „vissza akarták kapni” a gyermeküket, még ha előzőleg nem is tudtak a létezéséről. Ez azt bizonyítja – ha szükség lenne bizonyítékra -, hogy a genetikai kapcsolat, bár nem ez az egyenesági leszármazás „teljessége”, igenis számít. Ők ezt a gyermeket – aki tőlük származott, bár testükön kívüli technológiával fogant – „sajátjuknak” tekintik.

Azonban a puszta gondolat, hogy Krystena és gyermeke végleg elszakad egymástól, szívszorító. Várta, hordozta, megszülte őt. Szoptatta és több hónapig gondoskodott róla. A tény, hogy megtudta, nincs köztük genetikai kapcsolat, nem törölte el azokat a kötelékeket, amelyek az élet valóságából fakadtak. Elválasztásuk embertelen eljárásnak tűnik.

„Én nevelgettem, szeretgettem őt. Mindig úgy tekintettem rá, mintha az enyém lenne, a saját magzatom. Ez a gyermek nem áll genetikai rokonságban velem. Nem az én vérem csörgedez az ereiben. Nem az én szemeimet örökölte. De mindig is az én fiam lesz. És egész életemben azon fogok tűnődni, milyen ember lett belőle.”

Hogy ki az anya? Még ha a kérdés meglepőnek is tűnik, azt állítani, hogy Krystena nem az, teljes tévedés. Ő az, a terhesség valóságát, a közte és a gyermeke között kialakult kapcsolatot tekintve, ahogy ez az új kis élet a teste és a szíve rejtelmében formát öltött.

Fordította: Görgényi Adél
Forrás: Aleteia