A házasság misztériuma
A mai kor írástudói és farizeusai is azzal torkolják le az egyházat – maradinak és idejétmúltnak nevezve házasságról, nemiségről alkotott felfogását –, hogy „ilyen a világ, minek az a papír, minket ne kényszerítsen senki, jobb, ha nincsenek kötöttségek. És különben is, mit szól bele a pap vagy a pápa, aki azt sem tudja, mi a házasság, hisz nem él benne”… Mint ahogyan az orvos sem operálta ki saját szívét, hogy fogalma legyen egy szívműtétről. És a futballbírók jelentős része sem volt élfocizó…
A női egyenjogúság és a nemi szerepcserék világában – ahol egyre gyakrabban találkozunk nőies férfiakkal és férfias nőkkel – a feleség nem akar „lábjegyzet lenni férje élettörténetében”, egyes országok majdnem házassági rangra emelik az ún. élettársi kapcsolatot. Pedig az is világos, hogy aki csak majdnem érte el a vonatot, az lekéste.
hirdetés
Jézus az Isten által teremtett rendről nem nyit vitát. Hiába szeretnék a farizeusok Mózesre hivatkozva a válás igazolását keresni. Ő visszautal Isten eredeti tervére. Isten a férfit és a nőt egymásnak teremtette, hogy felbonthatatlan kötelékben, életre szóló szövetségben, visszavonhatatlan döntéssel együtt járják az élet útját. Azzal, hogy kölcsönös hűségben és termékenységben az élet gyarapodását szolgálják és munkálják, a Teremtő szándékát valósítják meg.
A felbonthatatlanság, a kizárólagosság vágya szívünkbe van kódolva. Ezt jelzik a fiatal szerelmesek vallomásai, az a szent naivitás, amellyel a paradicsomi állapotokat idézik. Hiába a „felvilágosult” korszellem, a szabadelvű média próbálkozásai, hiába a sok beteges eltévelyedés és istentelen lazítás (lásd gender-ideológia, fogyasztói szemlélet, szingli életmód, egyneműek házassága, abortusz törvényesítése és hasonlók), hiába a szabadidős keresztények az irányú szándéka, hogy lejjebb tegyék az erkölcsi mércét. Az egyház nem áll a kinyilatkoztatás fölött, de nincs is alárendelve a világ elvárásainak. Jézus Krisztus akaratának megfelelően ma is védelmezi a házasság szentségét, a tiszta szerelmet „a maga feltétlenségében, tisztaságában és kizárólagosságában”
(B. B.) Vallja, hogy az erkölcsi törvényeket, az élet alapértékeit nem lehet meg-, illetve leszavazni. Az egyház nem a társadalomhoz és kordivatokhoz méri magát, hanem zsinórmértéke az örök Isten. Prófétai küldetése Krisztus lelkületéből táplálkozik.
A házasság Isten féltve őrzött kincse. Ezért teherbíróbb a házasság szentségén alapuló családi kötelék, mert Isten akaratára és a vele való állandó, mély, személyközi kapcsolatra épül. A házastársak nem egymástól, s nem is a házasságtól lesznek boldogok, hanem attól, hogy egymás kölcsönös szeretetében és elfogadásában felismerik Istent. Az agapét: szeretlek, mert vagy, úgy, ahogy vagy, mert szereteted az Úr szeretetének lenyomata. Ebből merítenek erőt az újrakezdéshez, a megbocsátáshoz, ahhoz, hogy ne szürküljön el kapcsolatuk, hogy megbecsüljék a másikat, és folyton bizalmat szavazzanak egymásnak.
Bruno Ferrero története szerint egy aranylakodalmas házaspár ünnepségén előjött a kérdés: – Mi a titka a jó házasságnak? A ragyogó arcú ünnepelt, háziasszony pedig ezt felelte: – Tudjátok, az esküvőm napján elhatároztam, írok egy tízes listát a férjemnek azon rossz tulajdonságairól, amelyeket hajlandó leszek minden körülmények között elnézni. Erre megkérdezték tőle: – És mik voltak azon a listán? Az asszony elpirulva azt felelte: – Az a lista sosem készült el. De valahányszor a férjem valami olyasmit tett, amivel felmérgesített, azt mondtam magamban: Szerencse, hogy ez rajta van!
A házasság hosszú utazás ismeretlen tájra. Elhatározzuk, döntünk és belevágunk, bár nem látjuk előre a váratlan eseményeket. De kézbe vehetjük a térképet, az útikönyvet, megismerhetjük a hely történelmét, tudva azt, hogy az oroszlánt nem jelzi a térkép. Nem takaríthatjuk meg az önálló döntéseket, szükség lesz személyes bátorságra, gyors cselekvésre, megfontolt helyzetfelismerésre, józan ítélőképességre. Nem az ígéret földje, de az benne a szép, az a csodálatos kihívás és kaland, hogy Istennel együtt gyalogolhatunk az ígéret földje felé, akár 40–50 éven keresztül, mint az izraeliták. Közben nyeljük a port, szenvedünk a hőségtől, de rábukkanunk néhány oázisra is, amelytől azt érezzük, sőt meggyőződtünk arról, hogy megérte. Megtaláltuk azt az utat, amit Isten nekünk szánt. Fejlődik, érik személyiségünk, kilépünk önzésünkből, gazdagítjuk egymást, és eggyé válnak gondolataink, érzéseink. Isten tapintatos szeretetét fedezzük fel házastársunk titkában, amikor gyengéden magunkhoz szorítjuk, amikor a gyermek felkéredzkedik ölünkbe, és unokáink csillogó tekintete elárulja, hogy a szülők mennyire szeretik egymást.
Aki szeretetben odaadja magát a másiknak, feltétel nélkül – az szent. Ezért is szentség a házasság. Isten maga kísér el bennünket házas állapotunkban, és egy életre elkötelezi magát velünk.
INRI,
akik ma letorkollják az egyházat – maradinak és idejétmúltnak nevezve házasságról, nemiségről alkotott felfogását –és mai kor “írástudói és farizeusai”-ként a cikkben említve vannak ateista=Istentagadó vagy agnosztikus=Istenröl “tudni-nem akaró” média-befolyásos (többnyire politikus-politizáló) emberek, vagy áltudományos test-képzavarban szenvedö hóbortok követöi. Akik a zsidó és a keresztény erköcsi mércét az evilágon sírig-egyedül boldogító 10 parancsolatot tagadják és ki akarják törölni az emberek világából. Mivel Istent tagadják az nekik nem érv, hogy az Isten a völegény és mi emberek a menyasszony, és a jó-házasság ezen legmagasztosabb (Isten és emberi) kapcsolat sírig tartó leutánzása…Egyben pedig az egyedüli módja annak, hogy egészséges és boldog házasságból született gyermekekböl egészséges és boldog felnöttek legyenek vagyis a következö (egészséges és boldog) generáció átvegye a stafétát.
A farizeusok és írástudók ezzel szemben hívö emberek voltak, ismerték a 10 parancsolatot amit köbe véstek, nomeg a 603-at is amit Mózesnál még a tízhez pluszban mindenki megismerhet aki olvassa a bibliát. A házasság szabályairól annyit ismertek, amennyit Mózesnál abból, Jézus korában a vallásos teológus ember megtudhatott. A zsidó bibliában (=a keresztény ószövetségben) nincsen utalás arra, hogy a házasság csakis monogám (egy férfinak és egy feleségének szövetsége) felbonthatatlan módon a sírig szól. Pl. Az ösatyáknak Salamonnak ezer felesége volt. Söt a többnejüség a vallásos zsidóknál a mai napig megengedett (ahol egynejü népek között élnek ott csak egynejüek, ahol pedig többnejü népek között élnek akkor többnejüek is lehetnek). Többférjüség azonban tilos (volt). Jákob ösatyának aki az Izrael nevet kapta 4 felesége volt. Illetve 2 felesége Lea és Ráchel volt. Tőlük, valamint azok rabszolganőitől (akik Szilpa és Bilha) 12 fia és egy lánya született (29,31-30,24; 35,16; 22,26). Lea gyermekei: Ruben, Simeon, Lévi, Júda, Isszachár, Zebulun és Dina. Szilpa fiai: Gád és Áser. Ráchel fiai: József és Benjamin. Bilha fiai: Dán és Naftali. A Jákob=Izrael ösatya 12 fia-i (akik 4 anya és Jákob fiai) a tizenkét izraeli törzs östayja-i lettek. A többnejüség azonban nem volt általános a nép körében, csakis a gazdagok köreiben, akik el tudtak több asszonyt és a gyerekeiket is tartani. Pl. a szegényember elbocsájtott egy-szem neje sanyarú sors elé nézett, ha nem volt fia aki gondoskodott róla vagy nem talált valakit aki újra elvegye (a válólevélben szépeket illik róla írni- ha a férj elbocsájtotta, hogy ugyan vigye-má el valaki). Az elbocsájtott feleségek (meg az özvegyek és árvák) sanyarú sorsa mindíg is foglalkoztatta a zsidó teológusokat (farizeusokat) is, mert a nép tagjainak egymást segítö összetartása vallási kötelezettség is. A többnejüség Jézus korában a zsidóknál ritkább volt, de a válás sürübben fordult elö és azt csakis a férj kezdeményezhette…Ez egyházjogi viták tárgya volt ott és akkor is, ha a Mózes a feleség elbocsájtását a válólevéllel a biblia szerint meg is engedte (a zsidóknál mind a mai napig).
Bizony, mint mindíg a Jézusi szavak alapján az Isteni eredeti terv (szerint a házasságról) itt elöször kerül napvilágra az az elkívánt aranyigazság, amit addig az emberek konkrétean igy nem olvashattak-vagy tudhattak-meg sehol máshol.
Lásd Máté evangeliuma 19. Fejezezet: …3Akkor odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: „El szabad a férfinek bármilyen okból bocsátania a feleségét?” 4Így felelt: „Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, 5és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.” 7De azok mondták: „Miért adta akkor Mózes azt a parancsot, hogy elbocsátáskor adjunk válólevelet?”
Bizony ez a kérdés jogos volt ott és akkor, mivel ez a “Mózesi válólevél bibliai=egyházjogi” lehetöség volt, tehát nem volt bünös dolog a zsidó vallásban…
Lásd Máté evangeliuma 19. Fejezetet tovább (ezek az új tanítások a sírig tartó házasságról Jézus -Isten- elöször kinyilvánított “parancsolatai”, amit addig nem tudtak, csak sejtettek az emberek):
“8 Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket – felelte –, de kezdetben nem így volt. 9Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.”
Ezt az Isten akarata szerinti konrét választ (új parancsolatot) a monogám=egynejü házasság felbonthahatlanságáról farizeusok kérdésének köszönhetjük…
Lásd Máté evangeliuma 19. Fejezetet tovább (ezen az új “házasági-parancsolaton“ Jézustól, még a tanítványok is csodálkoztak):
10A tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog a férj és feleség között, nem érdemes megházasodni.” 11Erre Jézus így válaszolt: „Csak az fogja ezt fel, akinek megadatott. 12Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!”
Osli mosolygós Madonna könyörögj érettünk…
Mindaddig, amíg a patriarchális egyház és annak férfi tagjai másodrendűnek tekintik a nőket, és igazságtalanul bánnak velük, nem lesz népszerű és elismert a keresztény házasság. Micsoda igazságtalanság, hogy a többnejűség opció (volt) a férfiak számára, de a „többférjűség” (ha lehetett volna/lehetne) a nők számára, nem az! A nő csak tűrjön, nyeljen, elviseljen minden tekintetben, az ócska férfiak meg szabadon tehetik, amit akarnak! És mindezt szépen meg is magyarázzák… Aztán csodálkoznak, ha a nők erre nemet mondanak!
INRI,
elször is le kell szögezni, hogy sokféle vallás van és mindegyik azt mondja, hogy az ö tanítása és szabályai az igazak, a többieké pedig csak részben vagy egyálatlán nem igaz…Az viszont igaz, hogy az ember képes (ha akraja) a számára igaz vallást kiválasztani, ami nem kötelezö, hanem csakis akkor üdvös, ha önkéntes. Javaslom mindenkinek a katolikus egyház álláspontját, amelyik nem állította szembe a nők érdekét a férfiakéval. A férfi és a nő nem vetélytársak, hanem partnerek, együttműködésük révén kiegészítik egymást. A keresztény feministák számára az egyenjogúság nem jelent egyformaságot, és a jogok mellett hangsúlyozzák a kötelességeket is. Az ember antropológiai átalakítására irányuló törekvésként korunk legveszélyesebb „izmusa” a nők férfiasítása. Ma ott tartunk, hogy a USA Today napilap az év nője címre egy “transzneműt=férfi nemi szervü személyt”, valójában egy férfit jelölt. „A genderőrület jegyében néhol már törvényileg is tiltott, a biológiai (orvosi) nemek alapján történő megkülönböztetés. Ezen ideológia értelmében gyakorlatilag a nem is létező nő (hanem egy magát nönek hazudó férfi) számára követelik a férfiakéval azonos jogokat, az egyenlőségnek álcázott egyformaságot.” A keresztény római katolkius egyház, az egyenrangú és egyenértékü felek, csakis kényszermentes szerelemen és szereteten alapuló önkéntes egy nö és egy férfi házasságát ismeri el. A nö és férfi azonban biológialilag és lekileg is különbözik egymástól. Pl. a férfi karjaiban átlagban 4x annyi izomzat van mint a nöjében. A nök lába kisebb (általában 33-40 mértig) a férfiaké többnyire nagyobb (40-49-es méretig) tehát a lábuk között is nagy különbségek vannak. A nö anya is lehet ha akar, gyermeket szül. A férfi, ha akarna se tudna gyeremeket szülni, mert a biológiai testi felépitése szerint nem rendelkezik ahoz semmilyen szervekkel, amelyek ahoz kellenek (méh, petfészekek-peteérés, szülöcstorna stb…) A jó férj a nejét teljesen egyenrangban kezeli, söt kényeztetei, mert tudja, hogy a házasságuk csakis akkor lehet sírigtartó lesz, ha a neje (akár addig is) jól érzi magát majd a férje mellett.
Megjegyzem, hogy a vallások eltéröen ítélik meg a többnejüséget is. Nehány példa:
1_Jézus Krisztus egyháza a keresztény római katolikus egyház szerint a poligámia=többnejüség bünös házasságtörés. Az egy férfi és egy nö önkéntes házassága teljesen egyenrangú személyek közötti sírigtartó önzetlen szeretekapcsolatra épül. Akik egymás kedvét keresik és a házasságuk felbonthatatlan. Lásd Máté evangeliuma 12. Fejezezet: “Méghozza azért, mert kezdetben is így volt. 9(Jézus szavaival) Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör.” … 4a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, 5és azt mondta: Ezért a (nöért) a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő. 6Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
2_A zsidó vallásban többnejü társadalom-ban élö zsidó férfi 2024-ben is lehet többnejü, míg az egynejü társadalomban élö zsidó férfi is csak egynejü lehet.
3_a moszlim vallásban a férfi négy asszonnyal moséban (templomban) is házasodhat. A papja (hodzsa) össze is adja öket, ha a föfeleség hozzájárúl (neki hozzá KELL…) járulnia söt a mellékfeleségeket hittanra is kell tanítsa…
Figyelembe kell venni azonban, hogy:
A vallások (és az egyházak) aktív, naponta imádkozó és rendszersen Istentiszteletet üneplö tagjai valójában a társadalmakban élö embereknek csak egy (kis) része. Ök azok akik elfogadják a a vallásuk, a házasságról szóló elöírásait is 100%-ban. Akkor is igaz ez, ha “keresztény, moszlim, zsidó, hindu, buddhista stb.” országokról (vagy társadalamakról is) beszélünk.
Azonban egyes országok 2024-ben több társadalomra is oszthatóak.
1_Az állampolgárok egy országban adják az állampolgári-társadalmat, amelynek minden azonos állam-polgár a tagja akinek állmpolgári oklevele van. Ideértendő a döntésbefolyásolás, az egyesületek, alapítványok, szakszervezetek, mozgalmak, sajtó, állam-politika, állampolgári kezdeményezések stb. terepe. Ilyen ország-államokból 2024-ben kettöszáznál is több van a világon (100-al több mint 99 évvel ezelött).
2_A magán-társadalmak-ból több is lehet egy országban, amelyek a privát cselekvések terepe, ideértve az egyén mindennapi életét, a családot, a kulturális és szabadidős tevékenységeket, egyországon belüli több vallásokat, esetleg kisebbségi nyelv és kultúra használatot is stb…amelyekböl több is lehet egy országon belül…2024-ben kéttöszáz országban ilyen magántársadalmakból többezer is van a világon.
Azért irom ezt, mert az országállamok vagy a magán-társadalamak sokszor másképpen ítélik meg jogilag is a többnejüséget, mint a vallások elöírásai és az emberek többséget ott nem érdekli az egyházak vélménye ebben a kérdésben (sem)…
Sokan – főleg férfiak – kampányolnak érte, antropológusok közül többen természetesnek tartják a poligámiát. A nyugati (európai és amerikai) kultúra mégis teljesen idegennek tartja, mint ahogy a kereszténység is. Női szervezetek gyakran tiltakoznak ellene. 1998-ban, a Wisconsini Egyetem kutatói több mint ezer magán-társadalmat vizsgáltak meg, de ezek közül csak 186 volt monogám közösség. 453-ban alkalmanként előfordult a poligámia, míg 588-ban általános volt, hogy egy férfinak több felesége is van. Érdekes azonban, hogy mindössze négyben volt szokás a többférjűség, a többire a többnejűség volt jellemző. De honnan ered a poligámia=többnejüség?
A választ senki sem tudja pontosan. Sokak szerint már az ősközösségi társadalmak kialakulása előtt is jellemezte az embert, a döntő ok azonban az afrikai társadalmakat vizsgálva a magas gyermekhalandóság lehet. Ha egy családban több gyermek sem éri meg az ötéves kort, akkor ott akár csak gazdasági okokból is szükség van arra, hogy sok utód szülessen, ezt pedig nem tudja egyetlen nő világra hozni. Ráadásul ott vannak a háborúk, amikor is jelentősen megcsappan egyes népcsoportok tagjainak száma. Ilyenkor a leggyorsabban akkor állítható helyre a társadalmi egyensúly vagy növelhető az erő, ha minél több nő szüli meg a gyermekeket. Nem véletlen, hogy a nagy család a nyugalom, a béke és a büszkeség szimbóluma, míg a kicsi a félelemé, a bizonytalanságé.
Hol legális a poligámia=többnejüség?
A poligámia Dél-Afrikában, Egyiptomban, Eritreában, Marokkóban és Malajziában engedélyezett, de Iránban Afganisztanban és Líbiában is lehetséges, ha az első feleség a hozzájárulását adja. Csecsenföldön, Törökországban és Burmában nem engedélyezik, mégis gyakorlat, mivel a hatóságok nemigen lépnek fel ellene. A poligámia animisták körében – igen elterjedt Nyugat-Afrikában. Szenegálban például a házasságok 47 százalékára jellemző, hogy azt több nő alkotja. Az arab nemzeteknél is viszonylag elfogadott ez, az Izraelben élő beduinoknál az ilyen házasságok aránya 30 százalékot tesz ki. De nem csak Afrikára jellemző mindez: az Egyesült Államokban élő mormon közösség egyik lapja, a Salt Lake Tribune szerint 2005-ben mintegy 10 ezer szélsőséges mormon élt ilyen családi közösségben.
Osli mosolygós madonna könyörögj érettünk.