A hegyek és gleccserek felett gyakran úgy tűnt nekem, hogy nem hárman, hanem négyen vagyunk

Egy kevéssé ismert történet arról, hogyan menekült meg csodálatos módon Shackleton és az Endurance legénysége

Az elmúlt hónapban kutatók megtalálták Sir Ernest Shackleton felfedező hajójának, a HMS Endurance-nak a roncsát az Antarktiszi-tenger fenekén. Itt nyugodott azóta, hogy 1915. november 21-én becsúszott a jég alá.

A 144 láb hosszú, háromárbocos, fából készült hajót álló helyzetben, nagyrészt épségben találták meg. Az Endurance név jól látható volt a hajó tatja fölött. A felfedezés előtt a hajót utoljára maga Shackleton és emberei látták, akiknek az expedíciója először akarta átszelni szárazföldön az Antarktiszt.

Az Aleteia portál beszámol arról a hihetetlen élményről, amikor a felfedező és két embere azt érzékelték, hogy a veszélyek közepette nincsenek egyedül.

Az expedíció nem a tervek szerint alakult. A hajót fogságba ejtette, körülzárta, majd észak felé kezdte sodorni a jég. A hajótest végül összeroppant a nyomás alatt, és az Endurance-ba lassanként beáramlott a víz. A bajba jutott legénység tehetetlenül nézte, ahogy a hajó eltűnik a tengerben.

A legszükségesebb dolgokat magukhoz véve, az emberek felvették a szánhúzó kutyák hámjait és úgy húzták maguk után a mentőcsónakokat. Ahogyan észak felé haladtak, a jég egyre vékonyabbá vált a lábuk alatt, tehát a csónakokban kellett folytatniuk kínkeserves útjukat. Végül kikötöttek a kopár Elefánt-szigeten, mely sem élelmet, sem vizet, de még menedéket sem nyújtott. Szenvedtek a fagyos hőmérséklettől, az orkán erejű széltől, a fagyási sérülésektől és a vérhastól. Nem sok esélyük volt a túlélésre, de végül Shackleton és az Endurance mind a 22 tagja csodával határos módon életben maradt.

Csodálatos túlélés és mentés

Shackleton és öt embere egy 22 láb hosszú mentőcsónakkal útnak indult, hogy segítséget keressen. A többieket a kietlen Elefánt-szigeten hagyták. A 800 mérföldre lévő bálnavadász állomás felé tartó kicsiny csónakjuk sokszor csaknem felborult, ahogyan hányta-vetette őket a viharos tenger, a hatméteres hullámok és az orkán erejű szél.

Tizenhat szörnyű nap után partot érve Dél-Georgia szigetén, Shackleton, Frank Worsley kapitány és Tom Crean gyalog, sátor, étel és alvás nélkül 36 óra alatt tette meg a hegyvidéki terepen az utolsó 32 mérföldes, veszélyes utat.

Amikor odaértek a bálnavadász-állomásra, elindult a mentőakció az Endurance legénységének összeszedésére. A szigeten eltöltött négy hónap után minden férfit kimentettek. Ők a két mentőcsónakot felborítva húzódtak fedél alá, és pingvintetemekből főzött húslevesen éltek.

„Megcsináltam! – írta Shackleton a feleségének, Emilynek. – Egyetlen élet sem veszett oda, és amit megjártunk, az maga volt a pokol!”

„Nincs kétségem afelől, hogy a Gondviselés vezetett minket.”

Bár sok mindent írtak már az expedíció valószínűtlen túléléséről és drámai megmeneküléséről, arról nem sokat lehetett olvasni, hogy Shackleton később azt írta, hogy a veszélyes útjuk során megtapasztalta Isten jelenlétét.

Ez annál is figyelemre méltóbb, mivel nem tudni, keresztény volt-e egyáltalán Shackleton. Michael A. Obel azt írta a New Horizons című folyóiratban megjelent cikkében, hogy „italozó és nőcsábász hírében állt”.

Shackleton számol be arról a South: The Endurance Expedition (Dél: az Endurance expedíció) című könyvében, hogy ő és két társa ugyanazt a hátborzongató érzést érezte, hogy nincsenek egyedül.

„Amikor visszatekintek azokra a napokra, semmi kétségem nincs afelől, hogy a Gondviselés vezetett minket, át a hómezőkön és a viharos tengeren, amely elválasztotta az Elefánt-szigetet a dél-georgiai partraszállási helyünktől. A hosszú és gyötrelmes, 36 órás menetelés során a névtelen hegyek és gleccserek felett gyakran úgy tűnt nekem, hogy nem hárman, hanem négyen vagyunk”

– írta.

„A társaimnak nem szóltam semmit, de Worsley később azt mondta nekem:
‘Főnök, a menetelés során volt egy olyan furcsa érzésem, hogy még valaki van velünk’. Crean bevallotta, hogy ő is pontosan ezt érezte. A halandó embernek nincsenek szavai arra, hogy megpróbálja leírni a megfoghatatlan dolgokat, de az utazásainkról szóló feljegyzés nem lenne teljes, ha nem utalnánk egy olyan témára, amely nagyon közel áll a szívünkhöz”

– írta.

Shackletonnak és legénységének végül nem sikerült megvalósítania az antarktiszi kontinens első szárazföldi átkelésének tervét. De ha szavaira gondolunk: „gyakran úgy tűnt nekem, hogy nem hárman, hanem négyen vagyunk”, világos lesz, hogy ő, Worsley és Crean sokkal többet talált, mint amit keresett.