A jó pápa
„Aki hisz, az derűs és derűje Istentől származik”
(XXIII. János pápa)
Angelo Giuseppe Roncalli, a későbbi Szent XXIII. János pápa 1881-ben született Olaszországban. 23 éves korában, 1904-ben szentelték pappá. A II. Világháború alatt, amikor Törökország pápai delegátusa volt, számos zsidó embert mentett meg a náci üldözéstől azzal, hogy az állandó képviselet tranzitvízumát vagy hamis keresztleveleket biztosított a számukra.
1958-ban, XII. Pius halála után választották meg Szent Péter trónjára. Karizmájának, mély lelkiségének, humanizmusának, egyszerű, közvetlen stílusának, derűs egyéniségének, jó humorának és legendás nagylelkűségének köszönhetően már rövid idő múltán csak „jó pápaként” vagy „a világ plébánosaként” emlegették. Ő hívta össze a II. vatikáni zsinatot, és segítette Kennedy és Hruscsov között a kapcsolat felvételét a kubai rakétaválság idején. Súlyos betegségben, 1963-ban hunyt el. Szent II. János Pál pápa avatta őt boldoggá 2000-ben, majd 2014-ben Ferenc pápa avatta szentté.
XXIII. János pápára jellemzőek voltak visszavágásai, kedélyes replikái. Számos kedves anekdota őrzi az alakját. Henri Fesquet, a Le Monde francia napilap munkatársa, zsinati tudósítója össze is gyűjtötte a pápa szellemes mondásait és a személyéről szóló anekdotákat. A kötetet 2014-ben a Szent István Társulat magyar nyelven is megjelentette, XXIII. János pápa virágoskertje címmel.
Sokat viccelődött önnön pápa mivoltán. Gyakran mondogatta: „Mindenkiből lehet pápa, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy én az vagyok!” Egyszer bevallotta a munkatársainak, hogy néha, amikor éjszakánként felébred és valami nehéz probléma jut az eszébe, arra gondol, hogy erről beszélnie kell a pápával. Olyankor teljesen felébred, és rájön, hogy ő maga a pápa!
Rögtön a megválasztása után visszavonult, hogy felvegye Róma püspökének hófehér reverendáját, ahogyan azt a hagyomány megköveteli. Igen ám, de az előre elkészített három reverenda egyike sem volt jó az ő méretére. Mindenki roppantul zavarban volt, az új pápa viszont mosolyogva így szólt: „Már látom, hogy a szabók nem engem akartak pápának!”
Egy esetben a pápa a betervezettnél hosszabb ideig fogadott egy olasz püspököt. A titkára bement hozzájuk a tárgyalóterembe, hogy figyelmeztesse, még sokan várnak rá. Szent XXIII. János, a titkárára pillantva, így szólt a püspökhöz: „Néha azon tűnődöm, vajon ő-e a pápa vagy én”.
Egy szép napon a „jó pápa” egyedül ment ki a Vatikánból, hogy a nyilvánosság kizárásával meglátogassa egy pap barátját, akit a Szentlélek kórházban kezeltek. Amikor a portán bejelentkezett, az izgatott rendfőnök asszony elfogódottan azt mondta neki: „Szentatyám, én vagyok a Szentlélek főnökasszonya”. XXIII. János így felelt neki: „Nahát, micsoda mesés karriert futott be, nővér! Ami engem illet, én csak annyira vittem, hogy Krisztus helytartója legyek!”
Amikor pedig egyszer apácák látogatását fogadta, akik Szent József nővéreiként mutatkoztak be neki, a pápa kapásból rávágta: „Nahát, de jól tartják magukat!”
Meghallotta, hogy egy bíboros azt nehezményezi, hogy a vatikáni fizetésemelés után az egyik alkalmazott ugyanannyit keres, mint ő. Azt válaszolta: „Annak az alkalmazottnak tíz gyereke van; remélem, a bíborosnak nincsen.”
Egy alkalommal pedig, amikor XXIII. János nagy hallgatóság előtt beszélt, elromlott a mikrofon. Idegeskedés helyett megjegyezte: „Semmi baj; úgysem mondtam semmi érdekfeszítőt.”
Nyugalma, derűje mindenkire átsugárzik azokból a tanácsokból, elhatározásokból, amelyeket „10 törvény a lelki nyugalom eléréséhez” címmel több helyen is olvashatunk az interneten.
Életéről kétrészes filmet is forgattak „A jó pápa” címmel, amelyet a következő kapcsolatok segítségével nézhetünk meg:
Szent XXIII. János pápa reggelente a következő imádsággal kezdte a napot.
Mennyei Atyám!
Hálát adok az egészséges pihenésért, amellyel megajándékoztál.
Újraébredt lelkem legyen egészen a Tiéd! Ezen a napon úgy akarok járni-kelni, mint Te: mindenütt jót akarok cselekedni.
Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit Te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tekintetemből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki se távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna!
Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe!
Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő!
Add meg, hogy mindig megnyerő modorú legyek, és éljen bennem szikrányi humor, hiszen erre olyan nagy szükség van a szomorú világban!
Végül add meg, hogy mindenkit legalább egy parányit vezessek közelebb szent Fiadhoz a Szűzanya által!
