Egy mostanában megtalált feljegyzés arról árulkodik, hogy a japán borkészítés egészen a 17. századig folytatódott.
A kereszténység a 16. század közepén jutott el Japánba, és magával hozta a borkészítés hagyományát. Mivel a bor döntő fontosságú szerepet játszik a katolikus vallásgyakorlásban, tudjuk, hogy biztosan készítettek áldozati bort, de Japánban nehéz ezzel kapcsolatos feljegyzéseket találni. Most azonban egy, a Kumamoto Egyetem gyűjteményéből előkerült dokumentum adatot szolgáltat a középkori japán borkészítésre, ugyanakkor annak bukására is.
A bor a keresztényekkel érkezett
A 16. században portugál felfedezők érték el Japán partjait, magukkal hozva a puskaport, a kereszténységet és mindazt a kulturális hagyományt, amely ezzel jár. Közel fél évszázadon át a japánok eltűrték a kereszténységet, és a polgárok szabadon dönthettek az áttérésről. Ez alatt az idő alatt a kereszténység gyorsan terjedt a szigetországban, még a nemesség tagjai közül is sokakat vonzott.
A Japan Guide szerint a keresztények jó kapcsolatokat ápoltak a japán vezetőkkel egészen 1587-ig, amikor is Toyotomi Hideyoshi rendelkezést adott ki az elűzésükről. Ezzel szigorú keresztényüldözés kezdődött, amely 10 évvel később még fokozódott is. 1597-ben Hideyoshi betiltotta a további áttérést a keresztény hitre és 26 ferences barátot kivégeztetett, figyelmeztetésül másoknak. Mivel a japán keresztények bujkálásra kényszerültek, ezek után nagyon kevés feljegyzés maradt fenn vallásgyakorlásukról.
A borkészítés folytatódott
Most azonban egy ritka feljegyzés került elő, amely arra utal, hogy a borkészítés hagyománya még a 17. század első évtizedeiben is megvolt. Az Eurekalert nevű amerikai tudományos hírportál beszámolója szerint a Hosokawa klán ura rendszeresen rendelt bort 1627 és 1630 között. Ezt a bort vadszőlőből és fekete szójababból készítették. A feljegyzés szerint a bor „gyógyászati célra” készült, de a bor kapcsolata a kereszténységgel azt sugallja, hogy ez csak ürügy volt. Hosokawa ura talán titokban próbálta beszerezni a bort a vallásos szertartáshoz.
Akárhogy is, az újonnan talált – 1632 szeptemberében kelt – dokumentum arra szólít fel, hogy gyűjtsék be a vadszőlőt borkészítéshez. Ugyanebben a dokumentumban később egy másik megjegyzés szerint a „vadszőlőt beszerezték”. A feljegyzésben nincs nyoma annak, hogy hol, vagy hogyan készült a bor, de tudjuk, hogy ez a folyamat körülbelül 10 napig tartott. Ez azt jelentheti, hogy októberre befejeződött, és talán ez volt az utolsó elkészült adag.
A japán borkészítés vége
1633 januárjában a Hosokawa klán parancsot kapott, hogy Kokura tartományból költözzön Higo tartományba. Úgy tartják, hogy a Hosokawa klán Higoban már nem kapott engedélyt borkészítésre. Abban az időben Higo Tartomány kevésbé volt toleráns a keresztényekkel szemben, és valószínűleg rossz szemmel nézte ezt a gyakorlatot. Ahogy a 17. században fokozódott az üldözés, a borkészítésre úgy tekinthettek, mint a sógunátussal szemben álló, illojális cselekedetre.
A japán Kumamoto Egyetem kutatói mindebből arra következtettek, hogy a japán borkészítés a keresztényüldözés egyenes következményeképpen szűnt meg.
Fordította: Eiben Ingeborg
Forrás: Aleteia
